Az integrált almatermesztés technológiai elemei; termőhely kiválasztása
A terület-kiválasztás a gyümölcsös létesítésének leglényegesebb, az ültetvény egész élettartamára kiterjedő felelősségteljes tevékenység. A hely kiválasztásánál alapelv, hogy az a telepítendő kultúra igényeinek megfelelő legyen és a lehető legjobb környezeti feltételeket biztosítsa. Az integrált gyümölcstermesztés nemzeti irányelvei szerint kerülendők azok a termőhelyek, amelyek kedvezőtlen adottságainak kompenzálására pótlólagos beavatkozásra van szükség. A természetes domborzat megváltoztatása, a termőréteg mélyebb megsértése nem megengedhető, de a talajvédelemhez szükséges beavatkozások elvégezhetők. A megfelelő termőhelyen belül az ültetvény nagyságát az agronómiai és ökonómiai, de különösen a mikroökológiai tényezők együttesen határozzák meg. Az ültetvény létesítése előtt az adott térség természeti és gazdasági tényezőit mérlegelni kell, a területen széleskörû felvételezés és talajvizsgálat elvégzése szükséges. A klimatikus, edafikus és egyéb tényezőket figyelembe véve az alma a kiegyenlített, kissé hûvös, párás éghajlatot kedveli. Fejlődéséhez az évi 9-10 0C hőmérsékleti átlag kedvező, ha a május-augusztus hónapok átlaga eléri a 18-19 0C-ot. A gyakori jégjárásos területeket a termesztésből ki kell hagyni és az évi 600-800 mm csapadékot biztosítani kell. Az alma a talaj iránt különösebben nem igényes, pH optimuma 5,7-7,6. Legjobb számára a tápanyaggal jól ellátott, öntözhető homokos vályogtalaj. A termőhely kiválasztásánál kizáró ok lehet az elhanyagolt ültetvény szomszédsága, szennyező ipartelep, nagy forgalmú út. A telepítést befolyásoló egyéb tényezők:
Erdők közelsége: a termesztést veszélyeztető tényező, mivel nagyobb mértékû a kórokozók és kártevők károsításának valószínûsége, ugyanakkor előnye, hogy a hasznos élő szervezetek betelepülhetnek az ültetvénybe.
Természetes vízfolyások, árkok közelsége: az öntözés lehetőségét rejtik magukban.
Kiépített úttól való távolság: az áruszállítási minőségét befolyásolja.
Piaci lehetőségek: hûtőházak, feldolgozó létesítmények, valamint nagyban piacok közelsége növeli az értékesítési biztonságot.
Szaporítóanyag, alany, fajta
Kizárólag minőségi, a növényegészségügy előírásainak megfelelő, vírusmentes, kiváló minőségû szaporítóanyagot szabad telepíteni, hiszen ezek előnye az erőteljesebb növekedésben, vitalitásban, jobb kondícióban és mintegy 30-50 %-kal nagyobb teljesítményben mutatkozik meg. A vírusmentességgel nemcsak a vírusok teljesítményt csökkentő hatásától szabadulunk meg, hanem az ültetvény kiegyenlítettebbé válik, s ez az ültetvény összteljesítményét is javítja. Az alanyfajtákat a talajviszonyok és a tervezett térállás figyelembevételével használjuk, valamint szükséges, hogy egyéb tulajdonságaik harmonizáljanak a telepítésre kijelölt terület ökológiai adottságaival. Az almaalanyok kiválasztásának főbb szempontjai: a jó kompatibilitás, a törpésítő és termékenységet elősegítő hatás, a jól kapaszkodó gyökérszerkezet, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni viselkedés, a télállóság, valamint a könnyû szaporíthatóság (Hrotkó, 1995). A termesztésben leginkább elterjedt almaalanyok:
M27 (Malling 27): A faiskolai forgalomban ma ez a legismertebb és beszerezhető igen törpe alany. Növekedési esélye az M9 alanynál 30-50 %-kal gyengébb. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezért a fák támrendszert igényelnek. Csak igen jó talajokon és öntözéssel termeszthetők a ráoltott fajták. A Phytophthorás gyökérnyakrothadásra rezisztens, a vértetû viszont megél rajta.
M9 (Malling 9): A „Sárga metzi paradicsomi alma” az intenzív, nagy tőszámú ültetvények legfontosabb törpe növekedésû alanya. Gyökérzete sekély helyeződésû, törékeny, de jól regenerálódik. Az M9 alanyú fák is csak támrendszer mellett nevelhetők. Gyökérzete közepesen fagyálló, száraz, hó nélküli teleken jelentős fagykárt szenvedhet. Öntözést igényel. Korán, a telepítést követő 1-2. évben termőre fordulnak, első nagy termést a 3-4. évben adják, viszont 12-15 év után a fák elöregednek. Az M9 alanyú fák fajlagos termőképessége igen jó. 2000-5000 oltvány/ha telepíthető, így a középerős növekedésû alanyokhoz viszonyítva területegységenként 40-90 %-kal nagyobb termés is elérhető, gyümölcse darabosabb, jól színeződő és néhány nappal korábban érik. Vértetûre, Erwinia amylovora fertőzésre érzékeny, a Pytophthorás gyökérnyakrothadásnak ellenáll. A forgalomban levő M9 alanyok többsége vírusfertőzött, a jövőben csak szelektált klónjait érdemes szaporítani, mint: M. 9B, M. 9 EMLA, M. 9INFEL, M. 9 T 337, KL 19, KL 29, Pajam 1, Burgmer 984-10-71.
M26: Féltörpe növekedésû alany. A ráoltott fajták növekedési esélye 30-50 %-kal nagyobb az M9-hez viszonyítva, ennek megfelelően a tenyészterület igénye is megnő. Gyökérzete az M9-nél kiterjedtebb, de ez a jobb rögzítés még mindig nem elegendő, ezért karózni kell. Igen korán, a 2-3. évben termőre fordul. Termőképessége igen jó. Középkötött, humuszban gazdag, tápdús talajt igényel, ahol a gyökerek levegőzése megfelelő. A szárazságra az M9-hez hasonlóan érzékeny, ezért csak öntözéssel telepíthető. Vértetûre mindenütt, a Phytophthorára csak nedves talajokon érzékeny.
Az eddig elterjedt alanyok mellé hasonló növekedési esélyû, de más értékes tulajdonságokkal rendelkező alanyok is sorolhatók:
Malling 20: törpe növekedési esélyû, bevezetés alatt álló alany, hamis M9-nek is nevezik. A ráoltott fák mérete 40-50 %-a az M9-en levőknek. Már a 2. évben termőre fordulnak rajta a fák, majd rendszeresen, bőven teremnek. A gyümölcs mérete darabos, perzselésre kevésbé hajlamos.
Mark: az M9 szabadporzású magoncai közül szelektált alany, növekedési erély szerint az M9 és M26 között helyezkedik el. Gyökérrendszere rugalmas, jól rögzíti a fát.
Jork 9: Németországban szelektált törpe alany, aminek növekedési erélye az M9-hez hasonló, de a vitalitásukat tovább megőrzik, ezen az alanyok a fák később öregednek.
Ottawa 3: Kanadában előállított törpe - féltörpe alany, az M26-os alanynál gyengébb növekedésû, gyökérzete a fát jól rögzíti, a talajjal szemben kevésbé igényes.
J-TE-E: Csehországban előállított alany, növekedési erélye nagyobb az M9-nél, de a ráoltott fák fajlagos terméshozama jobb.
A fajtaválasztás kérdése az integrált termesztésben
A gyümölcsminőség és annak állandó fejlesztése alapvető meghatározója a termesztésnek, különösen áll ez az integrált termesztésre, ahol a fokozódó piaci verseny újabb és újabb minőségi követelményeket támaszt (Soltész, 1997). A fizetőképes európai piacokon a fogyasztók jó minőségû áruból álló, gazdag választékot igényelnek. Az értékesítési csatornák átalakulásával, a hosszabb szállítási távolságokkal változnak a gyümölcsökkel szembeni elvárások is. Emellett a piacra irányulásnál tekintettel kell lenni a tartós, ezért nehezen befolyásolható fogyasztói hagyományokra. Ázsiában pl. az óriás méretû, tökéletes küllemû, savszegény gyümölcsök kedveltebbek, a nagyfokú fedőszín és borítottság kevésbé fontos. Amerika és Nyugat-Európa piacain ezzel szemben a szállítást jól tûrő, keményhúsú, intenzív fedőszínnel bíró, nagyobb savtartalmú fajták terjedtek el. Az értékesített alma jelentős része (10 %-a) azokban a szupermarketekben talál fogyasztóra, akik egész évben igénylik a jó minőségû, kitûnően szervírozott, attraktív küllemû, hûtött árut. Nem kell sok időt várni ahhoz, hogy ez az arány 30-50 %-ra is megnőjön, ezért az igényes piacot megcélzó, minőségi termesztést vállaló termesztőknek a fajták kiválasztásánál a következőket kell figyelembe vennie: tartós piaci igény, kiváló gyümölcsminőség; nagy termőképesség és nagyfokú termésbiztonság; ökológiai tolerancia, adaptációs képesség; intenzív mûvelési rendszerre való alkalmasság; kicsi vírusérzékenység, nagyfokú tolerancia a betegségekkel szemben; technológiai tûrőképesség, tárolhatóság, tárolás utáni állékonyság. A felsorolt elvárások teljesítése biztosítéka lehet annak, hogy a hazánkban termesztett alma megfelelő versenytársa legyen a külföldről érkező gyümölcsöknek. Magyarországon az integrált termesztés csak öntözéssel felszerelt, intenzív ültetvényben gazdaságos. Az öntözés költséges beruházás, ezért a minőségi termesztési feltételek biztosítása tőkeigényes. Jelenleg Magyarországon a termőhelyi adottságok és az öntözhetőség szerint differenciált fajtahasználatra van szükség (G. Tóth, 1997). Az almafajták választéka igen gazdag, mert a piaci verseny rákényszeríti a termesztőket a fajtakör bővítésére. A fajtákhoz kapcsolódó információt – amelyek gyakran propaganda célúak – a termesztő jobb, ha óvatosan fogadja. Fajtaválasztáskor nagy körültekintéssel szükséges eljárni. A korszerû alma-fajtaválaszték legjelentősebb képviselőit az alábbi táblázat ismerteti:
Divatos almafajták
Az integrált termesztés alapját a varasodás rezisztens fajták előállítása és termesztése képezi. E fajták előállítása több évtizedes múltra tekint vissza. A kutatás még az 1920-as években elkezdődött, amikor is a Malus floribunda 821 x Rome Beauty fajokat kereszteztek. Hough és Shay fedezte fel, hogy egyes Malus fajok a varasodással szembeni rezisztencia hordozói. Az egy génes (monogenikus) rezisztenciájú fajták tartalmazzák a Malus floribunda 821 klónból bevitt Vf (Venturia rezisztens) gént. Monogenikusan előforduló gének még a Vr gén a Malus pumila, a Vm gén a Malus attrosanquineum és Malus micromalus fajokban. Hough 1970-ben hat domináns gént (Vf, Va, Vb, Vbj, Vr, Vm) írt le, amelyeket visszakeresztezéssel jobb minőségû fajtákba is át lehet vinni. A többgénes (poligenikus) rezisztencia hordozói a Malus sieboldi, Malus baccata, Malus zumi „Calocarpa” fajok. Ezek a fajok a varasodás mellett a lisztharmat és más betegségek rezisztencia forrásai is (Valli, 1998). Az integrált termesztésben jó termőképességû, gyümölcsminőségû és a jelentősebb kórokozókkal szemben toleráns fajták alkalmazhatók. A rezisztens fajták használatával nemcsak a minőségi mutatók javíthatók, hanem csökken a vegyszerhasználat, s általa a termesztés költsége kedvezőbben alakul. A fenti ismérvek alapján célszerû néhány integrált termesztésre alkalmas fajta bemutatása:
Prima: Augusztus harmadik dekádjában szedésre érett. Gyümölcse nagy vagy középnagy (140-190 g). Alapszíne sárga, mosott piros fedőszíne a gyümölcs felületének 60%-át beborítja. Íze kellemes, savanykás, illatos. Fája erős, középerős növekedésû, túlterhelődésre hajlamos. Kora őszi étkezési almaként és ipari célra értékesíthető.
Freedom: Szeptember második felében szüretelhető. Gyümölcse nagy vagy igen nagy (220-230 g), lapított gömb alakú. Alapszíne sárga, piros fedőszíne a felület kb. 80 %-át beborítja. Húsa krémszínû, íze kellemes, friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra is alkalmas. Fája erős növekedésû, korán termőre fordul, bőven terem. Varasodáson kívül ellenáll a baktériumos ágelhalásnak, az ágrákosodásnak - eddig a lisztharmat sem fertőzte meg.
Florina: Szeptember végén – október elején szüretelhető. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-180 g), alakja lapított gömb. Felületét majdnem teljesen mosott, piros fedőszín borítja. Erősen hamvas, tetszetős megjelenésû. Húsa sárgásfehér, kemény, roppanó. Íze édeskés. Fája középerős, erős növekedésû, gyorsan termőre fordul. Friss fogyasztásra és légyártásra egyaránt alkalmas. A fentieken kívül ígéretesnek mutatkoznak a következő fajták: Pionier, Generos, Liberty, Rene, Reanda, stb.
Tenyészterület, koronaforma
A területegységre eső hozam, a minőség, a jövedelem alakulásának meghatározója a terület-, fajtakiválasztás és ültetés minősége mellett a területegységen (ha) elhelyezhető fák darabszáma és az alkalmazott koronaforma. A tenyészterület (sor- tőtávolság) az alanyok és a fajta növekedési tulajdonságainak és a talaj minőségének függvénye. Elméletileg ideális az a fa, amely gyorsan nő, 4 év alatt kitölti a rendelkezésre álló teret és ezután erre a kiterjedésre különösebb beavatkozás nélkül korlátozható. Erre vezethető vissza az a tény is, hogy a korábban javasolt sövény koronaformák helyett ma körvetületû, az almák természetes koronaalakulásához közelebb álló formákat alkalmaznak (szabad orsó, karcsú orsó). A koronaformák alkalmazásával egyben törekednek a biológiailag lehetséges hozamok elérésére, de az étkezési alma termesztésénél alapvetően nem csupán a maximális hozamot biztosító, hanem a termesztéstechnológiai elemek végrehajtását könnyítő, a gazdaságosságot, a minőséget fokozó koronanevelési eljárásokat is előtérbe kell helyezni. Az integrált termesztés elveinek nem felelnek meg a nagyméretû, sudaras és kombinált koronák. Ezeknél a fa belseje árnyékos, a kórokozók és kártevők itt könnyebben felszaporodnak és a növényvédőszerek kevésbé hatolnak a lombozat belsejébe. A ma alkalmazott alanyokat figyelembe véve három könnyen nevelhető koronaforma nevelése ajánlott. M9 alanyú oltványok esetén a karcsú orsó, M26 és MM 106 alanyokon álló oltványoknál a szabad orsó és az ágcsoportos koronaforma alkalmazható jó eredménnyel. A koronaforma nagy hatással van a termés minőségére, az egyes termesztéstechnikai mûveletek elvégezhetőségére és a költségek alakulására, mivel a korszerû koronaformájú fákon jobb a gyümölcs színeződése, egyszerûbb a metszés, gyümölcsszedés, hatékonyabb a növényvédelem és nem utolsó sorban a befektetett tőke korábban megtérül (Soltész, 1997).
Fitotechnikai mûveletek
Az integrált almatermesztés hosszú távú, sikeres megvalósítása érdekében a szigorúan meghatározott növényvédelmi előírások mellett a fitotechnikai mûveletek fontossága is nő. Az előző fejezetben ismertetett korszerû, jól kézben tartható koronaforma lehetőséget kínál a téli metszésen kívül olyan fitotechnikai mûveletek elvégzésére, amelyekkel - közvetlenül és közvetve - tovább javítható a növényvédelem hatékonysága, kiegyenlítetten nagy- és jó minőségû termésmennyiségek érhetők el. Az almafák kórokozókkal, kártevőkkel szembeni érzékenysége vagy kisebb-nagyobb mértékû toleranciája genetikailag rögzült fajtatulajdonság, amit befolyásolni nem tudunk, viszont a fogékonyság időtartamát, amely összefüggésben van a hajtásnövekedés dinamikájával (a növekedés intenzitásával, illetve időbeni megvalósulásával) a fitotechnikai mûveletek időpontjának és módjának ésszerû megválasztásával csökkenthetjük.
Téli metszés: A gyengébb növekedésû alanyokon (pl. magasan szemzett M9) a fák „kordában tartása”, valamint a nagyobb termékenységi hajlam következtében a vesszők visszametszése nem szükséges. Elsősorban koronaritkítási alapelvek érvényesülnek, ami a képletek tőből történő eltávolítása mellett az ifjító jellegû, többéves képletekre történő visszavágást jelenti. Ez a metszésmód a szükséges térfogat-korlátozás mellett a szellős, laza, teherbíró koronaszerkezet kialakítását és fenntartását szolgálja.
Tavaszi hajtásválogatás: Erősebb növekedésû (M26, MM106, M4) alanyokon álló, fiatal, nem termő fákon alkalmazható a koronaalakítás érdekében. Az optimális időben elvégzett hajtásválogatás elősegíti a gyorsabb térkitöltést és csökkenti a növény fogékonyságának időtartamát.
Vízhajtások eltávolítása: A vízhajtások, mint a vegetációs időszak legnagyobb részében növekedő, laza szövetû képletek kiváló táptalajai a kórokozóknak és kártevőknek, ezen kívül akadályozzák a permetlé koronába jutását. Árnyékoló hatásuk következtében kedvezőtlen mikroklímát teremtenek a fák belsejében, elősegítve a kórokozók, kártevők felszaporodását. Az optimálisnál későbbi időpontban eltávolított vízhajtások mély sebet hagyva maguk után, jó megtelepedési lehetőséget nyújthatnak a kártevőknek.
Nyári metszés: A mérsékelt téli ritkítás ellenére is törvényszerû, hogy kedvezőtlen helyzetû és irányú hajtások képződnek, melyek akadályozzák a növényvédelem hatékonyságát és a napfény érvényesülését. Az ilyen hajtások képződésének csökkentése vagy eltávolítása javítja a gyümölcs minőségét. A nyáron metszett fák a metszés mértékével arányosan a következő évben korábban lombosodnak ki és hamarabb indul meg a hajtásnövekedés.
Tápanyag utánpótlás
Az integrált gyümölcstermesztés nemzeti irányelvei szerint a talajtermékenység javításának optimális módszere a szerves- és zöldtrágyázás. A mûtrágyák felhasználása csak ezek kiegészítéseként jöhet számításba. Papp (1993) tanulmánya szerint a telepítés előtti trágyázásnál a nagy adagú szervestrágyázást kell előtérbe helyezni (50-100t/ha), szerényebb foszfor és kálium mûtrágya kiegészítéssel. A kálium-túltrágyázás hiányos kalcium és magnézium ellátottságot, majd az alma minőségromlását okozhatja. A megalapozott nitrogéntrágyázás az integrált gyümölcstermesztés egyik sarokpontja. Az ültetvények nitrogéntrágyázását minimalizálni kell. Az öntözött és füvesített sorközû almaültetvényekben hektáronként évente 50-60 kg nitrogén adagnál magasabb dózist Nyugat-Európában nem használnak. A kalcium tartalmú permetezőtrágyák használata az integrált almatermesztésben szükséges feladat, mivel a kemény húsállomány elérése, a tárolhatóság biztosítása és a gyümölcs kalciumtartalma között szoros összefüggés van. A kalciumos permetezőtrágyázást gyakran kiegészítik a leszüretelt alma 3,4 – 4,0 %-os kalcium-klorid oldatba mártásával. A két kalciumos kezelés az alma élettani és tárolási betegségeinek kockázatát jelentősen (30-50 %) csökkentheti.
Növényvédelem
Az utóbbi 40 évben a növényvédő szerek ugrásszerû fejlődése csaknem töretlen volt. Részben ennek következtében a terméshozamok rendkívül magassá váltak. A magas hozamok adta elégedettség, a biztosnak, sőt tökéletesnek hitt védőhatás az egyéb védekezési eljárások háttérbe szorulását eredményezte. Mára nemkívánatos mellékhatások is jelentkeztek: szennyeződtek a vizek s egyes vegyszermaradványok felhalmozódtak a talajban. Az állati kártevők természetes ellenségei megtizedelődtek, ami magával vonta a célszervezetek túlszaporodását. A széles hatásspektrumú szerek egyoldalú használatának következtében a vegyszerekre rezisztens kártevők, kórokozók, gyomok szelektálódtak. A túlzott mértékû szerfelhasználást alkalmazó technológiát lassan felváltja az ésszerû, a kártevők és kórokozók életmódjának megismerésére, a károsítási időszakok meghatározására, előrejelzésére alapozott védekezési program. A vegyipar kezd áttérni a kevésbé mérgező növényvédő szerek kifejlesztésére, forgalmazására. A 60-as évektől beindult az a kutatási ág, amely egyre inkább arra törekszi, hogy a mechanikusan alkalmazott vegyszeres védekezési technológiát az integrált növényvédelem, az IPM (Integrated Pest Management) váltsa fel. A fizikai, kémiai és biológiai védekezés célszerû, együttes alkalmazását, amely egyben minőségileg is újat jelent, integrált védekezésnek nevezzük. Fogalma a Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet meghatározása szerint a következő: „Az integrált védekezés olyan eljárás, amely alkalmazása során minden gazdasági, ökológiai és toxikológiai szempontból indokolható módszer felhasználható, hogy a károsítókat a gazdasági küszöbérték alatt tartsuk, miközben egyidejûleg minden természetes korlátozó tényező tudatos felhasználásának előtérbe helyezésére törekszünk.” Ez a növényvédelmi szemlélet nem törekszik a károsítók teljes kiirtására, csak a gazdaságos kártételi küszöbszint alatt tartására, előtérbe helyezve a természetes korlátozó tényezők tudatos alkalmazását (Soltész, 1997). Vegyszereket az integrált védekezésben csak akkor alkalmaznak, ha a természetes korlátozó tényezők nem tudják a károsítók túlszaporodását megakadályozni. A csökkent szerfelhasználás miatt a készítményekkel szembeni rezisztencia kialakulásának veszélye, s a termékekben a vegyszermaradványok mennyisége is csökken, illetve a hasznos szervezetek kímélése révén kisebb a kártevők tömeges elszaporodásának valószínûsége is. Az integrált védekezés feltételrendszere: A védekezési rendszer személyi feltétele a képzett szakember (szaktanácsadó), akinek ismernie kell a növényi károsítókat, azok természetes ellenségeit, életmódjukat, évközi populáció viszonyaik változását azért, hogy a leghatékonyabb időpontban és módon lehessen ellenük védekezni, illetve a hasznos szervezeteket kímélni. A tárgyi feltételek közé tartoznak azok az eszközök, amelyekkel nyomon lehet követni a károsítók fejlődési folyamatait, a talaj és a meteorológiai tényezők változásait. Ilyen eszközök az attraktáns csapdák, színes fogólapok, izolátorok, nagyítók, spóra csapdák és a kórokozók fertőzési folyamatait ellenőrző automata, meteorológiai megfigyelő mûszerek.
Az integrált növényvédelemben használt mutatók:
Kártételi küszöbérték: Az egyes károsítók egyedszáma és a károsítás összefüggését jellemző, nem állandó érték. Megállapításához magas szintû ökológiai ismeretekre, tapasztalatokra, valamint az adott területen élő kártevő-populációk változásainak biztos megítélésére van szükség.
Gazdasági kár-küszöbérték: Olyan egyedsûrûséget vagy kártevő megjelenési időt jelöl, amelynél a feltételezett kár mértéke megegyezik a kémiai védekezés költségével, vagyis a kártevő populációjának az a legkisebb sûrûsége, amelytől kezdődően a vegyszeres védekezés indokolt.
Kártételi veszélyhelyzet: Az előbbinél tágabb kategória, amely magába foglalja a károsítóra és a növényre ható ökológiai feltételeket és az agrotechnikai tényezők hatását is.
Toxicitási index: A peszticid-terhelés vizsgálatára szolgál: Ti = Növényvédőszer dózis x 100
LD50 Ez az értékszám nem fejezi ki pontosan a terület peszticid terhelését, de jelzi az egyes szertípusok vagy technológiák egymáshoz viszonyított toxicitásának arányát.
Gyomirtás
A vegyszeres gyomirtás napjainkban a környezetvédelem egyik sarkalatos kérdésévé vált. A növényvédőszer-használat tapasztalataihoz hasonlóan a gyümölcsösökben a folyamatos herbicid használat miatt ellenálló gyomflóra alakult ki. Szőke (1994) alapján az integrált termesztési szemlélet új követelményeket támaszt a gyomirtással kapcsolatban, amelynek főbb pontjai az alábbiakban foglalhatók össze: a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen; a gyomirtó szer az almára ne legyen káros; a gyomirtó szerre ellenálló fajok szórványos megjelenésénél mechanikai módszer alkalmazása; a fiatal fák károsodásának elkerülése céljából a telepítés évében, talajon keresztül ható készítmények mellőzése; a 2 - 4. évben is a levélen keresztül ható gyomirtó szerek előnyben részesítése; ha lehet, kerülni kell a kémiai anyagok használatát. Az eredményes gyomirtás alapja a gyomviszonyoknak megfelelő készítmény kiválasztása mellett a pontos mérés és az egyenletes, elsodródás-mentes permetezés. Leginkább a talajra és környezetre kevésbé veszélyes, gyomállományra juttatott felszívódó szereket célszerû alkalmazni ebben a termesztési rendszerben.
Összefoglalás
Az integrált termesztésben előállított termék megkapja a GEA (Garantáltan Egészséges Alma) védjegyet bizonyítva, hogy a termesztés során fokozott figyelmet fordítottak a természet, a termelő és a fogyasztó védelmére.
A GEA gyümölcsben feleannyi növényvédőszer-maradék lehet, mint amennyit a nemzetközi előírások megengednek. Jonathan fajtánál 65-80 mm átmérő és 50-70 % színborítottság, Golden Delicious és az Idared fajtánál pedig a 70-90 mm átmérő és 50-70 % színborítottság a követelmény.
A GEA program sikere a termesztőkön múlik, hiszen ők látják el a piacot megfelelő mennyiségû és minőségû áruval. Az integrált technológiával előállított alma nagy odafigyelést igényel a termesztők réséről, ezért meg kell találni azt a termelői kört, amely elfogadja és felvállalja a piac által diktált szigorúbb követelményeket.
A GEA termék előállítása azonban csak az első lépés, a terméket és a megkülönböztető jelzést meg kell ismertetni a kereskedőkkel és a fogyasztókkal is.
Felhasznált szakirodalom
G. Tóth Magdolna (1997): Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B, Megyei Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Vállalkozói központ
Hrotkó K. (1995): Gyümölcsfaiskola. Mezőgazda
Papp J. (1993): Az integrált almatermesztés talajerőgazdálkodásának időszerû kérdései. Integrált gyümölcstermesztés évkönyve. p:72-76.
Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda
Szőke L. (1993): Gyomirtási tapasztalatok az integrált gyümölcstermesztési elvek gyakorlati megvalósítására kijelölt termőkorú alma gyümölcsösben. Integrált gyümölcstermesztés a kertészetben. 13. p:111-113
Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole - Edizioni Agricole, Bologna.
Címlapkép: Getty Images
