E változásokkal párhuzamosan egy új és egyre bővülő fogyasztó réteg alakult ki, főként Európában, akik elvárják, hogy az állatok tartási körülményei javuljanak. Az animal welfare, a természetszerûbb tartási, nevelési és takarmányozási módszerek kialakítását és bevezetését várják el. Ugyanakkor hajlandók a termelés hatékonyságának csökkenése miatti többlet költséget átvállalni, magasabb árat fizetni az ilyen körülmények között előállított termékért.

Kb. tíz évvel ezelőtt alakult ki és azóta is folyamatosan bővülnek a különböző természetszerû (ökologikus, happy, label stb.) nyúltenyésztési rendszerek.

A legegyszerûbb formában csak minimális változást hajtanak végre, pl. 3 helyett 2 nyulat nevelnek egy hizlaló ketrecben. A fajta, a ketrec minősége, a szaporítás és elválasztás, a takarmányozás stb. ugyanolyan mint korábban, csak a hízónyulak elhelyezése kevésbé zsúfolt. Természetesen az ilyen termékért csak ilyen arányban lehet magasabb árat kapni.

Talán az egyik legtávolabbra eljutott zárt tartási rendszer, amelyben a szülőpár hibrid anyákat színes bakkal termékenyítik, így az összes hízónyúl színes. A szaporítási rendszer az intenzív módszerrel megegyezik, de elválasztás után a nyulakat nagy fülkében, csoportosan (a ketreces tartásnál lényegesen kisebb telepítési sûrûséggel) helyezik el. A kokcidiózis kártételének csökkentése érdekében egy-két hétig még rácson vannak, de utána vastag almot tesznek a fülkébe és a nyulak ezen tartózkodnak. A gyógyszerezés egyébként is korlátozott, de választás után már tilos adni. (Ha betegség lép fel az állatokat természetesen kezelik, de emiatt csak hagyományos üzemi nyúlként értékesíthetik.). Az istálló légtere nagy, az oldalfalak nagyobb része nyitott, szúnyoghálóval fedett, a szellőztetés természetes úton történik. A takarmányozásnál cél a lassúbb növekedés. Így pl. azt garantálják, hogy vágáskor a nyulak 10 hetessel szemben minimum 13 hetesek.

Különböző happy (boldog) nyúl tartási módokat is ajánlanak és alkalmaznak. Fémrács padozattal szemben a kényelmesebbnek tûnő mûanyag rácsot vagy mélyalmot javasolnak. A ketreceknek (fülkéknek) nincs teteje, a nyulak akár a két hátulsó lábukra állva ágaskodhatnak. A telepítési sûrûség általában kisebb, az alapterület nagyobb, így a nyulak mozgástere nő. Táp mellett abrakot vagy/és szénát adnak. Az unatkozó nyulak lekötése érdekében rágófát vagy szénát is betesznek.

Néhol a nyulat „legeltetik”. Mobil ketrecben tartják őket, és a ketrecet néhány naponként friss zöld fölé húzzák. Más esetben nagy kifutó tere van az állatoknak.

Vitathatatlan, hogy a természetszerûbb tartási körülmények mellett előállított nyúlhús iránti kereslet nő, a drágább nevelés költségét a magasabb ár bőségesen ellensúlyozhatja. A nyulak boldogsága azonban nem teljes.

A nagyobb csoportban, idősebb korig nevelt nyulak között gyakoribb a verekedés és emiatti sérülés. Tévhit, hogy mélyalmon a növendékek jobban érzik magukat. Szabad választás esetén – különösen 15-20°C feletti hőmérsékleten – szívesebben tartózkodnak rácson. Gyakoribb az emésztőszervi probléma, a kokcidiózis, magasabb a mortalitás. A termelési mutatók gyengébbek. Mindezek újabb és újabb kihívást jelentenek.

Felvetődhet a kérdés, hogy a hagyományos kisüzemi körülmények mennyiben elégítik ki a természetszerû tartás iránti elvárásokat. A kis telepek döntő többsége a feltételeknek teljesen megfelel. A probléma az, hogy majd minden telep más módon (fajtával, takarmányozással, tartási módszerrel) termel, más módon felel meg az elvárásoknak. A piac olyan terméket igényel, amelyet valamilyen elfogadott módszerrel nagy mennyiségben állítanak elő.

A természetszerû tartás nem kisüzemi termelést jelent. Fordítva közelebb áll a valósághoz, vagyis egy bizonyos korábbi hagyományos kisüzemi módszer nagyüzemesített változata. Így a korábban említett természetszerû tartási és nevelési módszereket többnyire több száz anyás telepeken, több ezer hízónyúl egyidejû nevelésével valósítanak meg.

Ennek megfelelően a kis telepek csak akkor lehetnek élet- és versenyképesek, ha nagyobb közösségbe szerveződve, egy vagy néhány község nyulászai hosszú időn keresztül, hasonló módon (azonos fajtával, hasonló tartási és takarmányozási körülmények stb. között) állítják elő a vágónyulat. Fogyasztói elvárás ugyanis, hogy a termék útja, az előállítás módja az istállótól az asztalig követhető és igazolható legyen. Franciaországban több nagy nyulász szövetkezik egy bizonyos „label” minőségû termék előállítása céljából. Az ellenőrzés szigorú, de ez jelenti egyben a garanciát is.

Az új módszerek keresése és választása mellett nem szabad megfeledkezni, hogy – országtól függően – a fogyasztók többsége az intenzív termelési feltételek mellett előállított nyulat (nyúlhúst) vásárolja. A piacnak csak egy kisebb része keresi és főzeti meg a különlegesebb terméket.

1. táblázat


Dr. Szendrő Zsolt
Kaposvári Egyetem