Teendők: a fejőház márkaszervízével mindenképpen kössenek karbantartási szerződést. Sokkal olcsóbb megelőzni a mûszaki hibákat rendszeres karbantartással, mint akkor venni észre a hibát, amikor már az állomány tönkrement. A gumialkatrészeket az előírt időközzel (vagy üzemóra, vagy időtartam van megadva minden alkatrészre) feltétlenül cserélni kell, gondolva a sajtáros gépeken, vagy negyedfejőkön lévő tartalék kelyhekre is. A tartalék kelyheket minden használat után át kell mosni és fertőtlenítőszerben tartani két használat között, a fejés végén pedig alapos lúgos, alkalmanként savas tisztítást végezni, formakefékkel. A pulzátorokat legalább félévenként be kell méretni, és légtechnikai vizsgálatot végeztetni a rendszeres karbantartás keretében.
Volt alkalmam használt, nem szakembertől vásárolt fejőházban is vizsgálódni. A fejőakna rosszul lett megtervezve, a gép különböző készülékekből lett összeállítva, a vákuum a 2 x 4 állásos akna elején a szükséges 42 kPa helyett 35, a végé 22 kPa volt, a pulzátorok nem mûködtek megfelelően, a szivattyú légszállítása a szükséges kapacitás töredéke volt. Ugyancsak vizsgáltam nem gyári, hanem használtan vásárolt tejtartályt, amelynek mosását a beépített mosórendszerrel próbálták megoldani; nem sikerült igazán jól.
Teendők: Kizárólag bizonyított fejőrendszert vásároljanak, magától a márkaképviselőtől. Ez nyilván drágább, mint a használtan vett gép, de vannak bővíthető rendszerek, amelyeknél szakaszosan, lépésről lépésre lehet egy professzionális, minőségi tej termelésére alkalmas fejőházat és tejházat évek alatt felépíteni. A márkaképviselők az esetek többségében akár a szakaszos felszereléssel, akár kedvező árkonstrukciók ajánlásával, és mindenképpen garanciális szervízzel segítik a minőségi munkát. Aki hosszabb távon esetleg a családja megélhetését tervezi tejelő tehenészet létesítésével, annak nem szabad a fejőgép minőségénél megalkudnia; a felszereltségénél, vagy pl. az első lépésben felszerelt gépek számánál sokkal könnyebben teheti, és ha a továbbiakban a bevétele úgy alakul, fejlesztheti azt.
Meglepő számomra, hogy míg a nagyüzemekben most már alig-alig találkozom vizes tőgymosással, a legtöbb telepen ennek helyét átveszi a száraz tőgyelőkészítés, kis magángazdaságban ez utóbbit a legritkább esetekben látom. Sőt, általában nem folyó vízzel mossák a tőgyeket, hanem vödörből, ronggyal, mint a régi, standos istállókban. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy a vödörben lévő víz már az első tehén után általában rendkívül szennyezett, csak a tőgy bepiszkolására alkalmas, az egy darab tőgytörlő ruhával az esetleges fertőzést is könnyedén át lehet vinni egyik tehénről a másikra.
Ide csatlakozik az a probléma, hogy az állományok nagyobbik része általában nem saját tenyésztésû, hanem nagyüzemi állományból vásárolt, ismeretlen tőgyegészségügyi háttérrel. Sok esetben találok nagyüzemből – feltehetőleg – Staphylococcus aureus-fertőzöttség miatt kiselejtezett tehenet, vagy annak a fertőzött tejjel itatott üszőborját a magángazdaságokban. Ezek az állatok az egész saját állomány átfertőzhetik.
Teendők: A vizes tőgymosás helyett a már sokszor ismertetett egyfázisú vagy kétfázisú tőgyelőkészítést kell választani, azaz vagy fertőtlenítőszerrel impregnált papírral kell a tőgybimbót tisztára törölni, vagy fertőtlenítőszerrel mártogatni és száraz papírral törölni. Egy papírt, ruhát, egy tőgynél többre ne használjanak! Állat vásárlásakor kérjenek tőgyvizsgálatot, és lehetőleg a tehén tejmintáját a szerződés megkötése előtt laboratóriumban vizsgáltassák meg, illetve tudják meg, hogy az üszőborjú (vemhes üsző) ihatott-e fertőzött tejet borjúkorában. Ha igen, jobban járnak, ha nem vásárolják meg, mert az egész saját állományt tönkreteheti.
Az első érintést (általában vizes tőgymosást) követően a fejőgép rendkívül sokára kerül fel a tőgyekre. Általában végig előkészítik az összes bent álló tehenet, esetleg ki – kimennek valamiért, sokszor hosszú percek telnek el, amire a gépeket felteszik. Ismertnek kellene lennie, hogy az első érintéstől kezdve kb. 20 másodperc múlva kezd az oxitocin hormon kiválasztódni, és 60 – 80 másodperc múlva már nagy mennyiségben van jelen. A hatása mintegy 8 percig tart, ez alatt kellene a teheneknek lefejődniük.
Ezzel összefüggésben a legtöbb kis magángazdaságban intenzív gépi, sok helyen kézi utófejést is láttam, amire a magyar tarkának talán még szüksége lehetett, de a Holstein-Fríznek biztosan nincsen. Az intenzív húzatás roncsolja a bimbócsatorna belső keratinrétegét, és lazítja a tőgybimbó záróizmát, két olyan tényezőt károsítva ezzel, ami a tőgy védekező-rendszerének létfontosságú része.
Teendők: egyfázisú száraz előkészítésnél az intenzív, masszírozó törlést követően el kell távolítani az első tejsugarakat, és a fejőgépet azonnal feltenni. Kétfázisú előkészítésnél két tehén tőgybimbóit le kell mártogatni, majd visszamenve az elsőhöz azt alaposan letörölni, sugarat húzni, a gépet feltenni, úgy menni a következőhöz. Ha a gép egy perc alatt fent van a tőgyön, a hormon optimális hatásideje alatt a tehén könnyedén leadja a tejet, semmi szükség gépi utófejésre. Az üszők, fiatal és egyenletes tőgyû tehenek erre azonnal át is állnak. A lépcsőzetes, illetve egyenetlen tőgyû teheneknél lehet probléma, amelyeknek egy-két tőgynegyedében több tej van, és hozzászoktak az utófejéshez. Ezeknél az adott laktációban a megszokott munkamûveletet alkalmazni kell, de a következő ellés után már nem szabad újra elkezdeni; egy laktáció alatt a gépi utófejést teljesen el kell felejteni. Természetesen a tőgynegyedek tejleadását ellenőrizni kell; a bimbómártogatás előtt a tejmedencét a tőgybimbó felett meg kell tapintani. Ha üres, nincs teendő. Ha van benne tej, az adott negyedet ki kell fejni úgy, hogy a másik három kelyhet ledugózzák a túlfejés elkerülése érdekében. Ha egy tehén egy negyedből a tejet váratlanul nem adja le, mindenképpen tőgygyulladásra kell gyanakodni!
Az első tejsugarak kifejésekor általában kiderül, ha a tőggyel probléma van. Sokszor fordul elő, hogy ennek ellenére a beteg tőgynegyedet nem fejik külön, vagy belefejik az elegytejbe, vagy szennyezett tartalék kehellyel ellátott gépet tesznek rá (már esett erről szó fentebb), vagy ami a legrosszabb, valahonnan elővesznek egy piszkos katétert, és felteszik az érintett tőgynegyedbe, hogy a tejet leeresszék vele. A tőgygyulladásos tehenek gyógykezelése sokszor hiányos. Nem célzottan kezelnek, tehát nem végeztek előzetes laborvizsgálatot, hogy megállapítsák, milyen antibiotikumra érzékeny az állományban jelen lévő kórokozó. Előfordult, hogy a beteg tőgy számára a szomszédtól kértek egy tubus gyógyszert, majd annak a tartalmát kettéosztva beadták két tőgynegyedbe. Gyakori az is, hogy antibiotikummentes készítményt használnak, hogy ne kelljen várakozni a tejjel.
Teendők: A beteg tőgynegyed tejét mindenképpen külön kell fejni és megsemmisíteni. A fejést kézzel befejezni, a negyedet amennyire lehet, tökéletesen kifejni. A tej elkülönítésére használhatnak tőgynegyedfejőt, vagy külön sajtáros fejőgépet; lehetőleg átalakított, két kivezetőcsővel rendelkező fedéllel, hogy a központi vákuumről és elektropulzációról mûködjön. Időről időre (legalább évente kétszer) a beteg vagy magas sejtszámú tejet termelő tehenektől sterilen levett tejmintát kellene venni, azt laboratóriumban megvizsgáltatni, hogy megismerjék az állományban jelen lévő kórokozókat, és azok antibiotikum-érzékenysége alapján kiválasszanak legalább két olyan laktációs tőgygyógyszert állatorvosuk segítségével, amelyiket alkalmazni fognak a beteg állatoknál. Minden esetben az adott készítmény gyári előírásának megfelelően (12 , 24 vagy 48 óránként, 2, 3 , 4 alkalommal, stb.), kúraszerûen kell a gyógyszereket alkalmazni, különben csak pénzt dobnak ki, az állat nem gyógyul meg, de a baktérium elveszítheti érzékenységét a használt hatóanyaggal szemben. Egy tubus gyógyszer csak egy tehén számára használható; a katétert sterilen kell a bimbóba bevezetni. Ebből adódik, hogy a polcon, zsebben, szekrényben tartott, évek óta használt katéter tőgybe nem tehető!!! Természetesen az egyes tőgygyógyszerekre vonatkozó várakozási idő alatt az állat teje nem bocsátható közfogyasztásra.
Az antibiotikumot nem tartalmazó készítmények önállóan használhatók véres tej esetén, kúra befejezéseképpen, ha a kórokozó már minden bizonnyal elpusztult, a tej szabad szemmel láthatóan nem pelyhes-túrós, hanem savós, és istállópróbával vizsgálva háromkeresztes reakciót (800 000 – 1 millió sejt/ l) mutat. Ugyancsak alkalmazhatók idlt szubklinikai tőgygyulladást mutató tőgynegyedek kezelésére, de mindenképpen kúraszerûen, azaz a gyár által előírt időközzel, és legalább 4 –5 alkalommal. Feltehetőleg baktériumos klinikai tőgygyulladás esetére ezeket a készítményeket a gyártók sem ajánlják.
Ha az állat általános tüneteket (láz, hasmenés, elfekvés) is mutat, a gyógykezelés mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényel.
A legtöbb magángazdaságban a tehenek szárazraállítását fejéskihagyásos módszerrel végzik, alkalmanként teljes takarmány- és vízmegvonással. A szárazraállítás három szakasza közül (aktív involúció, involúciós stádium, laktogenezis-kolosztrogenezis) az elsőben és a harmadikban van esély új tőgyfertőzés kialakulására. Minél jobban lerövidítjük tehát az aktív involúció időszakát, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a tőgyet megkíméljük az új fertőzésektől. A teljes takarmány- és vízmegvonás viszont felboríthatja az állat anyagcseréjét, főleg, ha nagyobb termelésû állatról van szó.
Teendők: Az egészséges tőgyû tehén fejése egyik napról a másik napra abbahagyható oly módon, hogy az utolsó fejést követően minden tőgynegyedbe a laborvizsgálatok alapján célzottan, szárazonálló tehenek kezelésére való gyógyszert tesznek, és lehetőleg a tőgybimbó bevonására alkalmas, a tej csepegését kb. egy hétig megakadályozó szerrel vonják be. Ekkor a tőgyben a tej mintegy három-négy napig termelődik, majd a nyomásnövekedés hatására a termelés leáll, és a tőgy apadni kezd; kb. fele annyi idő alatt, mint a fejéskihagyásos apasztás esetében. Egy teendő van; a tőgy lezárása után mintegy egy hétig naponta meg kell figyelni az állatot, nem gyulladt-e be a tőgye, ha igen, újra meg kell fejni és laktációs gyógyszerrel kezelni. Ha a tőgy klinikai tőgygyulladásos az apasztás időszakában, először laktációs gyógyszerrel kezelni kell, és ha meggyógyult, akkor zárható le.
Minden állomány esetében szükség van tőgyegészségügyi állományprogramra. Ez vonatkozik az állomány tartására, takarmányozására, a fejési technológiára, higiéniára, a tőgyegészségügyi felmérések és laborvizsgálatok gyakoriságára, a kezelés és szárazraállítás módjára, a fejőgép ellenőrzésére, bemérésére, karbantartására. A programot az első felmérés határozza meg. Sajnos a felmérés után – a pozitív visszajelzések ellenére – a gazdák többsége nem folytatja a programot, nem végeztetnek laborvizsgálatokat, fertőzött állomány esetében nem folytatnak mentesítést, nem gyógykezelnek célzottan és kúraszerûen.
Teendők: A program meghatározása után folytatni kellene a rendszeres mintavételeket, kiszûrni az esetleg Staphylococcus aureussal fertőzött egyedeket, elkülöníteni, utolsónak fejni őket, illetve ha ez nem megoldható, fejésük után a fejőgépeket és kezeket fertőtleníteni. Sajnos ezeknek az egyedeknek a többségét előbb-utóbb selejtezni kell; tejüket üszőborjuk így sem kaphatja a 12-ik óra után. A friss klinikai tőgygyulladásos tehenektől sterilen tejmintát kellene venni, és azokat megvizsgáltatni. A vizsgálat alapján kiválasztott legalább kétféle laktációs és egyféle szárazraállító tőgygyógyszert tartani a gazdaságban a betegek kezelésére.
Alapvető szemléleti probléma, hogy legtöbben nem vizsgáltatnak tejmintát, nem kezelnek kúraszerûen, mert drágállják. Nem használnak gyógyszert a szárazra állításhoz ugyanezért. Aki hosszabb távon gondolkodik, annak látnia kell, hogy egy tejminta vizsgálata és egy kúraszerû kezelés költsége 3 – 4000 Ft lehet, amivel – ha idejében végezték – a laktáció során akár többszáz liter tej kiesését előzhetik meg, azaz tízezreket nyerhetnek rajta. Ha egy tőgynegyed gyógykezelését elhanyagolják, az az adott laktációban nem fog helyrejönni, termelése lecsökken, esetleg el is apad, sokszor a mellette lévő tőgynegyedek is szubklinikai – klinikai tőgygyulladásosak lesznek. Egy megfelelő időben alkalmazott kúraszerû, célzott kezeléssel mindez megelőzhető. A szárazonálló kezeléssel pedig a laktáció folyamán esetleg fennmaradt fertőzések egy része szûntethető meg. Egy helyesen kivitelezett tőgyegészségügyi állományprogram tehát – hiába jelent eleinte kiadást – a gazdálkodás folyamán megtérülő, profitot hozó tevékenység.
Dr. Markus Gabriella
magánállatorvos
tőgyegészségügyi – tejhigiéniai szaktanácsadó
Címlapkép: Getty Images
