Kedvező elosztású, közepesen csapadékos évben, öntözés nélkül megtermeszthetők:
fejes saláta, borsó, korai káposztafélék, görögdinnye (hagyományos fajták), sütőtök, rövid tenyészidejû, cikória saláta, torma, sóska, rebarbara, spenót, cékla, mángold, dughagymáról szaporított vöröshagyma, fokhagyma, spárga.
Kedvező elosztású, csapadékos évben, öntözés nélkül megtermeszthetők:
paradicsom, fûszerpaprika, görögdinnye (hibridek), sárgadinnye, főzőtök, bab, tárolási gyökérzöldségfélék, tárolási káposztafélék (kivéve), retek, magról szaporított vöröshagyma, csemegekukorica, síkmûvelésû konzervuborka.
Kedvező elosztású, csapadékos évben, is csak öntözéssel termeszthetők meg:
étkezési paprika, tojásgyümölcs, kései karfiol, támrendszer mellett nevelt konzervuborka. Hangsúlyozni kell, hogy a fenti felosztás sok tekintetben vitatható, mert a fajta, a termesztési mód (helyrevetés vagy palántázás), vagy a termesztési cél is jelentős mértékben módosíthatja a besorolást. A korszerûbb, intenzívebb viszonyokra nemesített fajok általában igényesebbek a folyamatos vízellátásra, mint a hagyományos fajták.
A termések kineveléséhez szükséges vízmennyiség is nagyon változó, például egy kifejlett uborkanövény által naponta elpárologtatott vízmennyiség a forró nyári napokon meghaladhatja a 2-2,5 litert, ami a fejes salátának az egész tenyészidőszakra elég.
Az öntözés gyakorisága attól függ, hogy milyen mélyen gyökeresedik a növény, és milyen a talaj vízmegtartó képessége. Ugyanis a magasabb humusztartalmú és kötöttebb talajok tovább tartják a nedvességet, ebből adódóan lehet valamivel ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözni, ellentétben a szerves anyagban szegény homokkal, ahol bizonyos növények esetében a 2-3 naponkénti vízutánpótlás is indokolt.
Előnyös és takarékos, ha nem a legmelegebb déli órákban öntözünk, amikor nagy a párolgás, és amikor könnyen leperzselhetjük a hideg vízzel a felmelegedett növényt. Sokszor az üzemszervezés nem teszi lehetővé, de legjobb a reggeli öntözés, ilyenkor a növény gyorsan megszárad, ellentétben az esti öntözéssel, amely során a levelek hosszú ideig nedvesek maradnak, így nagyobb esélye van a fertőző betegségek megtelepedésének.
Tekintettel arra, hogy a növény a tápanyagokat mindig a vízzel együtt veszi fel, célszerû a fejtrágyát a vízzel együtt adagolni. Ehhez megfelelő összetételû és jó minőségû mûtrágya kell, amely a következő tulajdonságokkal rendelkezik:
– vízben jól oldódjon,
– a legfontosabb növényi tápanyagokat könnyen felvehető formában tartalmazza,
– ballasztanyagot ne vagy csak nagyon keveset tartalmazzon,
– a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a növény számára kedvező legyen,
– olcsó legyen,
– könnyen legyen kezelhető és tárolható.
Tápoldat készítésnél 0,1-0,2 %-os töménységû oldatoknál magasabb koncentrációt (0,3 %) csak kiváló minőségû vizek esetében használjunk. A jobb oldódás és a pontosabb adagolás miatt célszerû mindig törzsoldatot készíteni úgy, hogy a kívánt töménységet (pl. 0,15 %) mindig 100-szoros hígítással érjük el.
A zöldségtermesztő gazdaságokban általános az esőztető öntözőberendezések használata, aminek számos előnye, de ugyanakkor több hátránya is van. Előnyeként tartjuk számon, hogy kevésbé érzékeny a vízminőségre, használható párásításra, a növények frissítésére, ugyanakkor hátránya, hogy a fertőző betegségek terjedését nagymértékben elősegíti. A korszerû megoldások közül terjedőben van a cseppenkénti öntözőrendszerek alkalmazása, amellyel csak kiváló minőségû víz juttatható ki, ugyanakkor a vízmennyiség nagyon pontosan szabályozható, nem nedvesíti a levélfelületet, így használata során kisebb a fertőző betegségek terjedésének a veszélye. Frissítő és párásító öntözésre nem használható.
Dr. Terbe István
Címlapkép: Getty Images
