Az öntözés jogi szabályozása
Az öntözés vízjogi engedélyhez kötött tevékenység. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 50. §-a alapján az öntözés vízjogi engedélyezési eljárása során az illetékes talajvédelmi hatóság szakhatóságként vesz részt. A talajvédelmi szakhatósági állásfoglalás megadásához talajvédelmi terv elkészítése szükséges. Talajvédelmi tervet szakértői jogosultsággal rendelkező talajvédelmi szakértő készíthet a többször módosított 90/2008. (VII. 18.) FVM rendeletben foglalt előírások alapján. A talajvédelmi terv készítésének célja többek között, hogy megállapítsa a kijelölt terület öntözésre való alkalmasságát, másrészt hogy megakadályozza az öntözésre alkalmatlan víz felhasználását.
Az öntözési talajvédelmi terv készítésének tartalmi követelményei
Az öntözésre kijelölt terület öntözésre való alkalmasságának meghatározásához helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok elvégzése szükséges. A vizsgálatba vont területen eltérő talajfoltonként, de legalább 10 ha-onként talajszelvényt kell feltárni, és a talajszelvény genetikai szintjeiből mintát kell venni. Meg kell határozni a talajvíz mélységét, és 2 méter mélységen belül – nitrátérzékeny területen 5 m-en belül – elérhető talajvízszint esetén a talajvízből is mintát kell gyűjteni. Az eltérő vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajfoltokon kijelölt ún, „jellemző talajszelvényekből” bolygatatlan talajmintát kell gyűjteni.
A talajminták laboratóriumi vizsgálatát az alábbi paraméterek vonatkozásában szükséges elvégeztetni. Minden esetben vizsgálandó az összes talajmintából: a kémhatás (pHH2O), a kötöttségi szám (KA), a humusztartalom (H%), összes karbonát-tartalom (CaCO3%), vagy a hidrolitos aciditás (y1), vízben oldott összes só.
Jellemző szelvényekből vizsgálandó paraméterek: a mechanikai összetétel, a térfogattömeg, a pF-sor.
Szakmailag indokolt esetekben vizsgálandó: a vizes kivonat, a báziscsere-vizsgálat, a talajvízvizsgálat, a morzsa-vízállékonyság.
Számítással meghatározandó paraméterek: az összporozitás, a differenciált porozitás, a levegőkapacitás, a relatív levegőtartalom, a víz-levegő arány, a vízháztartási mérleg.
A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok során a terület öntözhetőségének talajtani feltételeit kell megállapítani. Az elméleti öntözési vízadag kiszámításának alapja a talaj differenciált pórusterének ismerete, és az ezt szemléletessé tevő vízkapacitási jellemzők (Vkmax, Vkmin, Vksz, DV, HV). Az öntözési cél – talajtani szempontból – a növények számára felvehető, az ún. hasznosvíz (DV- diszponibilis víz) pórustartomány feltöltése. Az öntözés lehetséges intenzitására vonatkozó értéket a talaj hidraulikus vezetőképességének (K-tényező) ismeretében számíthatjuk.
A talaj kémiai tulajdonságai közül az oldható sók mennyisége és minősége, a kicserélhető Na-ionok abszolút és relatív mennyiségének ismerete elsősorban az öntözővíz talajra kifejtett hatásának előrejelzéséhez adnak támpontot. Ezeken kívül elengedhetetlen a felhasználásra kerülő öntözővíz kémiai összetételének ismerete is, amelynek fontosságára a későbbiekben részletesen is kitérek. Indokolt esetben sóforgalmi számítások elvégzése is szükséges.
Az elvégzett talaj- és öntözővíz-vizsgálatok eredményei alapján a talajokat öntözhetőség szempontjából három csoportba lehet besorolni. (Stefanovits – Filep – Füleky, 1999.)
1. Öntözésre javasolhatók azok a területek, amelyeken a talaj termékenysége az öntözés következtében várhatóan nem csökken. Ebbe a csoportba tartoznak a kedvező vízgazdálkodási tulajdonságokkal (1–4 vízgazdálkodási kategória) rendelkező talajok, ahol a talajvíz mélyen (4 m alatt) helyezkedik el és sófelhalmozódás sem a szelvényben, sem a talajvízben nem figyelhető meg. Azonban ezeken a területeken is csak megfelelő minőségű öntözővizet lehet felhasználni. Az öntözés során a talajvédelmi tervben megfogalmazott előírásokat be kell tartani.
2. Öntözésre feltételesen javasolható területeken az öntözés csak akkor nem csökkenti a talaj termékenységét, ha a talajvíz szintje mélyebben marad a kritikus vízszintnél és az öntözővíz megfelelő minőségű. Ilyen területeken az öntözést általában vízrendezéssel és a talajnedvesség szabályozásával kell összekapcsolni.
3. Nem javasolható az öntözés akkor, ha az káros folyamatok megindulását vagy erősödését idézné elő a talajban. Az öntözhetőséget korlátozó legfontosabb talajtulajdonságok a következők: a felszín közeli talajvízszint, a talajvíz magas sótartalma, a kedvezőtlen talajszerkezet, a sófelhalmozódás a talajszelvényben, a Na+ ionok 5%-ot meghaladó aránya az adszorbeált kationok között.
Az öntözővíz minősítése
Öntözésre csak megfelelő minőségű öntözővíz használható fel. Ezért a talajvédelmi terv készítése során az öntözővíz vizsgálatát és minősítését is el kell végezni. Az öntözővíz minősítését az alábbi jellemzők és paraméterek alapján kell meghatározni.
Fizikai jellemzők: hőmérséklet, szín, szag, hordalékosság, vezetőképesség.
Kémiai paraméterek: Fe2+, Al3+, Ca2+, Mg2+, Na+, K+, CO32-, HCO3- , NO3- , SO42- , Cl-, Bór
Számított paraméterek: a nátrium adszorpciós arány (SAR), a nátriumszázalék, a szikesedési hányados, a magnéziumszázalék, az anion szerinti víztípus, a kation szerinti víztípus.
Az öntözővíz sótartalmára vonatkozóan nem lehet általános érvényű határértéket megszabni, mivel azt a mindenkori talajtulajdonságok, a kiadagolt víz mennyisége és az éghajlati adottságok is nagymértékben befolyásolják. Hazai éghajlati és talajviszonyaink között általában nem következik be sófelhalmozódás akkor, ha az öntözővíz sókoncentrációja nem haladja meg az 500 mg/l (EC=0,781 mS/cm) értéket. Mély talajvizű, laza talajokon ennél nagyobb 800–1000 mg/l sótartalmú víz használata is megengedhető.
Az öntözővíz összetétele akkor kedvező, ha kevés Na-iont tartalmaz. A szikesítő hatás szempontjából azonban elsősorban nem a Na-ionok abszolút mennyisége, hanem a többi kationhoz viszonyított részaránya (Na%) a döntő. A Na% megengedhető értéke a víz sótartalmától és az öntözendő talaj tulajdonságaitól függ. Hazánkban a kis sótartalmú vizeknél a Na% átlagosan 40–50% körüli lehet.
A víz szikesítő hatásának kifejezésére a Na% mellett a nátrium adszorpciós arány (SAR) is használható. A SAR értéke nem csak a víz relatív Na-tartalmától, hanem az összes sókoncentrációtól is függ, így kifejezésre juttatja azt a törvényszerűséget, hogy a víz koncentrációjának emelkedésével a szikesítő hatása is megnő. Jó minőségű öntözővíz esetében a SAR nem haladja meg a 2 értéket.
A nagy magnéziumtartalmú öntözővízből jelentős mennyiségű Mg-ion adszorbeálódhat a talajkolloidokon. A nagy mennyiségű adszorbeált Mg egyrészt kedvezőtlenül hat a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságira, másrészt a magnéziumban gazdag talajok gyorsabban szikesednek el, mint a hasonló kolloidtartalmú Ca-talajok. Kívánatos, hogy az öntözővízben a Mg-ionok mennyisége jóval kisebb legyen, mint a Ca-ionoké. Amennyiben a Mg% 40–50 körüli, néhány talajon (pl. kötött réti talajokon) kérdéses a víz alkalmazhatósága.
A fenolftalein-lúgosság a szabad szóda és a Na-szilikát jelenlétét jelzi. Az ilyen víz erősen szikesítő hatású, ezért a jó minőségű öntözővíz szódát egyáltalán nem tartalmazhat.
A fenolftalein-lúgosságot nem mutató vizek is tartalmazhatnak azonban erősen szikesítő hatású Na-sókat (elsősorban NaHCO3-ot). Ennek mennyisége a szódaegyenértékkel (Sze) becsülhető. A jó minőségű öntözővizekben a szódaegyenérték kisebb 1,25-nél.
Ha az öntözővíz kloridkoncentrációja meghaladja a 150 mg/l értéket, felületi öntözés esetén toxikus. 100 mg/l feletti klorid-koncentráció esőztető öntözés esetén toxikus hatású.
Az öntözővíz bórkoncentrációja 0,7 mg/l érték alatt nem toxikus. 0,7–2,0 mg/l közötti bórkoncentráció az egyes növénykultúra érzékenységétől függően esetleg toxikus lehet, azonban 2,0 mg/l feletti bórkoncentráció minden esetben toxikusnak tekintendő.
Minden esetben használható az öntözővíz, ha a kémhatása 6,5–8,4 pH közötti. Ettől eltérő esetekben a talaj tulajdonságainak függvényében kell dönteni a víz felhasználhatóságáról. Az öntözővíz minősítésére Filep (1999.) dolgozott ki egy minősítési rendszert (lásd a mellékletet).
Az öntözési talajvédelmi tervben az elvégzett helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek függvényében ismertetni kell:
- a terület részletes talajtani jellemzését,
- a talaj öntözésre való alkalmasságát,
- a talajvízviszonyok jellemzését,
- az öntözővíz minősítését,
- javaslatot az egyszerre kiadható öntözővíz mennyiségére, intenzitására, gyakoriságára,
- javaslatot az öntözés hatékonyságát javító beavatkozásokra.
A talajvédelmi terv mellékleteként csatolni kell:
- genetikus talajtérképet,
- vízgazdálkodási kartogramot,
- talajvíz kartogramot,
- öntözési talajalkalmassági kartogramot,
- pF-görbét, szemeloszlási görbét,
- vízháztartási mérleg számítást,
- akkreditált laboratórium által kiállított vizsgálati jegyzőkönyveket.
Összefoglalás
A nem szakszerűen végzett öntözés káros hatásaink megelőzése érdekében a mezőgazdasági területek öntözésének engedélyezése során talajvédelmi terv készítése szükséges. A talajvédelmi terv készítése során az öntözésre kijelölt terület részletes talajtani vizsgálatával elsősorban a talaj öntözésre való alkalmasságát lehet megállapítani, melynek során a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak figyelembevételével az adott talajra vonatkozó maximális vízadag és öntözési intenzitás meghatározása történik.
A felhasználni kívánt öntözővíz előzetes vizsgálata alapján a kedvezőtlen kémiai összetételű vizek öntözésből történő kizárásával megakadályozható a talajok káros sóterhelése, másodlagos szikesedési folyamatok megindulása.
Az öntözés végrehajtása során is alapvető talajvédelmi szempont, hogy a talaj állapotában sem rövid, sem hosszú távon a termékenységet károsan befolyásoló folyamatok ne következzenek be.
Dr. Kulcsár László
talajvédelmi szakértő
Melléklet
Öntözővizek minősítése (Filep 1999)
I. Minden esetben használható az öntözővíz, ha sókoncentrációja nem haladja meg az 500 mg/l-t (EC < 0,78 mS/cm) és SAR-értéke nem haladja meg a 2 értéket. A megengedhető Na% a sókoncentrációtól függ. A kategórián belül két alcsoportot lehet megkülönböztetni.
I.a. Kiváló minőségű. A sókoncentráció < 500 mg/l és a SAR < 1
I.b. Jó minőségű. A sókoncentráció
< 500 mg/l és a SAR 1-2 közötti
II. Csak egyes talajok öntözésére alkalmas, de javítás után minden esetben használható öntözővizek. Ez a kategória három alcsoportra osztható.
II.a. Javítás nélkül felhasználható a víz homok és jó vízálló szerkezetű vályog talajok öntözésére akkor, ha sókoncentrációja 500–1000 mg/l (EC = 0,78–1,6 mS/cm), a SAR-értéke kisebb mint 2, a Na% < 25–40. Szakszerű hígítás után, ha a sókoncentráció és a SAR-értéke az I. csoportra jellemző értékre csökken, bármilyen talaj öntözésre alkalmas.
II.b. Ha a víz sókoncentrációja kisebb 500 mg/l-nél, de a SAR-értéke 2 és 4 között van, a Na% pedig 40–75% közötti, javítás nélkül csak szikes legelők öntözésére használható. Nem szikes talajok öntözése esetén szükséges a víz kémiai javítása, gipszezése. Gipszezés után a sókoncentráció megnő ugyan, de a Na% jelentősen lecsökken.
II.c. Nem szikes talajok öntözésére csak hígítás/vagy kémiai javítás után alkalmas a víz akkor, ha sókoncentrációja 350–1000 mg/l közötti (EC = 0,55–1,6 mS/cm), a SAR-értéke 2–4 közötti, a Na% az összes sótartalomól függően 50–70% közötti.
III. Javítás után is csak egyes talajok öntözésére használható természetes vizek sókoncentrációja < 2000 mg/l (EC < 3,1 mS/cm) és a SAR-értéke 4 és 8 közötti
IV. Öntözésre nem használható és nem javítható víz, a nagy sótartalom és a magas Na-koncentráció miatt.
A cikk szerzője: Dr. Kulcsár László
