A növényvédelmi hiányosságok, vagy más okok miatti korai lombvesztés a rügyek, vesszők beérését gátolják és ezzel a fa kondíciójának romlásához vezetnek, érzékenyebbé téve a fát a fagyok okozta károk elviselésében.
A gyümölcskötődést befolyásoló tápláltsági zavarok:
A spontán termőév miatti túlterhelés vagy az alacsony termésû un. „kihagyó év” (alternancia, esetleg fagykár következménye) akár több évre is kiható következményekkel járhat. A gyümölccsel túlterhelt fákon amellett, hogy a tárgyévi termés minősége is gyengébb – a tápanyaghiány (szerves és ásványi) miatt kevesebb termőrügy fejlődik.
Előfordulhat, hogy az őszi fagyok idejekorán leállítják a vegetációt (a lomb ráfagy a fára). Így kevesebb tartalék tápanyag kerül a fa raktározó szöveteibe. Erre érzékenyebbek a késői szüretelésû alma és körte fajták.
A raktározott tápanyagok fokozottabb felélésével járhat a viszonylag hideg, fényszegény tavasz miatti lassú, vontatott vegetáció indulás.
Tavaszi tápláltsági hiányt okozhat a hideg talaj viszonylag gyengébb biológiai aktivitása, ami a nitrogén és foszfor felvételét érinti leginkább.
A fakadó rügyek, virágok, új hajtások tápanyag ellátottságát ronthatja a fagykár, ami a szállító edénnyalábokat is érinti. Ennek következményeire az elmúlt kemény tél után is lehet számítani. Ilyenkor a Frigocur használata mellett indokolt a tápanyag kiegészítés is.
A gyümölcstermő növények nagy része a rovarok, méhek általi beporzást igényli. A hirtelen beköszöntő meleg tavaszban a gyors elvirágzás esetén nincs a méheknek elég idejük a virágok termékenyítésére. Csapadékos, hideg, szeles időben, pedig korlátozott mértékben repülnek. Így a sok virág ellenére is kevés lehet a termés.
Az előzőekben említett esetek külön – külön, de kombináltan is előfordulhatnak. Mindenképpen fontos, hogy a termesztési lehetőségeket és beavatkozásokat előrelátóan alkalmazzák. Már a nyári és téli metszés, a hajtások helyzetének megváltoztatása is termésszabályozó hatású. Lehet tavasszal gyönyörködni a virágba borult gyümölcsfában, a sok kis gyümölcsben, de nem szabad késlekedni az időben végzett és indokolt mértékû gyümölcsritkítással, mert ez előrevetítheti a következő évi gyengébb virágzás árnyékát is. Nem könnyû, de lényeges a termőegyensúly kialakítása és fenntartása.
A virágok nagyobb életképességét, a viszonylag hosszabb termékenyülésre alkalmas állapotot segíti elő az őszből a télbe való fokozatos átmenet, a tartalék tápanyagok felhalmozódása és ebben az időben alkalmazott őszi nitrogén permettrágyázás. A talajon keresztül adagolt őszi nitrogén után is mértek már jobb kötődést, de ennek több hátránya is lehet:
- a talajra szórt nitrogén száraz időben nem jut a gyökerekhez, nem hat a kívánt módon és időben
- az ősszel felvehető mennyiség kicsi és a felesleg a téli csapadékkal kimosódik, a talajvizet szennyezi
- a száraz nyár után a csapadékos enyhe, esetleg a hosszú őszön a megnövekedett talajaktivitásból származó tápanyag „kínálat” önmagában is - de az ősszel talajba adagolt nitrogénnel együtt különösen - olyan bőséges lehet a tápanyagfelvétel, hogy a téli fagykár jelentkezik, illetve fokozódik.
- Tavaszi időben szinte országszerte olyan kedvező a talaj nedvességi állapota, hogy a gyümölcsösöket nem kell még öntözni. Így a kiegészítő tápanyag adagolásnál a tápoldatozás nem jön szóba és a permettrágyázás lehet a legáltalánosabb megoldás.
A hûvös időjárás mellett gyakori lassú kitavaszodásnál, különösen, ha az előző évben nagy volt a termésterhelés (vagy a lombanalízis hiányt jelzett) célszerû a virágzás után - az almánál és körténél már a zöldbimbós állapotban is - 1-2 permettrágyázást végezni nitrogén- és foszfortartalmú lombtrágyával.
A gyümölcskötődés fokozása céljából a bór permettrágyázás jön elsősorban szóba, melyet a virágzás kezdetén és végén (az almatermésûeknél már a zöldbimbós állapotban is lehet) ajánlatos alkalmazni. Ilyen szerek lehetnek a Damisol BB, PolyBór, Savabor, Solubór készítmények.
Címlapkép: Getty Images
