Mivel a növények akár egyévesek, akár évelők növekedésük, fejlődésük során más- és más igényeket támasztanak a tápanyagok mennyiségével, arányaival szemben, ezért a gazdálkodók a kívánt cél eléréséhez kiszámított összes trágyamennyiséget időben megosztva juttatják ki.
Egyéves és áttelelő kultúráknál leggyakoribb megoldás: alaptrágyázás + egyszeri, vagy többszöri fejtrágyázás. Nem ritkán vetés előtt, vagy azzal egymenetben starter adag is kijuttatásra kerülhet.
Évelő kultúráknál szakmailag indokolt a tartalékoló trágyázás, amit évente egy vagy több fejtrágyázás is követ. A levél- vagy lombtrágyázás hiánybetegségek gyógyítására, különleges minőségi célok elérésére alkalmazott trágyázási mód.
A hosszú élettartamú ültetvényeknél indokolt a telepítés előtti (szőlő, gyümölcsös) feltöltő trágyázás.
Mivel az egyes trágyázási módok a trágyaféleségben, mennyiségben, hatóanyag összetételben, kijuttatásban lényegesen különböznek mindegyikről essék néhány szó. Kicsit több pedig a starter- és a fejtrágyázásról, mivel tavasszal mindkét mód aktuális.
Feltöltő trágyázásnál a talajt olyan mértékig töltjük fel tápanyagokkal, hogy a talajkategóriának megfelelően érje el legalább a közepes ellátottsági szintet. Ezzel elérhető, hogy évekig elegendő csak a növények által a talajból kivont és elvitt tápanyagokat pótolni. Ezt a módot a mai közgazdasági viszonyok közepette kevés magyar gazdálkodó gyakorolhatja.
A tartalékoló trágyázás 4-6 éves élettartamú fajoknál szakmailag indokolt (pl. lucerna). A gondosan kiszámított, az életteljesítmény becsült mértékének megfelelő PK teljes- vagy legalább 2/3 mennyiséget telepítés előtt forgatásos mélymûveléssel juttatjuk a talajba. Természetes a faji sajátosságoktól függően, meg azért is mert az életteljesítmény becsült és valós értéke többnyire eltér, starter és fejtrágyázásra, kiváltképpen N adagolásra évente sort kell keríteni.
Alaptrágyázásba részesítjük az egyéves és az áttelelő kultúrákat. Többnyire a PK trágyaadagok teljes mennyiségét és a számított-szükséges N kis hányadát. A nitrogén hatóanyagok könnyen kimosódnak, a gyökérnövekedés nem tudja hatékonyan követni, károsodhat a felszín alatti vízbázis (NO3 szennyezés). Ezért a N mûtrágyával, mint alaptrágyával különösen az ősziek alá adva csínján bánjunk. Kisebb hiba, ha nem szerepeltetjük az alaptrágyában, mint a túladagolása.
A feltöltő-, a tartalékoló- és az alaptrágyázást szerves- és mûtrágyákkal és ezek kombinációjával végezhetjük, de a faji sajátosságokat tartsuk szem előtt. Olyan kevés (az állatállomány lecsökkent) a szervestrágya készletünk, hogy ami kevés van, adjuk azt a legjobban megháláló növényeknek (répafélék, burgonya, szántóföldi zöldség kultúrák). A sok és jó minőségû tarló- és gyökérmaradványt képező növények alá, pedig kizárólag mûtrágyákkal alapozzunk (évelő pillangósok, herefüvesek).
A startertrágyázás növényeink kezdeti fejlődését hivatott serkenteni. Régi gazda mondás szerint vetésünk a gyors kezdeti növekedéssel, fejlődéssel „nő ki a kártevők foga alól”. Minden termesztett növényfajunknál alkalmazhatók a faji sajátságok és a termesztési cél figyelembe vételével, különösen akkor indokolt, ha a környezeti feltételek kedvezőtlenek. Nézzük meg néhány példán keresztül a starter trágyázás leginkább indokolt eseteit!
Nyárvégi, őszi vetésû növényeink (őszi káposzta repce, őszi kalászosok) csak kellően megerősödve viselik el a tél viszontagságait, ehhez a felső 6-10 cm-es rétegben elsősorban N-re van szükségük. Ezért a vetőágy előkészítő mûvelettel kisebb adagú, 30-40 kg/ha N hatóanyagú, ammóniumnitrát (NH4NO3) tartalmú mûtrágyát célszerû sekélyen a talajba keverni. Feltétlenül ajánlható, ha száraz a vetőágy, gyenge a talaj nitrogén szolgáltató képessége, vagy az elővetemény sok és tág C:N arányú tarló- és gyökérmaradványt hagyott vissza.
Pillangósvirágú növényeink annak ellenére igénylik a N startertrágyázást, hogy szimbiózisban élnek a légköri N-t megkötő baktériumokkal. A szimbiózis kialakulásához és annyi N gyûjtéshez, hogy abból jusson is a kultúrnövénynek idő kell, mégpedig mintegy 40-50 nap. Ezt az időszakot nevezzük „N éhségperiódusnak”. Ezen a szakaszon segítjük át pillangósainkat a N startertrágyázással. Az adag és a hatóanyag milyensége az előző példa szerint javasolható. Mivel ezek a fajok kezdeti fejlődésükhöz viszonylag sok foszfort is igényelnek, a starter lehetőleg tartalmazzon szuperfoszfátot is, mintegy 30-50 kg/ha hatóanyaggal (P2O5) számolva.
Tavaszi vetésû növényeink mindegyikénél javasolható a starter N adagolás, vetőmagtermesztésnél az NP kombináció is kedvező hatású. Két nyomós érv is felemlíthető e tekintetben:
1. Az alaptrágya nem, vagy csak kevés N-t tartalmaz a már ismertetett okok miatt.
2. A mi időjárási viszonyaink között a korai vetés az esetek túlnyomó többségében nagyobb termést ad (nyári betakarítású növények), vagy záloga a biztonságos beérésnek (kukorica, cirokfélék). Ám korai vetéskor a hőmérséklet alatta marad a növények optimális igényének.
A vontatott kezdeti fejlődés gyorsítására, a növények versenyképességének javítására alkalmas a startertrágyázás. A kivitelezés tavasszal is állhat teljes területi kiszórásból és a vetőágy előkészítő kombinátorozással lehet a felső 5-8 cm-es zónába bedolgozni, ez általános lehet a sûrûvetésû kultúráknál, míg kapások alá többnyire a következő kombinált eljárás alkalmazható. A starter N (vagy NP) nagyobb részét az első, sekély kombinátorozással juttatjuk a talajba, a kisebb hányadot pedig a vetéssel egymenetben, a sorok mellé és a vetőmag alá, mindkét irányban attól 3-4 cm távolságra. Ehhez természetesen megfelelő vetőgép szükséges. Az adagok nagysága változhat a növényfajától (pl. tavaszi sörárpánál elmaradhat, úgyszintén a cukorrépánál is vagylagos, alkalmazása függ a talaj N szolgáltató képességétől), de többnyire 50-70 kg/ha N hatóanyagon belül célszerû maradni. A kapásoknál a sorok mellé és alá kijuttatott 2. starter pedig csak 10-20 kg/ha adagú legyen, a csírakárosítás elkerülése miatt.
Fejtrágyázás során a már kikelt állományú vetések területére kijuttatott tápanyagot értjük. Nem célunk az, hogy az így kiszórt (kipermetezett, öntözővízzel kiadagolt) tápanyag jelentős mennyisége a növényeken megmaradjon, szemben a levél-, vagy lombtrágyázással. Sőt, a levélperzselődés elkerülésére törekednünk is kell! A fejtrágyázás célja, a növény aktuális (dinamikus) tápanyagigényének kielégítése a tervezett termés és a jó minőség elérésére. Minden tekintetben változatos megoldások alkalmazhatók. Egyaránt szóba jöhetnek a szerves- és a mûtrágyák. Évelő kultúrák, különösen a gyepes területek fejtrágyázására alkalmas a trágyalé, a hígtrágya kezeletlen vagy manipulált formái (homogenizált, frakcionált) vegetációs időn kívül (rendeletek szabályozzák a kijuttatás idejét, adagját, környezeti feltételeit). A mûtrágyákra alapozott fejtrágyázás is sokféle lehet. Alkalmasak a szilárd, a folyékony és a szuszpenziós halmazállapotú mûtrágyák, de intenzív öntözéses növénytermesztésben találhatók gyári-, vagy házi kivitelezésû olyan kiegészítő berendezések, amelyekből a mûtrágya oldatot a vízszétosztó csőhálózaton keresztül, az azokról mûködtetett szórófejek osztják szét. A szilárd mûtrágyák kijuttatási technikája is többféle, vannak különböző teljesítményû földi gépek, amelyek lehetnek önjáróak, vontatottak, de a nagyobb táblák felett nem ritkán láthatunk fejtrágyát szóró repülőgépet, helikoptert is. Amiben talán kisebb a változatosság az a hatóanyag. Leggyakoribb az ammóniumnitrát tartalmú N mûtrágya kijuttatása.
Amennyiben azt vizsgáljuk, melyik szántóföldi növényünknél legelterjedtebb a N fejtrágyázás, kétség kívül az őszi búzáé az első hely. Az őszi búza az ősz és a tél folyamán ugyan megkezdi a bokrosodást, de csak a hó eltakarodása után, kora tavasszal fejezi be. Kora tavasszal N fejtrágyázással valójában nem az az elsődleges szándékunk, hogy javítsunk a produktív bokrosodáson, hanem növelni kívánjuk a kalászorsó hosszát, azon a több „padka”, több kalászka képződését, ami véső soron megteremti a nagyobb termés lehetőségét. Tehát az első N fejtrágyázás ideje őszi búzánál még a bokrosodás fázisában időszerû. Hóra viszont ne fejtrágyázzunk! Várjuk meg a talaj felszikkadását! Sok vitát kiváltó kérdés: az első szinte kötelező fejtrágyázást kövesse-e a szárbaindulást követően még egy-két fejtrágya adag kijuttatása? A vélemények erősen megoszlanak. A többrészletben kijuttatott adag mellett kardoskodók leggyakoribb évre, ilyen módon jobban lehet igazodni a búza dinamikus N igényéhez, a 2-3 részletben adott N (az utolsó adag, virágzás előtt) termésnövelő hatásán túl a termés malomipari minősége sokkal jobb. Ennél a módszernél viszont vagy mûvelőutas vetéstechnika szükségeltetik, vagy légi kijuttatás. Az egyszeri kijuttatás mellett lándzsát törők, meg azt hangoztatják, hogy a 2-3-.szori kijuttatás mûveleti költsége olyan nagy, amit a várható árbevétel többlet nem kompenzál.
Úgy vélem, talán a fajta, a N adagja és a termesztési stratégia együttes mérlegelése segíthet az eligazodásban. Aki jó alkalmazkodóképességû, max. 5 t/ha körüli teljesítményre képes fajtát választott, 50-60 kg/ha-nál nem nagyobb N fejtrágya adagot szándékozik kijuttatni és megelégszik a legfeljebb B2 minőséggel, az szórja ki egyszerre. Aki viszont 6-8 t/ha termést tervez, B1-A2 minőséggel, ehhez igényesebb, de nagy termőképességû fajtát választott és 100-150 kg/ha N hatóanyagot számolt fejtrágyaként annak az érbevételnél megtérülhet a nagyobb mûveleti költség.
Dr. Késmárki István
Címlapkép: Getty Images
