Az aflatoxin kérdés megoldása után ezek még mindig szignifikáns termeléscsökkenést és egészségügyi problémákat (pl. szaporodásbiológiai zavarok, lábvég-megbetegedések stb.) fognak okozni. Sokan használnak már az országban különböző toxinkötőket, amelyek az aflatoxinok ellen többé-kevésbé hatékonyak, azonban azok a takarmányok, melyek olyan mikotoxinokkal terheltek, amelyek nem köthetőek megfelelő mértékben (trichotecének, zearalenon stb.), még toxinkötők adagolása mellett sem jelentenek biztonságot a tejelő szarvasmarha állományoknak.
A bendőbaktériumok toxinbontó képessége miatt hosszú időn keresztül az volt a hiedelem, hogy a kérődzők érzéketlenek a toxinokkal szemben. Viszont számtalan telepi tanulmány szól arról, hogy komoly állategészségügyi problémákat mutatnak azok a tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.
A legfontosabb toxinokat termelő szántóföldi penészgombákat a szarvasmarhák takarmányozásának alapját képező különböző gabonákkal és a lucerna-, fű- vagy kukoricaszilázzsal is könnyen beraktározhatjuk. Ráadásul a rossz silózási technológia (rossz tömörítés, földdel való szennyeződés, a siló nem letakarása, a szilázs rossz leszedése a silóból) a betárolt szilázsokban további gombák növekedéséhez vezethet és ezek további toxinokat termelnek. Ezek a toxinok azonban olyan ellenállóak, hogy nem károsodnak az erjedés hatására és nem bontják el a termelődő savak sem.
A bioetanolgyártás mellékterméke, a DDGS (szárított gabonatörköly) szintén nagy jelentőséggel bír a szarvasmarhák takarmányozásában, de sajnos ezeknek a termékeknek a toxintartalma általában messze meghaladja a határértékeket. Laboratóriumban megvizsgált 191 mintából 90%-ban mutattak ki egynél több mikotoxint.
A legújabb kutatások szerint a kérődzők bendője ugyan le tudja bontani az egyes mikotoxinokat, de csak bizonyos mértékben. Az a maradék toxinmennyiség, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immungyengítő és májkárosító hatású (DON) vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében.
Több mint 20 000 állat bevonásával 100 tejelő telepről gyűjtöttek be adatokat a takarmányok toxinszintjéről, valamint a termelési eredményekről és nagyon érdekes összefüggéseket tapasztaltak. Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 300 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-mal alacsonyabb volt, mint a toxinmentes telepeken, de a takarmánykódex által alacsonynak számító 100 ppb DON-szennyeződés is 1 liter feletti tejveszteséget mutatott. Így az már nem is meglepő, hogy a 800 ppb feletti szennyeződést mutató takarmányok etetése esetén az elmaradt tejtermelés 4 liter feletti volt. Ennek az a magyarázata, hogy a DON gyengíti az immunrendszert, valamint a máj is a fő támadási pontjai közé tartozik. Mindkét hatás befolyásolja az állatok általános egészségi állapotát, a vitalitásukat és végső soron a tejtermelésüket. A szarvasmarhatartásban fontos másik toxin, a ZON az ösztrogénszerű hatásán keresztül szaporodásbiológiai zavarokat okozott. Ilyen toxinok hatására ugyanis a tehenek hormonháztartása felborul, és ez csendes ivarzáshoz, álivarzáshoz vezethet, vagy akár teljesen el is maradhat az ivarzás. Ennek következménye volt a telepeken a rossz termékenyítési index, valamint megnövekedett a petefészekciszták előfordulásának az esélye.
A mikotoxinok bendőbeli bonthatóságát rengeteg tényező határozza meg. A bontás függ a toxinok fajtájától, a bendő pH-jától és a bendőben (emésztőrendszerben) való tartózkodás idejétől. A különböző mikotoxinok lebonthatósága a bendőben tág határok között mozog. A kísérletek szerint például az aflatoxinnak körülbelül 40–45%-a bontódik le a bendőben a mikrobák által (Engel és Hagemeister, 1978). Ez azért fontos, mert a maradék 60% egy része (kb.1,8–2,2%) kimutathatóan átjuthat a tejbe és ez közegészségügyi jelentőséggel bír (H. Petersen, 1985). A DON-toxin a bendő aktuális pH-jától függően maximum 30–35%-ban bontható le (Schatzmayr, 2001). A Zearalenont (ZON) a bendőbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, de a bontásból alfa-zearalenol képződik, amely tízszer nagyobb ösztrogénhatással rendelkezik, mint az eredeti toxin (Kiessling, 1984), tehát tízszeresen okozhat szaporodásbiológiai problémákat.
Fontos tényező a mikotoxinok lebonthatóságában a takarmány áthaladási ideje a kérődzők emésztőrendszerében. Minél gyorsabb az áthaladás a bendőben, a bendőmikrobáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Egy több tápot tartalmazó takarmányadagban, amely gyorsabban halad át a bendőn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén acidózisközeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás még jobban csökken, mivel azok a baktériumok, amelyek a toxinok bontását végzik, pH 5,8 alatt elpusztulnak.
Érdekes, hogy míg egy gyengébb termelésű szarvasmarha 12–15 kg száraz anyagot fogyaszt el naponta, addig a mai magas tejtermelésű fajták napi 24–26 kg száraz anyagot vesznek fel, így a takarmány lebontási ideje az első esetben 55 perc/kg takarmány, a magas termelésűnél pedig 120 perc/kg takarmány. Látható, hogy kevesebb, mint fele annyi ideje van lebontani a toxinokat a magas tejtermelésű fajtáknak, mint a gyengébb termelésűeknek. Ezért annyira lényeges a toxinok hatása a legjobban termelő tejelő állatokra, mert azok veszik fel a legtöbb száraz anyagot és kapják a legtöbb tejelő tápot, tehát a legkevesebb lehetőségük van a mikotoxinok lebontására.
Nagyon fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy a kimutathatósági szint alatt lévő toxinmennyiségben sem bízhatunk, mert a több szint alatti toxin miatt szinergista hatások is adódhatnak, azaz a toxinok hatása megsokszorozódik az egymásra hatásuk által. Ne feledkezzünk el ugyanakkor a maszkos toxinokról sem, amelyek a takarmányból nem kimutathatóak a hagyományos analitikai módszerekkel, de az állatban a normál toxinoknak megfelelő tüneteket okozzák.
Hogy a toxinok végül mekkora hatást fejtenek ki az állatokban, az függ a tartási körülményektől, a stresszállapottól, a toxinok behatási idejétől és még sok más tényezőtől. Azok a frissfejős tehenek vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak, amelyeknek az ellés után amúgy is erős immunrendszerre lenne szükségük és azon kívül még magas tejtermelést is várunk tőlük. Az ellés után ugyanis kialakul egy negatív energiabalansz a teheneknél, mivel kevesebb száraz anyagot (kevesebb energiát) vesznek fel, mint amennyire a tejtermelés beindulásához szükségük lenne. A mikotoxinok ilyenkor másodlagos májstresszt eredményezhetnek. Ezzel egy időben a hormonális változások miatt az immunrendszer működése is csökken, a toxinok pedig még tovább gyengítik az amúgy is csökkent immunfunkciókat, az állat védtelen lesz az ellés körüli fertőzésekkel szemben. Ez az oka annak, hogy az állategészségügyi problémák 80%-a is akár az ellés körüli időszakban jelentkezik (méhgyulladás, tőgygyulladás, ketózis, csülökirha-gyulladás, hasmenés stb.)
A fenti tények alapján tehát kijelenthető, hogy a szarvasmarhák messze nem kivételek a toxinok károsító hatásai alól.
A BIOMIN cég kiterjedt kutatása eredményeként megtalálta a megoldást és kifejlesztette a Mycofix® Plus 3.E terméket, amely hatékonyan tudja kezelni nem csak a megköthető toxinokat (aflatoxin), hanem a további gazdasági veszteséget jelentő zearalenont és trichotecéneket is.
A termékben lévő szinergista ásványkeverék, szelektíven és visszafordíthatatlanul megköti a köthető toxinokat (aflatoxin, ochratoxin, fumonizin, ergot alkaloidák), ám a termék ezenfelül tartalmaz két toxinbontó enzimet is. Enzimatikus elbontása után a zearalenon nem tudja az ösztrogénszerű hatást kifejteni és szaporodásbiológiai zavarokat okozni. A trichotecének elbontásával pedig nem kell félnünk a DON, T2, HT2 és más trichotecének káros hatásaitól. Köztudott, hogy a toxinoknak két fő támadási pontjuk van. Az egyik az immunrendszer, a másik a máj. A termék ezért tartalmaz egy szilimarin tartalmú növényi adalékot, amely jelentős védelmet nyújt a hepato-toxikus anyagokkal szemben, valamint egy algakivonatot, amely támogatja a szervezet természetes immunválaszát, így kompenzálja a már korábban felvett mikotoxinok immunszupresszív hatását is.
A Mycofix® Plus-szal végzett kísérletek kimutatták, hogy a toxinok inaktiválása által a terméket fogyasztó tehenek átlagosan napi 2 kg-mal több tejet termeltek és a takarmány-értékesítés is javult. Kevesebb volt a szaporodásbiológiai probléma, kisebb volt a petefészekciszták előfordulási aránya és jobb volt a termékenyítési index is. Nem elhanyagolható adat az sem, hogy gazdasági számítások alapján a Mycofix® Plus ára már 0,4 literrel több tej termelése esetén is megtérül! Ennyi tejveszteség pedig már 100 ppb DON-szennyezettségnél előfordulhat.
