Az 1990-es években a mûtrágya-felhasználás jelentősen visszaesett, amely eredményeképpen a fontosabb növények termésátlagai is stagnálnak vagy visszaestek a korábbi évtizedekhez képest. Természetesen ebben szerepet játszanak más agrotechnikai hiányosságok és az aszályos évek gyakorisága is. Az alábbi táblázat 5 éves ciklusokban mutatja a búza országos termésátlagait, a mûtrágya-felhasználást és a csapadékösszegeket, amely számok az évi ingadozásokat magukban foglalják. A számokból egyértelmûen kitûnik, hogy az utóbbi 20 év termésátlagait nem elsősorban a csapadék hanem a mûtrágya-felhasználás befolyásolta leginkább. Ez utóbbi 10 év búza termésátlagai elmaradnak a fejlett európai országok termésátlagaitól. A felhasznált vegyes mûtrágya hatóanyag felhasználás az 1960-as évek elejét idézi.

A csapadék mennyisége, a termésátlagok és a mûtrágya-felhasználás (1980-2000) az országos adatok alapján
Évek	1981-85	1986-90	1991-95	1996-2000
Csapadék (mm)	576	551	579	647
Búzatermés (kg/ha)	4630	4880	4250	3766
Mûtrágya NPK (kg/ha mg.ter.)	305,6	299,8	37,6	52,0
(Az országos KSH adatokból szerkesztve)

A mûtrágyázás során a trágyákat vagy a talajba dolgozzuk, vagy a talajra, illetve a növényre szórjuk ki. Ezért a mûtrágyák kijuttatásának módja és ideje egymással összefügg. A cél az, hogy trágyázási rendszerünkben – mely állandó változásban és fejlődésben van – minél kevesebb élőmunkával, minél inkább az optimális időben, gyorsan és olcsón juttassuk ki a tápanyagokat úgy, hogy azoknak legkedvezőbb legyen a hatékonyságuk.

A mûtrágyázás módja alapján alap- és kiegészítő trágyázást különböztetünk meg. Ha a vetés előtt juttatjuk a mûtrágyát a talajba, alaptrágyázásról beszélünk. Alaptrágyázáskor, akár a talajelőkészítés során, akár a vetés előtti talajmûveléssel, illetve vetőágy készítésekor a trágyát a talaj mélyebb rétegeibe bedolgozzuk. Így juttatjuk be elsősorban a foszfor- és káliumtartalmú mûtrágyákat, és részben talajtípustól és termesztési céltól függően – a nitrogénmûtrágyák egy részét.

A foszforral és káliummal való alaptrágyázásnak többféle célja lehet. Ha csak az adott növény igényének megfelelő trágyamennyiséget juttatjuk ki, ez az évenkénti rendszeres alaptrágyázás: ha évre előre vagy adagban adjuk ki, akkor tartalék- vagy előtrágyázás. Ha pedig a talaj P- és K-tartalmának növelését is célozza a trágyázás – esetlegesen a közepes vagy jó tápanyagellátottság végett – feltöltéses trágyázásról van szó.

A trágyázás másik módja az ún. kiegészítő trágyázás. Ezzel a trágyázási móddal vagy a vetéssel egy időben, vagy a tenyészidő folyamán kerül sor a tápanyag pótlására. Célja részben a termesztett növények tápanyagigényének meghatározott időben való kielégítése, részben az alaptrágyaként kiadott tápanyagmennyiség kiegészítése.

A kiegészítő trágyázást végezhetjük a vetéssel egy időben a tápanyagot talajba juttatva, amikor is sor- (fészek-), illetve startertrágyázásról beszélünk. Megvalósíthatjuk a növény kelése után – a fejlettség valamelyik fenofázisában -, mint a vetésre kiszórt fejtrágyázást. Végül pedig levéltrágyázásként is alkalmazhatjuk a tápanyagot oldott állapotban kipermetezve.

A sor- vagy fészektrágyázással lényegében a növény kezdeti tápanyag-ellátottságát kívánjuk minimális mûtrágyamennyiséggel elősegíteni, főként nitrogén- vagy esetleg más (foszfor-, kálium-) trágya keverékével. Egyes kultúrák kezdeti gyors fejlődését elősegítő sortrágyázást nevezzük startertrágyázásnak.

Az alapmûtrágyázás alatt értjük azt a tápanyag-visszapótlási folyamatot, amely során a vetés előtt, őszi alap-talajmûveléssel, elsősorban a P és K tápanyagokat, továbbá a komplex mûtrágyákat, de a N tápanyag egy részét is a talajba juttatjuk, hatásuk meghatározó az egész tenyészidőszak során. A mûtrágyák kijuttatási módja függ a termesztendő növény talajmûvelési rendszerétől, az előveteménytől, a táblatörzskönyv paramétereitől. A kiadandó mûtrágya mennyisége függ a talajvizsgálati eredményektől, az előveteménytől, a vetésforgóból adódó korrekciós tényezők milyenségétől, a táblatörzskönyv által rögzített és alkalmazott agrotechnika előzményeitől.

Az alapmûtrágyák mennyiségének megállapításához szükséges a trágyázandó tábla 4-5 évenkénti talajvizsgálati eredménye, amely alapján a szükséges tápanyagmennyiség kiszámítható. Az igényes, környezeti szempontokat figyelembe véve alapmûtrágyázási rendszerek megvalósítása a talajvizsgálati eredmények nélkül, csak empirikus becslések alapján nem kivitelezhetők.

Mindenképpen kerülni kell a sematikus, konkrét paramétereket nem figyelembe vevő mûtrágyázást, mert ez a vissza nem térülő költségek forrása, továbbá elősegíti a környezeti kockázatokat. Ezért ismételten említeném a talajvizsgálatok szükségességét.

Szántóföldi talajainkat az utóbbi évtizedekben kialakult gyakorlat hat termőhelyi kategóriába sorolja, amely nem genetikai talajosztályozás, hanem a gyakorlat számára és a trágyázás tekintetében rendező elvként használható besorolás:

I. középkötött mezőségi talajok
II. középkötött erdőtalajok
III. kötött réti talajok
IV. laza és homoktalajok
V. szikes talajok
VI. sekély termőrétegû, erodált talajok

Az adott termesztési körzetben a gazdálkodó eldönti a hagyományok és a tapasztalatok, továbbá az esetlegesen fellelhető táblatörzskönyvi adatok ismeretében a termesztendő növényfaj, fajta megválasztását, továbbá megtervezi a várható termésszint nagyságát. A továbbiakban a termőhelyi kategóriák és a talajvizsgálati eredmények alapján besorolt gyenge-, közepes- és jól ellátottsági szinteknek megfelelően meg kell állapítani a termesztett növény fajlagos (NPK) mûtrágya hatóanyagigényét (kg NPK/t). A számított értékeket a tábla előéletének ismeretében (a táblatörzskönyv) korrekciós tényezőkkel módosítjuk, ezek után alakul ki a szükséges NPK hatóanyag mennyiség, amelyet a gyakorlatban át kell számítani a bruttó kereskedelmi mûtrágyaválaszték volumenébe. A fenti szaktanácsadási módszer az elmúlt évtizedek gyakorlatában ismert, a szakirodalomból és egyetemi tankönyvekből részletes paraméterekkel visszakereshető.

Az előbbiek alapján kalkulált NPK hatóanyag mennyiség kijuttatásánál alapvető rendező elv a vetendő növény vetésideje szerinti talajmûvelési rendszer kérdése. Az alaptrágyákat az alapmûvelés során juttatjuk a talajba.

A fentiek alátámasztásául egy példán mutatjuk be a talajvizsgálatokra alapozott mûtrágya számítás fontosságát, a teljesség igénye nélkül. Nem mindegy mennyit költünk mûtrágyára!

Kukorica fajlagos tápanyagigénye (kg/100 kg)
N	P2O5	K2O	összesen
2,5	1,1	2,2	5,8

Kukorica fajlagos mûtrágyahatóanyag-igénye (kg/100 kg)
Termőhelyi	Talajadottsága
kategóriák	gyenge	közepes	igen jó
N
I.	3,0	2,7	1,0
II.	3,1	2,8	1,2
III.	3,1	2,85	1,2
P2O5
I.	2,3	1,9	0,6
II.	2,5	2,0	0,7
III.	2,6	2,2	0,7
K2O
I:	2,0	1,7	0,5
II:	2,2	1,8	0,6
III.	2,0	1,6	0,4

Pl:
- NPK igen jó ellátottság - NPK gyenge ellátottság - 7 t/ha kukorica szemtermés - 7 t/ha kukoricaszem termés 70 kg/ha N 210 kg/ha N 42 kg/ha P2O5 160 kg/ha P 35 kg/ha K2O 140 kg/ha K2O ------------------ ---------------------------------- 410 kg/ha vegyes hatóanyag

I. szántóföldi termőhely
Összes: 147 kg/ha vegyes hatóanyag

A fentieken túl meg kívánom jegyezni azt, hogy az egyes kultúrnövények tervezett tervezett termésszintjéhez szükséges mûtrágyaadagok kiszámítása – az ökológiai körülményektől függően és egy adott tábla szintjén – egy jól kidolgozott elméleti és gyakorlati rendszer alapján mûködik. A jelen értekezés terjedelmi okokból ezt részletezni nem tudja, ezért javasolható az ezzel kapcsolatos szakirodalom tanulmányozása, továbbá a területileg ismert és kompetens szaktanácsadási intézmények véleményének felhasználása.

Keszthely, 2002. augusztus 21.

Dr. Kismányoky Tamás
egyetemi tanár, tanszékvezető
Veszprémi Egyetem
Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar