A belvíz járta, víznyomásos területeket felszikkadás után ne hagyjuk parlagon. A felszínlazításra, porhanyításra kultivátor, borona, esetleg talajmaró ajánlható. Ekét, a sekély szántásra ilyenkor csak végső esetben használjunk. A jövőre is gondolva, derítsük fel a pangóvízképződés okát. Lehet, csak az eke-, vagy tárcsatalp betegséget kell megszüntetni a közép- vagy mélylazítózással. Akiknek korán lekerülő növényük van és másodvetést terveztek, elkezdhetik annak talaj-előkészítését, vetését. Idei kalendáriumunkban – megrendelhető a Szerkesztőségben – ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztunk.
A talajerő-gazdálkodás területén ez idő tájt kevesebb munka adódik, de néhány tennivalóra érdemes figyelni. Akik intenzív búzatermesztést folytatnak, a megosztott N-fejtrágya utolsó adagjait ekkortájt juttatják ki. Többen jó tapasztalatokat szereztek azzal, hogy a növényvédelmi permetezések során 3-4 kg/ha N-hatóanyagot kevertek a permetléhez. Akiknek szerves-trágyájuk van, ne mulasszák el a szakszerû trágyaérlelés szabályait betartani, az érett trágyát pedig – ha van rá idő és kapacitás – hordják ki „szarvasba” a trágyázandó terület szélére. A kiöregedett pillangósok és gyepek első növedék utáni „feltörése” kiváló őszi búza elővetemény, de csak akkor, ha a feltörés agronómiai szabályait betartjuk. A kedvező utóhatás még további 2-3 évig is érvényesül, jobb a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és kevesebb drága mûtrágya kell.
Igaz, hogy május közepére a fővetések ideje már „lecsengett”, de a növénytermesztésben mindig adódnak kivételes esetek, helyzetek. Akik ilyen problémával bajlódnak, azoknak megoldást jelenthet, hogy még fővetésben korai kukorica, silókukorica, bab, tök, köles, moharfélék, korai napraforgó elfogadható termést adnak.
Kétség kívül ebben az időszakban legtöbb munkát a tágabb értelemben vett növényápolás adja. Idesoroljuk a gyomok, kártevők, kórokozók elleni védekezést, az öntözést, és ahol még nem végezték el, ott a cukorrépa, takarmányrépa tőszámbeállítását. Az időbeni beavatkozás a siker fő záloga. Fokozzuk a határszemlék gyakoriságát. Gabonaféléinket fenyegetik a kórokozók (rozsdabetegségek), a kártevők közül a „vetésfehérítő”. Figyelni kell a kukoricamoly rajzását, mert azt követően 16-20 nap múlva megjelennek a lárvák (L1). A napraforgó újabb keletû rettegett kórokozója a Diaporte helianthi – attól kezdve, hogy a növények 6-8 levelesek – már támadhat. Az őszi káposztarepcét, majd a mustárt főként a „fénybogár” sanyargatja, de nem tétlenkednek a len, a kender, a burgonya kártevői sem. A védekezések jogi szabályain túl, lehetőleg költségkímélően, kombinációkban oldjuk meg a kezeléseket. Óvjuk a környezetet, főként a hasznos élőszervezeteket! Ne feledjük, méhkímélő szer nincs, csak méhkímélő technológia van! A két nagy kapáskultúránkban, a napraforgóban és kukoricában május közepétől esedékes a gyomok elleni állománykezelés. Ne késlekedjünk! Általános szabály, hogy a gyomok kezdeti fejlődésükben sokkal érzékenyebbek a herbicidekre, mint a későbbiekben. Akik a gyomszabályozásba a sormûvelő kultivátorozást is betervezték, azok remélhetően egyenes sorokat, jó csatlakozó sorokat képeztek, és már vetéskor gondoltak arra, hogy a vetőgép és a kultivátor kompatibilisek legyenek, mert csak így kerülhető el a nemkívánatos tőszámcsökkentés. A vetőmag termesztőknek a szemlék is adnak munkát. El kell végezni az esetleges idegeneléseket. A lucernában, a fehérherében május végén jelenhet meg először az aranka, amelyet ha nem pusztítunk ki, kizáró ok a magtermesztésben, de ugyanerre a sorsra juthat az állomány vadsóskafajok, útifûfélék jelenléte miatt is. Az öntözésre is fel kell készülni, különösen akkor, ha kevés a májusi eső és késik a nyári monszun, amit nálunk Medárd táján várunk.
Remélhetően a gazdatársak túl vannak már a szálastakarmányok első növedékének betakarításán, no meg a széna kazalozásán és a terület gondos legereblyézésén. Az „ottfelejtett” bálák, szénakupacok helyén ugyanis már csak gyom nő. A frissen rakott kazlakat gyakran hőmérőzzük, ne a kazaltüzekkel kössünk örök baráti szerződést a tûzoltókkal.
Akiknek az őszi-, vagy tavaszi keveréktakarmányokból maradt „lábon”, ne hagyják elvénülni. A bükkönyös keverékekből jó minőségû széna készíthető, a repcéseket jobb silózva tartósítani.
Júniusban a zöldborsó és a bíborhere magtermesztők már túl vannak (az első „pénzes növények”) a betakarítási főszezon kezdőfázisán. Hamarosan eljön az ideje az őszi káposztarepce, az őszi árpa és sorban a kalászosgabonák érésének. Készüljünk gondosan fel, saját erő- és betakarító gépeinket vizsgáljuk át még egyszer. Tisztítsuk, fertőtlenítsük a magtárat. Gondoskodjunk a szükséges ponyvákról, göngyölegről, kötöző zsinórról. Ne feledkezzünk meg a szalma-betakarítás megtervezéséről sem, ugyanis sokhelyütt nem a kombájnolás, hanem a szalma-betakarítás a szûk keresztmetszet. A „szalmakérdést” semmi esetre se égetéssel oldjuk meg! Szállítójármûveink ne csak üzemképesek, hanem forgalomképesek is legyenek, nehogy az első közúti ellenőrzésnél derüljön ki, hogy lejárt pl. a forgalmi engedély.
A legeltetéssel foglalkozó gazdák egy-egy szakasz használata után végezzék el a tisztítókaszálást, az ürülék szétterítését, a delelő- és itatóhelyek, eszközök folyamatos állategészségügyi karbantartását.
Dr. Késmárki István
Címlapkép: Getty Images
