Az aktív részvétel jellemezte bő félnapos program – a sorozat minden állomására jellemzően – a helyi döntéshozókat célozta meg azzal a szándékkal, hogy a gazdaságok, farmok szintjén bevezetendő zöldítési intézkedéseket támogassák. A vitaindító előadásokat követően a résztvevő szervezetek, szövetségek és egyesületek képviselőinek válaszain túl lehetőséget kaptak a hallgatóság soraiban ülők is kérdések feltevésére – és persze véleményüknek is hangot adhattak a sikeres szakmai találkozón. Rövid összefoglalónkban ízelítőt kínálunk a roadshow hazai állomásának napjáról.
Vancsura József, a GOSZ elnöke köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy az emberiség számára a kezdetektől a természet, a mezőgazdaság jelenti az élet alapját, és a jövőben is szem előtt kell tartanunk, hogy az anyatermészet törvényeit nem írhatjuk felül. A mezőgazdaság feladata pedig egyfajta küldetés: a természet törvényei szerint való élés továbbadása.
Thierry de l'Escaille, az ELO főtitkára megnyitóbeszédében kiemelte a gazdálkodók, mint a természethez legközelebb állók szerepét. Az ágazat résztvevőinek elsődleges felelőssége ugyanis, hogy a társadalommal megismertessék az Európai Unió új agrárpolitikáját, azt, hogy annak elemei miként és milyen lépésekben, illetve jogszabályokban valósulnak meg annak érdekében, hogy fenntartható intenzifikálás valósulhasson meg a mezőgazdaság területén.
A roadshow keretében hat országot látogatnak meg, hogy begyűjtsék a gazdák, az ipar és a gazdaság résztvevőinek véleményét – annak érdekében, hogy élénk, élő és nyereséges vidékeket lehessen kialakítani a különböző érintettek együttműködése révén. A természet védelme és a mezőgazdaság tevékenysége nem mindig könnyű feladat, hiszen egyaránt jelent kihívást és lehetőséget.
Az EP és az EB elismeri azt a politikai realitást, miszerint a gazdaságoknak egyrészt gazdasági tevékenységet, másrészt környezetvédelmi szolgálatot is kell egyidejűleg végezniük. Éppen ezért rendkívül fontos összekapcsolni a nyereséget és a közjót annak érdekében, hogy egészséges vidéki életet lehessen folytatni, egészséges táj alakuljon ki, és egészséges legyen maga a termelés is. Az európai körút keretében megpróbálják a tagállamok számára a legjobb megoldást kialakítani a közös lépések, a közös megoldások, és a gazdaságok egyéni érdeke között. Mert nem csak táplálni kell Európát, és nem csak az élelmiszerbiztonságot kell megteremteni, de nagyon fontos a környezet- és a vadvédelem ügye is.
Weisz Miklós Agrya társelnök moderálásával zajlott az első szekció, amely a magyarországi zöldítési intézkedések politikai céljairól, és a végrehajtási folyamatokról szólt.
Vitaindító előadásában Feldman Zsolt Agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár az új KAP-ot, és annak újdonságait ismertetve kiemelte, hogy a mezőgazdaság és a környezet együttélése és együttműködése koroktól és társadalmi rendszerektől függetlenül mindig is kérdés volt, ahogy ma is az az immáron huszonnyolc tagú unióban. A legfontosabb erőforrások, mint a termőföld, a talaj, a víz, az erdő vagy maga a genetika mind olyan értékek, amelyek nem csak most, de remélhetőleg évszázadok múlva is ugyanolyan nagy értékei lesznek az európai és a globális élelmiszertermelésnek. A termőföld azonban már önmagában is egy korlátos erőforrás.
A magyarországi 9,3 hektár összterületből 5 millió hektár fölött van a mezőgazdasági terület, amely rendkívül változatos környezeti elveket, tájat és hasznosítható területeket jelent. Ez is indokolja, hogy hazánk kifejezetten aktívan vegyen részt az EU új agrárpolitikájának kialakításában, különös tekintettel a zöldítés elemeire, amely országonként teljesen eltérő lehet. A KAP szabályozórendszere minden ország sajátosságait kell, hogy ötvözze. Nálunk a mezőgazdasági terület 80%-a szántó, 14%-a gyep, és 6%-a szőlő, gyümölcsös vagy egyéb hasznosítású. Sok kérdéssel először az találkozik, aki a mezőgazdaságban, az élelmiszertermelés területén dolgozik – a szélsőséges időjárással, a biológiai sokféleség csökkenésével vagy éppen a víz kérdésével. Ezek mindegyikét az agrárium résztvevői előbb tapasztalják, mint azok a fogyasztók, vagy a társadalom azon tagjai, akik nem élnek közvetlenül a termelésben, és nem kapcsolódnak közvetlenül a természethez.
Éppen ezért stratégiai fontosságú a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás. Nagyon sok mindent lehet ennek érdekében a mezőgazdaságban és az élelmiszergazdaságban végezni, hiszen ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk, és a mezőgazdaságot is fenntarthassuk, fejlődésre és alkalmazkodásra van szükség. Ehhez pedig a kutatásfejlesztésre, mint talán az egyik legfontosabb alapra, amelynek eredményeit innovatívan kell alkalmazni. Fontos, hogy ezek az új eredmények eljussanak a gazdálkodókhoz.
Az ösztönző rendszer legfontosabb eleme a támogatáspolitika. Magyarország számára ez azért is érdekes, mert 2014–2020 között nagyobb részt fog az unió közös agrárpolitikájának forrásaiból felhasználni: a büdzsé 3,9%-a kerül a következő támogatási időszakban hazánkba, s ez 12,3 Mrd eurót jelent. Nem mindegy tehát, hogy ez a forrás hazánk versenyképességét, illetve a fenntarthatóságot milyen irányban fogja segíteni.
A zöldítés fontos kapocs lehet a fenntarthatóság és a mezőgazdasági termelés versenyképessége között – s annak létjogosultságát egyetlen vita sem kérdőjelezte meg. Teljes az egyetértés az európai agrártársadalomban a tekintetben, hogy nem csak a versenyképességnek, hanem az európai társadalom számára elfogadható, legitimációt jelentő környezetpolitikának is fejlődnie kell az agrárpolitika területén. Éppen ezért a közvetlen támogatások egy része kifizetésének feltétele lesz a zöldkötelezettségek teljesítése. Magyarország esetében a zöldítés 4,3 ha-t érint. A korábbi AKG rendszerben való részvételtől eltérően – amely önkéntes volt, és öt évre nyúló – a zöldítés kötelező, alapvetően egy éves, és megújítandó kötelezettséget jelent a gazdálkodó számára. Fontos tudni azt is, hogy a termékdiverzifikáció nem egyenlő a vetésváltással – míg az előbbi térbeliséget, az utóbbi a különböző kultúrák időbeni eltolódását jelenti. Legkényesebb témakör azonban az ökológiai célterületek kérdése: hatalmas terület ugyanis, amely a termelésből kikerül.
Összefoglalóul tehát: a mezőgazdasági gyakorlataink nagyon sok elemében jelenik meg a zöldítés, éppen ezért Magyarország is kiemelt figyelmet fordított erre. Az alapelvek pontosan meghatározhatók: a zöldítésnek az egyszerűsítés elvét figyelembe kell vennie, vagyis nem szabad túlzottan korlátozni a versenyképességet: ne nehezítse meg a rendszer túlzottan a gazdálkodók számára a forrásokhoz való hozzájutást – és legyenek meg mindehhez a tagállamok megfelelő eszközei a megfelelő mozgástér szabályozásában.
Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgató-helyettese beszámolt arról, hogy az elmúlt időszakban mintegy nyolcezer gazdálkodóval voltak kapcsolatban az előadások során, és ismertették velük, mit is jelent majd a számukra a zöldítés. Környezet- és természetvédelmi szervezetek képviselőivel is beszéltek, akik többnyire úgy vélik, hogy ettől az uniós intézkedéstől nem javul majd a környezetvédelem, s különösen a természetvédők nem érezték, hogy ez segítene az ő problémájuk megoldásában. A Kamara megfogalmazása szerint pedig a hatalmas támogatási összeg fejében valamit biztosítani kell, tehát a zöldítési feltételeknek meg kell felelni. A kérdéshez üzleti szemlélettel kell hozzáállni: a feltételek teljesítéséért cserében érkezik a sok pénz – a támogatás ára, hogy a mezőgazdasági termelők a feltételeket betartsák. A tagországok nagyjából így is álltak a kérdéshez, amikor a feltételekről folyt a vita: mindenki arra törekedett, hogy oly módon egyszerűsítsék a feltételeket, hogy az a lehető legkevesebb korlátozást jelentse az adott ország mezőgazdasági termelőinek.
Összességében egyébként elmondható, hogy az elemi feltételek nem fogják megváltoztatni alapjában a mezőgazdasági gyakorlatot, és nem lesznek drasztikus hatással a magyarországi mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzetére.
A második szekcióban a biológiai sokféleség fenntartása a gyakorlatban, avagy egyensúly a zöldítés és a termelékeny mezőgazdaság között címen taglalt témakör moderátora Tamás Marghescu, a Nemzeti Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) igazgatója volt.
Prof. Popp József egyetemi tanár előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben 2050-re várhatóan már 9 milliárdot meghaladó népesség számára kell a táplálékot előállítani, az ennek megtermelésére rendelkezésre álló földterület mérete nem növekszik. A maival azonos területen kell tehát olyan fokozott mértékű termesztéssel tervezni, amely a biodiverzitást nem csorbítja, hiszen a fennmaradás záloga az ökoszisztéma gazdagsága, genetikai sokszínűsége. Az elkövetkező időszak zöldítési programjáról vélekedve az agrárszakma kiemelkedő egyénisége alapvetően két forgatókönyvet vázol az aktuális témában, feltéve a költői kérdést: vagy kapunk egy nagy összegű támogatást és beleszólnak a dolgunkba, vagy nem szólnak bele, de nincs is támogatás. Vajon melyiket választanánk?
Pecze Rozália, a Syngenta fejlesztési igazgatója szerint az Európai Unió országaiban érezhető a mezőgazdaságra nehezedő társadalmi nyomás, az az elvárás, miszerint a jelentős pénzügyi támogatások ellentételeként elvárható a környezetvédelmi hozzájárulás is a gazdálkodóktól. Az intenzív mezőgazdasági területek mellett fenn kell tartani azokat a védelem alatt álló területeket is, ahol a természetes ragadozó állatok fajösszetétele is biztosítható, és például a beporzó rovarok élettere is kialakítható. A profitorientált multi cég számára elsődleges cél, hogy miközben a növényvédőszer-piac oldaláról közelít a gazdálkodókhoz, tudatosan és a jövőbe tervezően szolgálja a termőtalaj védelmét, a vizek tisztaságát és biodiverzitás védelmét. Kutatásaik és fejlesztéseik az új megoldásokra törekedve egy lépéssel a szabályok előtt kell járjanak, hiszen a gyakorlat technológiáit már biztonsággal használható formában kell a gazdálkodók számára kínálniuk egy-egy új előírás bevezetésekor.
Az igazgató asszony ismertette az immáron negyedik éve futó sikeres Beporzó programjukat is, amellyel a nehezen művelhető területeken illetve a gyengébb minőségű termőtalajokon alakítanak ki virágos méhlegelőket. Ma már 250 hektáron (70 településen) van országszerte ilyen beporzó szegély, amelyen nemcsak a beporzást végző rovarok számának többszöröződése figyelhető meg, de az ehhez vonzódó állatok száma is nőtt. Ezek összességében a biológiai sokféleség fenntartását szolgálják, és a talajerózió ellen is védetté válik a terület.
A harmadik szekció Papp Gergely moderálásával a termelők szemszögéből tárgyalta a zöldítés megvalósíthatóságának intézkedéseit.
A zárógondolatokat Dominique Zygmont, a Syngenta délkelet-európai vezetője fogalmazta meg, kiemelve a nyilvánvalóan felmerülő dilemmát: a zöldítés teher-e, avagy lehetőség? Esély kell legyen ugyanis a fenntarthatósághoz, ugyanakkor nem ronthatja a mezőgazdasági termelők versenyképességét, és nem csökkentheti a nyereségességet. A roadshow is éppen arról szól, hogy ehhez az egyensúlyteremtéshez már megvannak a megoldások: a precíziós gazdálkodás, az innováció, és a megfelelő technológia. A legfontosabb elem pedig az az együttműködés az érintettek között, amely kezdeményezi az olyan módon működő vállalkozások indulását, ahol a gazdálkodók felelősen végiggondolják, mit lehet, és mit kell tenniük a fenntartható mezőgazdaság érdekében. Ehhez kell megtalálni a jogszabályokat, tiszteletben tartva a helyi, illetve az ország adott feltételeit is.
-Keresztes-
MOZAIK
Számos olyan szabályozás vesz bennünket körül, amely az adott tevékenység során néha sokkal keményebb, mint akár a kölcsönös megfeleltetés. Tudni és tudatosítani kell, hogy nem a gazdálkodó rombolja a környezetet, sőt, inkább ő az, aki a fenntarthatóságot biztosítja!
hallgatói hozzászólás
A zöldítés fontos, de az megfelelően valószínűleg országonként eltérő megoldást igényelne. Ezt pusztán a gazdálkodók feladatául kiróni nagy hiba. Országonként kellene megosztani az ilyen célú igényeket – javarészt állami területeken, különböző társaságoknál (természetvédelmi területek, erdőgazdálkodók), és csak a maradékot kellene a gazdálkodóknak kiosztani. Ezt az elvárást ugyanis a 10–30 hektáros gazdák nehezen tudják megoldani, mert a versenyképességük így elvész. Lényeges, hogy ne csökkenjen a természetes élővilág, de a gazdák se károsodjanak! Ahol például megvalósítják a precíziós gazdálkodást, ott ne legyen kötelező zöldítés!
egy gazdálkodó
Aki eddig is a termesztéssel foglalkozott, és a saját családjának termelte meg az élelmet, az a legjobb környezetvédő.
A termelők először kétségbeestek, amikor a zöldítést meghallották. A politikusok azonban szerencsére folyamatosan kapcsolatban voltak a GOSZ-szal, és így ésszerűsödött mára a tervezet megfogalmazása. A termelő termelni akar: jót és jól! Abból a szakmából akarunk megélni, amit ismerünk és szeretünk. Ha robbanásszerűen növekvő népesség számára kell élelmiszert előállítani, akkor érdemes munkát és a fejlesztéseket fektetni a gazdálkodásba, hiszen így van jövőkép. A kérdés ugyanakkor az, kik lesznek a versenytársaink?
Vancsura József
A minisztériumok számára fontos, hogy a gazdálkodók érdekeit helyezze előtérbe. A zöldítés végeredményben meghatározza a támogatás mértékét, és ezt figyelembe kell venni, amikor európai megközelítésről beszélünk. Ugyanazon a piacon vagyunk, hosszú távon ugyanazok a mennyiségek határoznak meg bennünket. A zöldítés ugyanakkor egy lehetőség is, hogy megértsük, merre is megyünk.
Thierry de l'Escaille
Amikor a precíziós gazdálkodásról beszélünk, fontos, hogy egy nyelvet beszéljünk. Gyakran összetévesztjük a GPS használatát a precíziós gazdálkodással. Ha egy gazdaságba precíziós gazdálkodást szeretnénk bevezetni, akkor mindenképpen azzal kellene foglalkoznunk, hogy megismerjük a területünket, különbséget tudjunk tenni azon belül az eltérő minőségi kategóriájú területeken, és ezeket más-más minőségi kategóriájú és dózisú műtrágyával, gyomirtó szerrel és vetőmagdózissal kezeljük.
Farkas László, mezőgazdasági termelő
Számos probléma van, megoldás azonban csak néhány. Az uniós országok mindegyike számára külön kérdésként is felmerül, hogy a megoldásokat miként tudják megfogalmazni és az egységes állásponthoz igazítani. Az irányváltást a növekvő mennyiségi igény és minőségi elvárás jellemzi. A zöldítés hosszú távon biztosan meghozza a várt eredményt. Nagyon fontos lesz a kommunikáció kormányzati szakmai szinten, hogy időben megtudják a termelők a pontos információkat, és ne az újdonságtól félve, hanem időben, és nyitottan tudják fogadni az információkat.
Weisz Miklós
