Napraforgó gyomirtása

A magról kelő egyszikû gyomnövények közül legfontosabb a kakaslábfû, amely országrészre, tájegységre, talajtípusra való tekintet nélkül szinte mindenütt megtalálható. Kifejezetten jól érzi magát a belvizesedésre hajlamos, nedves, nyirkos helyeken, de megél a szárazulatokon is. A fakó muhar elsősorban a lazább kötöttségû homok, illetve homokos vályog talajok uralkodó növénye. Napjainkban a klímaváltozás eredményeképpen felszaporodása figyelhető meg és a jövőben számolnunk kell terjedésével. Az ujjas muhar – hasonlóan a fakó muharhoz – szintén a szárazabb környezeti feltételeket kedveli. Kártételével országosan számolnunk kell. A zöld muhar elsősorban a lúgos kémhatású, jó tápanyag- ellátottságú talajok egyszikû faja, azokon a területeken, ahol savanyú, kevés tápanyag-ellátottság és alacsony tápanyagtartalom van, ott károsítását nem kell számba venni. Nagyon át kell gondolni, és nagyon komolyan kell venni a vadköles fokozatos térhódítását. Ez a gyomfaj a talajféleségek között nem válogat, számára tökéletesen megfelel a kis termőképességû talaj, és természetesen jól érzi magát a gazdag tápanyag-ellátottságú táblákon is.
Az évelő egyszikû gyomnövények közül permanens gondként jelentkezik a tarackbúza. Annak ellenére, hogy a szakmai felhívások mindenesetben jelzik az ellene szükséges védekezés fontosságát, a gyomfaj évről-évre megtalálható a napraforgó táblákon. Ugyancsak terjedés tapasztalható a csillagpázsit oldaláról is. Ennek oka a korábban említett éghajlati változás, valamint a gazdálkodás extenzívebb irányultsága. A fenyércirok fokozatos terjedését már nehezebb egyedül a környezeti viszonyok változásával magyarázni. A felszaporodásában és látványos előretörésében alapvető szerepet játszottak a különböző technológiai hiányosságok, mindenekelőtt a megjelenő gyomnövény azonnali irtásának elmaradása. Jelenleg a legfertőzöttebb megyék közé tartozik Baranya-, Tolna-, Győr-, Fejér-, Komárom-, és Szolnok megye.
A magról kelő kétszikû gyomnövények közül azok jelentik a legnagyobb gondot, amelyek kompetíciós képessége viszonylag nagy, továbbá hatalmas magtermésükkel évről-évre biztosítják a talajok folyamatosan újratermelt magkészletét.
A disznóparéj-félék közül legfontosabb a szőrös disznóparéj, amely megtalálható az ország valamennyi napraforgó tábláján. A fészkes virágzatú növények családjába tartozó parlagfû minden esztendőben tömegesen kel. Kártételével számolnunk kell, mivel napjainkra a legkártékonyabb gyomnövénnyé nőtte magát ki. Ma már mindenütt előfordul, ahol a szántóföldi növénytermesztésre kedvezőek a feltételek. Ide tartoznak a laza, homokos területek és a szerves-anyagban, tápanyagban gazdag kötött talajok is. A libatopfélék közül legfontosabb a fehér libatop, és a Nyugat-Dunántúli nedvesebb talajokon a sokmagvú libaparéj. A veszélyes, nehezen irtható gyomnövények közül a napraforgó táblákon ma már nem kuriózum a csattanó maszlag sem. A kötöttebb, nitrogénnel jól ellátott talajokon fokozatosan terjed. A szerbtövis fajok – Vas Megye és Zala Megye kivételével – a szántóföldeken közönséges és nagyon nehezen irtható, makacs gyomnövények. Ugyancsak nehezen irtható a selyemmályva is, amely az utóbbi húsz esztendőben terjedt el hihetetlen gyorsasággal. Ahol megtelepszik, ott nagyon kitartó munkával lehet elejét venni a további elterjedésének.

Védekezés

A védekezés megtervezése előtt nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk.
Az agrotechnikai előírásokat mindenképpen célszerû betartanunk, mivel egyenletesen kelt, egyöntetû, egészséges állomány esetén várható, elfogadható növényvédelmi beavatkozás. A 4-5 éves vetésváltás betartásán túl nagyon fontos az esetleges szermaradvány kimutatása, vetés előtt. Köztudott, hogy a napraforgó néhány hatóanyag-maradványra kifejezetten érzékeny, (pl. atrazin) ezért különösen kukorica elővetemény után a vizsgálattól nem tekinthetünk el.
A szántás, valamint a magágy-előkészítés szakszerû végrehajtásától sem tekinthetünk el, hiszen nagymértékben elősegíthetjük a gyomirtás sikerességét.
A napraforgó vegyszeres gyomirtására számos készítmény engedélyezett. Széles választék áll rendelkezésre mind pressowing, mind preemergens és postemergens vonatkozásban. Mindenre kiterjedő, az egész gyomproblémát azonban nem lehet megoldani egyetlen alkalmazási módban sem.
Amennyiben nehezen irtható, ellenálló gyomnövény található a területen, akkor a védekezést természetesen e gyomnövény irtására kell felépíteni.
Az évelő egyszikûeket célszerû a napraforgóvetése előtt eltávolítani a tábláról. Erre a célra – tarlószakaszban – kiválóan alkalmasak a különböző glifozát hatóanyagú vegyületek, amelyek felszívódva a levélen, kiválóan transzlokálódnak a gyomnövény tarackjainak irányába, így totális irtást tudunk végrehajtani. Ezek ellen a gyomnövények ellen kiválóan felhasználhatók a speciális egyszikûirtók is, különösen, ha a táblán foltokban fordulnak elő a tarackos növények. A foltkezelés költségtakarékos megoldás is lehet. Erre a célra engedélyezett a cikloxidim, a fluazifop-p-butil, a szetoxidim, a quizalofop-p-tefusil, a haloxifop-R-metilészter, a kletodim és a quizalofop-etil hatóanyagot tartalmazó herbicidek.
Mezei acat ellen preemergens és postemergens alkalmazási alkalmazási módban nem áll módunkban védekezni, ezért a mentesítést az előveteményben, illetve a tarlószakaszban célszerû megtervezni. A sikeres védekezés az acat ellen azért is indokolt, mert az utóbbi években határozott terjedése tapasztalható.
A parlagfûvel fertőzött területeken preemergens alkalmazási módban több kombináció adhat megfelelő eredményt, pl. pendimetalin + fluorkloridon, S-metolaklor + fluorkloridon, stb., a mellékelt táblázatban részletezettek szerint.
Amennyiben csattanó maszlag is található a táblán, akkor a permetlékombinációnak célszerû tartalmaznia egyéb hatóanyagokat is, pl. prometrin, vagy azafenidin hatóanyagú herbicideket.

A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 1.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 2.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 3.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 4.