A növénytermesztő szempontjából ez magában foglalja a termőhelyhez alkalmazkodó termesztést, a táblán belül változó technológiát, melyet a megkívánt gépesítettség esetén távérzékelési, térinformatikai és geostatisztikai módszerek alkalmazásával tud megalapozni. Fontos szerepet kap a talajtani tulajdonságok és a talaj tápelem-tartalma, a termésmennyiség, ill. a kártevők, betegségek és gyomok eloszlásának térképezése, majd azok egymással való összevetése. Az ábra szemlélteti az említett táblán belüli inhomogenitást: az eltérő színnel jelölt formák jól mutatják, hogy egy táblán belül milyen változatos kiterjedésû lehet egy adott tulajdonság (pl. foszfortartalom) eloszlása.
A precíziós növénytermesztés gondolata nem előzmény nélküli, a termelés alapegységén, a termőtáblán belüli inhomogenitás tanulmányozása, az ahhoz való biológiai, termesztési és technológiai alkalmazkodás igénye csaknem évszázados múltra tekint vissza. A megoldás azonban napjainkig váratott magára, hiszen sem az informatikai felkészültség, sem pedig a mûszaki lehetőségek nem voltak elegendőek a növénytermesztési termőhely-specifikus problémák megoldásához.
A precíziós növénytermesztési technológiák közül különösen fontos szerep jut a tápanyag-gazdálkodásnak. A felhasználandó mûtrágya mennyisége, a növény igénye és a talaj tápanyag ellátottsága alapján kerül kiszámításra. Utóbbi talajvizsgálat által kerül meghatározásra a talajmintavétel során begyûjtött mintából. A talajmintavétel bár a tábla egészéről, több pontban történik, mivel a részmintákból átlagmintát képeznek a talajvizsgálatra, hogy az a vizsgált terület egészét reprezentálja, nem jelennek meg benne a táblán belüli különbségek. Különösen az említett nagy táblaméretek esetében viszont heterogén a tápanyag-tartalom eloszlása, ami ahhoz vezet, hogy az átlagminta alapján végzett mûtrágyaadag számítás adott helyen magasabb, máshol pedig alacsonyabb a ténylegesen szükségesnél. Ezen problémát képes áthidalni a precíziós növénytermesztés technológiarendszere, miszerint az adott tábla pár hektáros egységeire terjed ki a talajvizsgálat, így lehetővé téve a táblán belüli eltérő mennyiségû mûtrágya-kijuttatást. Egyszerûen megfogalmazva ez annyit jelent, lehetővé válik a táblán belül, hogy mindenhová annyi mûtrágyát juttassunk ki, amennyi szükséges. Ez a technológia gyakorlati előnyei mellett eleget tesz a fenntartható mezőgazdaság elvárásainak is.
Arról, hogy a gyakorlatban mindez miként valósul meg, Tóth Szabolcsot, a Dalmand Zrt. növénytermesztési ágazatvezetőjét kérdeztük. Először azonban magával a gazdasággal ismerkedünk meg közelebbről: A Dalmand Zrt. jól ismert név a magyar mezőgazdaságban, az egykori Eszterházy birtok állami gazdaságként, majd részvénytársaságként mûködött tovább, jelenleg, mint a Bonafarm csoport tagja. A gazdaság Tolna megyében két központban, Dalmand és az innen 65 km távolságra lévő Középhidvég térségében folytat sokrétû mezőgazdasági tevékenységet, úgymint növénytermesztést, állattenyésztést, erdőgazdálkodást és halászatot.
Területeiket három fő talajtípus, barna erdőtalaj, csernozjom barna erdőtalaj és humuszos homok alkotja, utóbbi Középhidvég térségében található, előbbi kettő pedig Dalmandon, ill. a középhidvégi területek másik részén is fellelhető. A Dalmand Zrt. összesen 9100 ha területen gazdálkodik, melyen a 2011. évi vetésszerkezet a következőképpen alakul: őszi búza (21,5%), őszi árpa (7%), őszi káposztarepce (6,7%), őszi káposztarepce vetőmag (0,5%), takarmánykukorica (41%), hibrid kukorica vetőmag (0,1%), napraforgó (5,7%), napraforgó vetőmag (0,1%), szója (3,4%) és borsó (0,1%). Az elmúlt években 7 t/ha körül alakult az őszi búza, 10 t/ha körül a kukorica és 3,8 t/ha körül az őszi káposztarepce termésátlaga, noha a 2010-es esztendő extrém időjárása miatt ebben az évben alacsonyabb mennyiségû termések kerülhettek betakarításra.
A növénytermesztési ágazatban előállított terményeknek körülbelül fele takarmányként kerül felhasználásra a gazdaságon belül, míg a másik fele piaci értékesítésre kerül. Tóth Szabolcs kiemelte, hogy ma, amikor a növénytermesztés általában nyereségesnek mondható, az állattenyésztés viszont kevésbé, úgy lehet növelni az állattenyésztés versenyképességét és nyereségképzését, ahogy az a cégcsoportban meg is valósul, hogy megvan az integráció a takarmánytermelés, állattenyésztés és élelmiszeripari feldolgozás között.
Visszatérve a precíziós tápanyag-gazdálkodás során szerezett tapasztalatokra, Tóth Szabolcs a következő tapasztalatokról számolt be: A Dalmand Zrt. dalmandi telephelyén 2001-ben közös kísérletet állított be az IKR Zrt.-vel, amelyben három éven keresztül vizsgálták a precíziós talajmintavételre alapozott tápanyag-gazdálkodás alkalmazásának hatásait. A kísérlet két táblán folyt, egy 76 ha és egy 50 ha nagyságún, mindkettő egyenetlen domborzatú, heterogén tápelem-tartalmú, különösen a foszfor és kálium eloszlását illetően. A kísérlet három éve alatt őszi búza és kukorica termesztése folyt a területen. A táblákról 5 ha egységekben vettek talajmintát precíziós módszerrel, így az adott talajmintavételi pontok GPS koordinátáit térképen rögzítették. A talajvizsgálat és a tervezett termés alapján a növény igénye szerint az 5 ha-os talajmintavételi táblaegységekre került kiszámításra a kijuttatandó nitrogén, foszfor és kálium mûtrágya mennyisége. Ősszel folyékony mûtrágya formában juttatták ki a foszfort és a káliumot, ill. a nitrogén egy részét, ennek fennmaradó részét az őszi vetésû kalászosok esetében tavasszal fejtrágyaként, a tavaszi vetésûeknél pedig a talajba dolgozva. Ez az eljárás annyiban megegyezett a gazdaságban szokásosan alkalmazott technológiával, hogy egyébként is talajvizsgálatokra alapozott tápanyag-utánpótlást folytatnak, őszi kultúrák esetében már ősszel is juttatnak ki nitrogént, ill. rendszeres a foszfor és kálium mûtrágyázás is. Szokványosan ötévente végeznek talajmintavételt, de foszfor és kálium mûtrágyázásra ennél gyakrabban szokott sor kerülni.
A kísérletben bevezetett precíziós technológia az alkalmazott GPS-re épülő talajminta-vételezés és mûtrágyaszórás által abban jelentett többletet, hogy helyspecifikusan került kijuttatásra a mûtrágya. Voltak olyan táblarészek, ahol az átlagosnál több, máshová pedig kevesebb mennyiségû mûtrágyát kellett alkalmazni. Ez különösen a foszfor és kálium esetében volt igaz és kevésbé vonatkozik a nitrogénre. Betakarításkor, a talajtérképnél említett GPS vezérelt technológiával hozamtérkép is készült. Ennek alapján megállapítható, hogy egyrészt a termés táblánkénti eloszlása egyenletes, másrészt összességében a termésmennyiség 15–20%-os növekedése volt tapasztalható a nem precíziós rendszerrel mûvelt területekhez képest. Ez a termésnövekedés elsősorban foszfor és kálium hatásként értelmezhető, hiszen ennek a két elemnek annyira heterogén volt a táblán belüli eloszlása, hogy a precíziós talajtérképnek köszönhetőn számos olyan táblarészt sikerült feltárni, ahol az átlagosnál a talaj tápelem-ellátottsági értéke alapján az egész táblára átlagosan számíthatónál nagyobb mennyiségû foszfor és/vagy kálium kijuttatása volt szükséges. A nitrogén táblaszintû eloszlása sokkal homogénebb volt az előbbiekhez képest, így esetében kisebb volt a szórás az egyes táblarészek közötti tápelemtartalmak, ill. mûtrágyaadagok tekintetében. A hozamtérképezés kapcsán Tóth Szabolcs kiemelte, hogy azokat csak a termésátlagok alakulásának nyomon követésére használták, annak alapján nem korrigálták a mûtrágyaadagokat. Ezt azért fontos kiemelni, mert vannak termelők, ill. technológiai ajánlások, akik/amelyek a precíziós hozamtérképek alapján számítják, vagy korrigálják a mûtrágyaadagokat, elsősorban nitrogén esetében.
Ezen módszer a talaj ásványi nitrogénkészletének heterogenitásából indul ki és minthogy a nitrogén a vegetatív növekedést leginkább befolyásoló elem, a termésátlagokkal összevetett nitrogén kijuttatással kívánja növelni a növényi termést. A módszernek van realitása, azonban csak akkor, ha ténylegesen a nitrogén hiánya a terméslimitáló faktor. Számos egyéb tényező lehet azonban az oka annak, hogy az adott tábla egyes részein az átlagostól alacsonyabbak a termésátlagok, ezért csak akkor érdemes a hozamtérképet alapul venni a nitrogéntrágyázás szintjének megállapításához, ha már meggyőződtünk róla, hogy biztosan ez a tényező okozza a termés táblán belüli heterogén eloszlását. Mint arra Tóth Szabolcs a foszfor- és káliumtartalmak kapcsán is rámutatott, a Dalmand Zrt. területén nem ez az eshetőség áll fenn, ezért nem indokolt a tápanyag-gazdálkodási terv készítéséhez a hozamtérképet figyelembe venni.
Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a Dalmand Zrt.-ben pozitív tapasztalatokat szereztek a precíziós rendszerû tápanyag-gazdálkodási technológia kísérleti alkalmazása során, a technológiai fejlesztés javította a termelési kihozatalt. Jelenleg még nem alkalmazzák a precíziós tápanyag-gazdálkodás teljes rendszerét, de ötévente GPS alapú talajmintavételt végeznek és több, a precíziós technológiának megfelelő géppel (hozamtérképező kombájn, mérleges mûtrágyaszóró) is rendelkeznek. Készülnek tehát arra, hogy a gazdálkodás gyakorlatában megjelenjen ez a helyszínen végzett, kísérletben jól bevált módszer.
Benedek Szilveszter
A precíziós növénytermesztés gondolata nem előzmény nélküli, a termelés alapegységén, a termőtáblán belüli inhomogenitás tanulmányozása, az ahhoz való biológiai, termesztési és technológiai alkalmazkodás igénye csaknem évszázados múltra tekint vissza. A megoldás azonban napjainkig váratott magára, hiszen sem az informatikai felkészültség, sem pedig a mûszaki lehetőségek nem voltak elegendőek a növénytermesztési termőhely-specifikus problémák megoldásához.
A precíziós növénytermesztési technológiák közül különösen fontos szerep jut a tápanyag-gazdálkodásnak. A felhasználandó mûtrágya mennyisége, a növény igénye és a talaj tápanyag ellátottsága alapján kerül kiszámításra. Utóbbi talajvizsgálat által kerül meghatározásra a talajmintavétel során begyûjtött mintából. A talajmintavétel bár a tábla egészéről, több pontban történik, mivel a részmintákból átlagmintát képeznek a talajvizsgálatra, hogy az a vizsgált terület egészét reprezentálja, nem jelennek meg benne a táblán belüli különbségek. Különösen az említett nagy táblaméretek esetében viszont heterogén a tápanyag-tartalom eloszlása, ami ahhoz vezet, hogy az átlagminta alapján végzett mûtrágyaadag számítás adott helyen magasabb, máshol pedig alacsonyabb a ténylegesen szükségesnél. Ezen problémát képes áthidalni a precíziós növénytermesztés technológiarendszere, miszerint az adott tábla pár hektáros egységeire terjed ki a talajvizsgálat, így lehetővé téve a táblán belüli eltérő mennyiségû mûtrágya-kijuttatást. Egyszerûen megfogalmazva ez annyit jelent, lehetővé válik a táblán belül, hogy mindenhová annyi mûtrágyát juttassunk ki, amennyi szükséges. Ez a technológia gyakorlati előnyei mellett eleget tesz a fenntartható mezőgazdaság elvárásainak is.
Arról, hogy a gyakorlatban mindez miként valósul meg, Tóth Szabolcsot, a Dalmand Zrt. növénytermesztési ágazatvezetőjét kérdeztük. Először azonban magával a gazdasággal ismerkedünk meg közelebbről: A Dalmand Zrt. jól ismert név a magyar mezőgazdaságban, az egykori Eszterházy birtok állami gazdaságként, majd részvénytársaságként mûködött tovább, jelenleg, mint a Bonafarm csoport tagja. A gazdaság Tolna megyében két központban, Dalmand és az innen 65 km távolságra lévő Középhidvég térségében folytat sokrétû mezőgazdasági tevékenységet, úgymint növénytermesztést, állattenyésztést, erdőgazdálkodást és halászatot.
Területeiket három fő talajtípus, barna erdőtalaj, csernozjom barna erdőtalaj és humuszos homok alkotja, utóbbi Középhidvég térségében található, előbbi kettő pedig Dalmandon, ill. a középhidvégi területek másik részén is fellelhető. A Dalmand Zrt. összesen 9100 ha területen gazdálkodik, melyen a 2011. évi vetésszerkezet a következőképpen alakul: őszi búza (21,5%), őszi árpa (7%), őszi káposztarepce (6,7%), őszi káposztarepce vetőmag (0,5%), takarmánykukorica (41%), hibrid kukorica vetőmag (0,1%), napraforgó (5,7%), napraforgó vetőmag (0,1%), szója (3,4%) és borsó (0,1%). Az elmúlt években 7 t/ha körül alakult az őszi búza, 10 t/ha körül a kukorica és 3,8 t/ha körül az őszi káposztarepce termésátlaga, noha a 2010-es esztendő extrém időjárása miatt ebben az évben alacsonyabb mennyiségû termések kerülhettek betakarításra.
A növénytermesztési ágazatban előállított terményeknek körülbelül fele takarmányként kerül felhasználásra a gazdaságon belül, míg a másik fele piaci értékesítésre kerül. Tóth Szabolcs kiemelte, hogy ma, amikor a növénytermesztés általában nyereségesnek mondható, az állattenyésztés viszont kevésbé, úgy lehet növelni az állattenyésztés versenyképességét és nyereségképzését, ahogy az a cégcsoportban meg is valósul, hogy megvan az integráció a takarmánytermelés, állattenyésztés és élelmiszeripari feldolgozás között.
Visszatérve a precíziós tápanyag-gazdálkodás során szerezett tapasztalatokra, Tóth Szabolcs a következő tapasztalatokról számolt be: A Dalmand Zrt. dalmandi telephelyén 2001-ben közös kísérletet állított be az IKR Zrt.-vel, amelyben három éven keresztül vizsgálták a precíziós talajmintavételre alapozott tápanyag-gazdálkodás alkalmazásának hatásait. A kísérlet két táblán folyt, egy 76 ha és egy 50 ha nagyságún, mindkettő egyenetlen domborzatú, heterogén tápelem-tartalmú, különösen a foszfor és kálium eloszlását illetően. A kísérlet három éve alatt őszi búza és kukorica termesztése folyt a területen. A táblákról 5 ha egységekben vettek talajmintát precíziós módszerrel, így az adott talajmintavételi pontok GPS koordinátáit térképen rögzítették. A talajvizsgálat és a tervezett termés alapján a növény igénye szerint az 5 ha-os talajmintavételi táblaegységekre került kiszámításra a kijuttatandó nitrogén, foszfor és kálium mûtrágya mennyisége. Ősszel folyékony mûtrágya formában juttatták ki a foszfort és a káliumot, ill. a nitrogén egy részét, ennek fennmaradó részét az őszi vetésû kalászosok esetében tavasszal fejtrágyaként, a tavaszi vetésûeknél pedig a talajba dolgozva. Ez az eljárás annyiban megegyezett a gazdaságban szokásosan alkalmazott technológiával, hogy egyébként is talajvizsgálatokra alapozott tápanyag-utánpótlást folytatnak, őszi kultúrák esetében már ősszel is juttatnak ki nitrogént, ill. rendszeres a foszfor és kálium mûtrágyázás is. Szokványosan ötévente végeznek talajmintavételt, de foszfor és kálium mûtrágyázásra ennél gyakrabban szokott sor kerülni.
A kísérletben bevezetett precíziós technológia az alkalmazott GPS-re épülő talajminta-vételezés és mûtrágyaszórás által abban jelentett többletet, hogy helyspecifikusan került kijuttatásra a mûtrágya. Voltak olyan táblarészek, ahol az átlagosnál több, máshová pedig kevesebb mennyiségû mûtrágyát kellett alkalmazni. Ez különösen a foszfor és kálium esetében volt igaz és kevésbé vonatkozik a nitrogénre. Betakarításkor, a talajtérképnél említett GPS vezérelt technológiával hozamtérkép is készült. Ennek alapján megállapítható, hogy egyrészt a termés táblánkénti eloszlása egyenletes, másrészt összességében a termésmennyiség 15–20%-os növekedése volt tapasztalható a nem precíziós rendszerrel mûvelt területekhez képest. Ez a termésnövekedés elsősorban foszfor és kálium hatásként értelmezhető, hiszen ennek a két elemnek annyira heterogén volt a táblán belüli eloszlása, hogy a precíziós talajtérképnek köszönhetőn számos olyan táblarészt sikerült feltárni, ahol az átlagosnál a talaj tápelem-ellátottsági értéke alapján az egész táblára átlagosan számíthatónál nagyobb mennyiségû foszfor és/vagy kálium kijuttatása volt szükséges. A nitrogén táblaszintû eloszlása sokkal homogénebb volt az előbbiekhez képest, így esetében kisebb volt a szórás az egyes táblarészek közötti tápelemtartalmak, ill. mûtrágyaadagok tekintetében. A hozamtérképezés kapcsán Tóth Szabolcs kiemelte, hogy azokat csak a termésátlagok alakulásának nyomon követésére használták, annak alapján nem korrigálták a mûtrágyaadagokat. Ezt azért fontos kiemelni, mert vannak termelők, ill. technológiai ajánlások, akik/amelyek a precíziós hozamtérképek alapján számítják, vagy korrigálják a mûtrágyaadagokat, elsősorban nitrogén esetében.
Ezen módszer a talaj ásványi nitrogénkészletének heterogenitásából indul ki és minthogy a nitrogén a vegetatív növekedést leginkább befolyásoló elem, a termésátlagokkal összevetett nitrogén kijuttatással kívánja növelni a növényi termést. A módszernek van realitása, azonban csak akkor, ha ténylegesen a nitrogén hiánya a terméslimitáló faktor. Számos egyéb tényező lehet azonban az oka annak, hogy az adott tábla egyes részein az átlagostól alacsonyabbak a termésátlagok, ezért csak akkor érdemes a hozamtérképet alapul venni a nitrogéntrágyázás szintjének megállapításához, ha már meggyőződtünk róla, hogy biztosan ez a tényező okozza a termés táblán belüli heterogén eloszlását. Mint arra Tóth Szabolcs a foszfor- és káliumtartalmak kapcsán is rámutatott, a Dalmand Zrt. területén nem ez az eshetőség áll fenn, ezért nem indokolt a tápanyag-gazdálkodási terv készítéséhez a hozamtérképet figyelembe venni.
Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a Dalmand Zrt.-ben pozitív tapasztalatokat szereztek a precíziós rendszerû tápanyag-gazdálkodási technológia kísérleti alkalmazása során, a technológiai fejlesztés javította a termelési kihozatalt. Jelenleg még nem alkalmazzák a precíziós tápanyag-gazdálkodás teljes rendszerét, de ötévente GPS alapú talajmintavételt végeznek és több, a precíziós technológiának megfelelő géppel (hozamtérképező kombájn, mérleges mûtrágyaszóró) is rendelkeznek. Készülnek tehát arra, hogy a gazdálkodás gyakorlatában megjelenjen ez a helyszínen végzett, kísérletben jól bevált módszer.
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
Címlapkép: Getty Images
