A molyos dióval kapcsolatosan azonban mégsem javasolhatom ezt a módszert.
A Növényvédelem címû folyóirat 1931. évi VII évfolyamának júliusi számában, talán egy olvasói levélre válaszolva közölték először, hogy „A dió férgesedés oka az almamoly”. Ezt a megállapítást azután egy ideig vitatták, majd vizsgálatok eredményei alapján elfogadták.
Dr. Körtvély Attila 1978-ban, „Almamoly elleni védekezés dió-ültetvényekben” címmel közölte kutatási eredményeit.
Több éven keresztül, több ezer zöld és már beérett dió vizsgálata után arra a megállapításra jutott, hogy az almamoly második nemzedéke károsítja a diót. Egyszerûen megfogalmazva azért, mert a gyümölcs felületére lerakott tojásból kibúvó hernyó rág, és nem iszik. Az első nemzedék hernyóinak fejlődése idején ugyanis a dióbél (endospermium) még folyékony! A zöld burok rágása nem ad elegendő, jó minőségû tápanyagot a hernyók kifejlődéséhez. A második nemzedék hernyói, júliustól kezdődően berágják magukat a zöld burkon (epikarpiumon). A papírhéjú fajták, ekkor még vékony csonthéját egyes esetekben képes átrágni, de leggyakrabban az alapi nyíláson jutnak be. Illatanyaggal jelölik meg a diót ezért a „lakott” diót másik hernyó már nem keresi fel. Mindig csak egy hernyó van egy dióban, mert csak egynek kifejlődéséhez elegendő a tápanyag. Ez különben gyakran előfordul a rovarok világában, a cseresznyében is mindig csak egy cseresznyelégy-nyû, vagy a magban egy eszelény-kukac található.
A dió fajtáknál az alapi nyílás zártsága genetikailag rögzített fajtabélyeg. Tehát az a fajta áll ellen az almamoly hernyó rágásának, amelyiknek zárt az alapi nyílása és vastag a héja. Az esetek döntő többségében a dióbéltől meghízott hernyó már nem tudja elhagyni a diót, elpusztul a dióban. Az almából, körtéből kirágja magát, a dióhéj viszont olyan kemény, hogy nem tudja elhagyni. Ezért a molyfertőzést általában az almatermésûekben kifejlődött hernyók, majd fatörzsön áttelelt bábokból kirajzó lepkék indítják el.
A kérdésre válaszolva, hogy a héjas diót lehet-e molytalanítani fagyasztással (úgy mint a lisztet molytalanítják, vagy a babot zsizsiktelenítik) tehát az a válasz, hogy nem, mert a gyümölcsmolyok legkésőbb ősszel, szüretkor elhagyják a károsított termést és a fatörzsön, kéreg alatt, szerszámoskamra oldalán, nyesedék halomba elrejtőzve bábozódnak. Ha ki tudna jönni a dióból, akkor kijönne, és a szabadban bábozódna. Soha nem találni élő hernyót a betakarított dióban, csak a rágcsálék, ürülék és esetenként az elpusztult hernyó jelzi a károsítót. A szokatlanul hideg tél kezdet valószínûleg nagyon sok áttelelő károsítót gyérített, de mélyhûtőbe rakott dió nem lesz mentes a molykártételtől.
Az almamoly szexferomon csapda jelzi a permetezés optimális idejét. Kis kertben összegyûjti az almamoly hímlepkéket és megtermékenyülés hiányában, nem raknak le petéket.
Dr. Véghelyi Klára
Címlapkép: Getty Images
