Néhány felmérés szerint az állattartó (gazda, személyzet) képzettségi fokának fontossága, az állományméret növekedésével fokozódik.



Egy hazai kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy többet kell törődni a tehenek viselkedési alaptulajdonságainak megismerésével, és ezen ismeretek technológiákba való beépítésével.



A minőség biztosítása érdekében a tejtermelés munkafázisait leírásokban (technológiákban) kell rögzíteni. A legkiválóbb leírás is hiábavaló, ha nem párosul megfelelő személyi feltételekkel. Alapvető tehát a sokoldalúan képzett, rátermett vezető(k), a minőségi tejtermelésben anyagilag is érdekelt, az állatokat szerető, a személyi és termeléshigiéniai előírásokat betartó, munkájukért felelősséget vállaló gondozók, fejők alkalmazása.



Üzemekben hiányosságok tapasztalhatók a speciális ismeretekben, a kvalifikáció szintje többször elmarad a mûszaki színvonaltól.



A fejők hiányos képzettsége



A fejők döntő fontossága a gépi fejés minőségére. Ezt egyértelmûen bizonyítják korábbi vizsgálataink is. Kimutattuk, hogy azonos állomány fejőállásonkénti, tehát fejőnkénti masztitiszhelyzete a gondosságtól és szakismerettől függően eltérő, oly mértékben, hogy a tőgyegészségügyi helyzet alkalmas a dolgozók munkájának értékelésére.



A különbség vitathatatlanul összefügg a fejők képzettségével, lelkiismeretességével. A gépi fejéshez a tőgy élettanának és a fejőgépnek az ismerete elengedhetetlen. A párhuzamosan fejhető tehenek számát, mindig a fejőszakmunkások gyakorlottságától és a fejőgép típusától lehet és kell függővé tenni, mert e nélkül a túlfejésből (vakfejés) eredő zavarok száma nagymértékben megnő.



Személyi feltételek



A fejést végző tehenészeknek alaposan ismerniük kell munkaeszközeiket: a fejőgépek mûködését, azok helyes használatát, a gépi fejés összes munkamûveletét. Alapvető tájékozottsággal kell rendelkezniük a tőgy mûködéséről, a tej képződéséről, a „tejleadás” és a „tejvisszatartás” jelenségéről. A jó fejőtől megkívánjuk, hogy munkáját gondosan, lelkiismeretesen végezze, legyen érzéke és igénye a tisztaság iránt. Munkája termékét a tejet pedig úgy kezelje, hogy az maga, családja és embertársai számára egyaránt táplálékként adható legyen. A minőségi fejés elképzelhetetlen a munkát végző dolgozók tudatos, hozzáértő közremûködése nélkül.



Feltétlenül kívánatos, hogy a tehenészet fejést végző dolgozói jelentős tejhigiéniai tejminőségi ismeretekkel rendelkezzenek. Ezek megszerzését segítik elő a különböző fejőiskolák és fejőtanfolyamok. A tudáshiányt a tehenészet szakvezetői, vagy maguk a tehenészek is pótolhatják munka melletti szakoktatás, illetve önképzés formájában.

Fejéssel fertőző betegségben nem szenvedő-, fertőző betegség kórokozóit nem hoirdozó dolgozó foglalkozhat. A munkába álláskor elvégzett és később rendszeresen ismétlődő orvosi vizsgálatokkal (székletvizsgálat, mellkas-átvilágítás, vérvizsgálat) meg kell győződni a tífusz, a paratífusz és a vérhas kóürokozóitól való mentességről, valamint arról, hogy a vizsgált személy sem gümőkorban, sem vérbajban nem szenved.

Ha a fejést végző dolgozó akár saját magán, akár családtagjain az említett betegségekre utaló tüneteket észlel, ezt munkahelyén jelenteni köteles. Addig nem foglalkoztatható fejőként amíg negatív eredményû orvosi vizsgálattal meg nem bizonyosodnak arról, hogy a kórokozó-ürítés, vagy baktérium-hordozás megszûnt.

A fejők rendszeres tisztálkodással (mosakodással, zuhanyozással) gyakori folyóvizes kézmosással igyekezzenek megelőzni azt, hogy a magukon hordozott, vagy a környezetükben található mikrobákat a tejbe, vagy a tehén tőgyére átvigyék. A gyakori kézmosásnak és a mászak végén végzett alapos tisztálkodásnak másik célja, hogy a tehéntől eredő esetleges fertőzés átvitelének veszélyét csökkentse.

A fejők használják higiénikusan a tehenészetben levő WC-ket és ügyeljenek azok tisztaságára, rendjére. A WC használata után folyóvízzel, szappannal kezet kell mosni. A szennyezett közös törülköző a gondos kézmosás eredményét is csaknem teljesen lerontja. A WC-k előterében levő szennyezett törülközők ugyanis a széklet eredetû mikrobákat nagy tömegben tartalmazhatják. Régi tapasztalat, hogy egy üzemben a WC állapota a személyi és a környezeti higiénia tükörképe.

A tehenészek átöltözéséhez, munkaruháik és utcai ruháik tárolásához öltözők, mosdók, fürdők állnak rendelkezésre, melyek együtt általában a szociális épületben találhatók. Ezek az öltözők „fekete-fehér” rendszerben mûködnek. Ez a forgalom más szóval azt jelenti, hogy a munkaruhát és csizmát, illetve az utcai ruhát és cipőt külön szekrényekben helyezik el. A mosdók fontos kellékei a csizmamosók: a kis méretû, folyóvizes medencék, amelyekben a sáros, trágyás gumicsizmákat hosszú nyelû kefékkel gyorsan és könnyen meg lehet tisztítani.



A tehenészetekben a fejést végző dolgozókkal szemben, higiéniai szempontból, természetesen éppen olyan követelményeket támasztunk, mint más élelmiszert termelő, vagy feldolgozó üzemekben és ehhez kedvező tárgyi és környezeti feltételeket is nyújtani kell.







Dr. Bak János



FVM Mûszaki Intézet