Mivel az antibiotikum típusú hozamfokozók fő hatásukat az emésztőtraktusban élő mikroorganizmusok mennyiségének, illetve a bélflóra összetételének megváltozása révén fejtik ki, alternatívaként – a humán egészségügyi elvárásokkal összhangban – valamennyi olyan takarmány- kiegészítő számításba veendő, melyek használata során nem keletkeznek szermaradványok, a szervezet természetes anyagai, vagy azok metabolitjai, illetve olyan élő szervezetek, amelyek természetes körülmények között megtalálhatók az állati szervezetben. Elvárás ezektől a készítményektől, hogy javítsák a szervezet általános egészségi állapotát, a táplálóanyagok hasznosulását és ezáltal az állatok teljesítményét.
A bélflóra összetételének kedvező alakítására több irányban indultak kutatások. A korábban igazolt hatású szervessav-kiegészítés mellett az enzimek, probiotikumok és éterikus olajok is az érdeklődés középpontjába kerültek. Kedvező humán gyógyászati tapasztalatokra alapozva többen kezdték vizsgálni az oligoszacharidok felhasználásának lehetőségét is. A 2-10 monoszacharid egységből álló vegyületek kémiai kötéseinek bontásához a gerinces állatok ugyanis nem rendelkeznek specifikus enzimmel. A meglehetősen heterogén vegyületcsoport a polimerizáció fokától, illetve a lánc struktúrájától függően a különböző baktériumok szaporodását segíti. A Bifido baktériumok a kisebb, míg a Bacteriodes fajok a nagyobb polimerizációs fokú vegyületeket fermentálják. Általánosságban megállapítható, hogy lebontásukban a Bifido baktériumok játszanak nagyobb szerepet. Takarmánnyal történő felvételük a bél mikrobiológiai egyensúlyának befolyásolását teszi lehetővé. A bélflórára ilyen hatással bíró anyagokat prebiotikumoknak nevezzük (Gibson és Robertfroid, 1995).
A különböző nem emészthető oligoszacharidok (NDO; non digestible oligosacharid) jellemző változásokat idéznek elő a bél mikroflóra összetételében és a fermentáció eredményeként keletkező rövidszénlácú zsírsavak mennyiségében és arányában.
Az NDO (non digestible oligosacharid) kiegészítés a tejsavtermelő baktériumok számának és arányának növekedéséhez vezet. Az NDO bontását számos patogén törzs nem képes elvégezni, sőt az egyéb törzsek által végzett fermentáció hatására életterük csökken. A bonyolult folyamatok következtében funkcionális változás áll be a vékonybél mucosa mûködésében, csökken a patogén baktériumok véráramba jutásának a lehetősége és kisebb az esélye a toxinok és rákkeltő anyagok kártételének. A bekövetkező változások mértéke azonban függ az állat korától, az etetett takarmány összetételétől is.
A választást követő időszakban egyes kutatók az antibiotikum típusú hozamfokozóknál elért javulásról számolnak be. Angol kutatók a malactápok NDO-kiegészítése esetén az avilamycinnel azonosnak tekinthető hozamjavulást tapasztaltak.
Hasonló eredményre jutottak amerikai vizsgálatokban is, ahol 13 %- os testgyarapodás-növekedésről és 8 %-os fajlagos takarmányfelhasználás-javulásról számoltak be. Ennek közvetlen magyarázataként a fermentáció eredményeként növekvő mennyiségben jelenlévő rövid szénláncú zsírsavak mennyiségi növekedése szolgál magyarázatul. Ez a bélflóra „pozitív” szereplőinek a Lactobacillus sp., a Bifidobacterium sp., Streptococcus sp. számszerû növekedéséhez vezet.
A tejsavtermelő flóra növekedésével csökken a patogén baktériumok életlehetősége és egyszerû, a táplálékként folyó kompetíciószámuk csökkenését eredményezi. A tejsavtermelő baktériumok nagy száma miatt elsősorban ezek foglalják el a bélhám receptorait, kiszorítva ezzel az enterális megbetegedésekben szerepet játszó kórokozókat. Patkány- és emberkísérletekben a kalcium és magnéziumsók jobb felszívódását is megfigyelték, bár ez a kor függvényében igen változó eredményeket hozott. A készítmények forgalmazói termékeik használata esetén jobb immunreakció képességet ígérnek.
A bíztató eredmények ellenére el kell mondani, hogy a kísérleti eredmények nem egységesek, sőt időnként ellentmondóak. A takarmány oligoszacharid-kiegészítése egyes esetekben nem csak hogy nem hozott szignifikáns pozitív hatást, hanem az állat közérzetét zavaró gázfejlődéssel járt, máskor a felhalmozódó zsírsavak ozmotikus hasmenéshez vezettek.
A megismert eredmények a meglévő ismeretanyag növelésére, az összefüggések megértésére sarkallnak. A rendelkezésre álló irodalom elemzéséből nem szûrhető ki biztonsággal, hogy milyen közvetett vagy közvetlen biológiai folyamatok vezetnek a hozamok növekedéséhez. A magyarázatul szolgáló elmélet számos ponton igazolásra vár. Nem egyértelmû, hogy a kiegészítésként adott különféle oligoszacharidok miként hatnak a táplálóanyagok emészthetőségére. Meghatározandó, hogy mely vegyület, milyen polimerizációs foka vezet a baktérium-populáció kedvező változásaihoz, annak stabilitásához. Kevés adat található az immunválasz javulásának és az oligoszacharid kiegészítés kapcsolatának bizonyítására is. Ezenkívül szükséges a felhasználandó oligoszacharid mennyiségének megállapítása. Az „éppen elég, de nem túl sok” elv a kívánatos hatás eléréshez és a túladagolás káros következményeinek elkerüléséhez szükséges.
Dr. Nochta Imre
AGROKOMPLEX C. S. Rt.
Címlapkép: Getty Images
