A helyzet nagyot változott azzal, hogy Nagy-Britanniában 1985 elején a központi idegrendszer bántalmára utaló tüneteket mutató, elhullással járó betegséget fedeztek fel felnőtt szarvasmarhákban. Ezt követően a betegség a világ több pontján előfordult és BSE néven vált közismerté. Mivel a betegséget összefüggésbe hozzák a humán egészségügyben előforduló Creutzfeld-Jakob szindrómával, ezért a probléma különös figyelmet kapott a közvéleményben. A BSE járvány megjelenését követően újabb csapás érte a világ állattenyésztését száj és körömfájás járvány formájában. Mivel ezt követően mindkét járvány megjelenését összefüggésbe hozták a hús- és csontlisztek takarmány alapanyagként történő felhasználásával, Európa több országában betiltották a feldolgozott állati fehérjék felhasználását a kérődzők takarmányozásában.
Az említett járványok jelentkezését követően még erősebben fogalmazódtak meg azok a fogyasztói elvárások, amik az állati eredetû fehérjék felhasználásának korlátozását követelték a broiler takarmányozásban. A fogyasztói érdekek megjelenítését felkarolták a nagy élelmiszer láncok, szupermarketek és gyorsétterem hálózatók. Függetlenül a hatályos törvényi szabályozástól, ezek a cégek jóval szigorúbb elvárásokat (beleértve az állati eredetû fehérjék takarmányozási célú felhasználásának korlátozását) támasztottak a beszállítóikkal szemben. Ennek köszönhetően azok a baromfivágóhidak, amelyek az említett hálózatoknak is beszállítottak élelmiszert, vevőik megtartása érdekében hasonló elvárásokkal léptek fel a hozzájuk beszállító termelőikkel szemben. A broiler hizlalással foglalkozó termelők pedig tovább közvetítették ezeket az igényeket, a takarmánygyártók felé. Arról, hogy tudományos szempontból ezek a korlátozások mennyire megalapozottak, megoszlik a kutatók véleménye, hiszen élettani szempontból kifejezetten hasznos lehet az állati eredetû fehérjeforrás. Bár a baromfi emésztőrendszere több tekintetben eltér a ragadozó emlősállatokétól (a tyúkféléknek csőre, begye, zúzógyomra, viszonylag rövid bélrendszere és kloákája van), az emésztőkészülékük elsősorban a magvak felvételéhez és emésztéséhez idomult, de emellett a vadon élő baromfifajok az életmódjukból eredően, eltérő arányban egészítik ki táplálékukat különböző apróbb állatokkal és fogyasztanak főleg rovarokat, pókokat stb. Tehát az alapvetően növényi eredetû alapanyagok felvételéhez és feltárásához alkalmazkodott a baromfiak emésztőrendszerének az állati eredetû fehérjéket semmiképpen sem „idegenek anyagok”.
Ugyanakkor a közel múltban „kínai csirke botrány” néven elhíresült probléma és az ezzel összefüggő klóramfenikollal szennyezet halliszt szállítmány felbukkanása, várhatóan tovább nehezíti majd az állati fehérjék felhasználását a broiler takarmányozásban, hiszen a biztonságos élelmiszer-előállítás prioritása nem kérdőjelezhető meg.
Az elvárások nem egységesen jelentkeztek a különböző élelmiszerláncok részéről. A termelők egy részétől csak a húslisztek (beleértve a csontliszteket, a vérliszteket, a vegyes állati fehérje liszteket stb.), másoktól a hallisztek eltávolítását is megkövetelték a broiler tápokból. A húslisztek eltávolítása a tápokból formulázási szempontból nem jelentett problémát, mivel azok helyettesíthetőek voltak halliszttel. A halliszt közismerten kedvező aminosav összetételû, magas vitamintartalmú alapanyag, amelynek helyettesítése viszont már nem oldható meg egyszerûen. Ahhoz, hogy ez ne okozzon komolyabb problémát a broiler hizlalás során újra kellett gondolni a tápok vitamin és mikroelem kiegészítésének irányelveit. Elengedhetetlené vált az új alapanyag bázishoz illeszkedő, a korábbiaktól eltérő összetételû és beltartalmú premixek kialakítása. A nehézségeket tovább fokozza, hogy a fehérjeforrás helyettesítésére a szójadarán kívül a broiler esetében nincs igazán alternatíva, hiszen a broiler tápok magas energia- és fehérjetartalmát csak jó minőségû, magas koncentrációjú alapanyagok használatával tudjuk elérni. Egyéb baromfi állatfajok esetén a jövőben várható, hogy nagyobb szerepet kapnak majd az eddig mellőzött vagy csak ritkán és kis mennyiségben alkalmazott növényi fehérjehordozók, ipari melléktermékek, mint például a kukorica glutén és a napraforgó stb. Ezzel egyidejûleg még nagyobb figyelmet kell fordítani az aminosavak emészthetősége alapján történő receptura összeállításra, mivel a növényi fehérjék és aminosavaik emészthetősége nagyon változó lehet.
A kizárólag növényi alapanyagok felhasználásával készült tápok esetén várhatóan a jövőben még nagyobb szerepet kapnak majd a különböző enzim kiegészítők, amelyek felhasználásával tovább javítható a táplálóanyagok hasznosíthatósága a broilerek számára.
A következőkben néhány, az állati eredetû alapanyagokat nélkülöző broiler tápok használata esetén gyakorlati körülmények között előforduló problémára szeretnénk felhívni a figyelmet.
A növényi eredetû zsírporok a granulátum minőségét (szilárdságát) rontják, ha 3 % vagy ennél magasabb a bekeverési arány a recepturában. Súlyosbíthatja a helyzetet a takarmánybehordó csiga által okozott törés, ami által a csirkék elé kerülő takarmány portartalma akár ötven százalék is lehet. A nagyobb arányú extrahált szójadara és full-fat szója felhasználás következtében megemelkedik a tápokban a kálium tartalom, amely a megszokottnál nagyobb vízfogyasztást okozhat a csirkéknél. A nagyobb mennyiségû vízfelvétel következtében valamivel hígabb lehet a madarak bélsara, amely végeredményben az alom minőségének gyorsabb romlását eredményezheti. Ennek kiküszöbölésére a broiler hizlaló gazdáknak két lehetőségük van: a szellőztetés intenzitásának növelése, illetve a gyakoribb felülalmozás. Bár mindkét módszer plusz költséget jelent a hizlalás során, ez mégis jóval kevesebb, mint a rossz alomminőség következtében jelentkező problémák (magas ammónia koncentráció, különböző állategészségügyi és lábproblémák, vágóhídi leminősítés stb.) okozta kiesés.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy kedvező körülmények között a „vegetáriánus”, állati eredetû fehérjéktől mentes tápsorral is jó eredményeket lehet elérni. Az eredmények ugyan valamivel elmaradhatnak az állati fehérjék felhasználásával készült tápsorokkal elérhető hizlalási mutatóktól, de a tartástechnológiákban leírtak pontos betartása esetén ez a különbség nem jelentős.
A broiler takarmányozás új kihívása megoldható állati eredetû alapanyagok felhasználása nélkül is, de a jó termelési eredmények eléréséhez nagy odafigyelésre van szükség. Ellenkező estben a hizlalás eredményessége jelentősen elmaradhat a megszokottól és a várttól. Célként jelölhetjük meg az állati eredetû fehérjehordozókkal készült tápot fogyasztó csirkékhez hasonló termelési eredmények elérését, hiszen azonos felvásárlási ár mellett a jövedelmezőség így nem csökken.
Gyenis József-Tóth Szabolcs
Címlapkép: Getty Images
