Mikrobiológiai kockázat:

Az ivóvízben lévő kórokozók nemcsak klinikai tüneteket előidéző megbetegedéseket okoznak, hanem olyan szubklinikai problémákat is, melyek az állatállomány fokozottabb energia- és tápanyag-felhasználásának következtében csökkentik a nyereséget. A csővezetékekben lerakódó nyálkás biofilmréteg a mikroorganizmusok számára az életben maradáshoz és szaporodáshoz szükséges élőhelyet biztosítja, ahonnan a kórokozók a tiszta ivóvizet folyamatosan fertőzhetik.

Kémiai probléma:

Az ivóvízben a víz keménységet okozó Ca- és Mg-ionok jelenléte miatt vízkövesedéssel kell számolnunk. Ezek a porózus lerakódások a biofilmhez hasonló búvóhelyei a kórokozóknak, a cső falának „érdesítésével” a szerves lerakódásokat elősegítik.

A biofilmréteggel együtt az ivóvízvezeték szűkülését, az itatószelepek blokkolásával „vízhiányt”, illetve a folyamatos csöpögéssel vízpazarlást okozhat, ami kihat a vízfogyasztásra, az alomállapotra, az istálló mikroklímájára.

Az itatórendszer karbantartása a baromfiállományok esetében kiemelt fontosságú. Az ivóvízzel adagolt vitaminok, gyógyszerek cukortartalmú vivőanyagai a biofilm kialakulását meggyorsítják, a szervetlen lerakódásokkal nagyon hamar a szelepek csepegését okozzák. A nedvesedő alom növeli a légtér ammóniatartalmát, az alom penészesedését, ezzel táplálékot adva a penészevő gabonabogárnak, kedveltebb nevén az alombogárnak. Az alombogár jelenléte a szalmonellafertőzöttséget szinte garantálja.

A mikrobiológiai problémákon túl sertéstelepeken leginkább a vezetékek teljes beszűkülése, illetve a nagyobb itatószelepek miatt a jelentős vízpazarlás, szarvasmarhatelepeken az ivóvízvezetékek teljes beszűkülése, a víznyerő helyek kapacitásának csökkenése okoz gondot.

Fentiek megelőzésére az ivóvízrendszer tisztítását-fertőtlenítését időszakonként el kell végeznünk, baromfi és sertés esetében minden szervízperiódusban, folyamatos termelés esetén (pl. tejelő marha) a bennálló állomány mellett.

Baromfi esetén a munka egyszerűbb, a vízhálózat jól szakaszolt, jellemzően adagolók is be vannak építve. A viszonylag sűrű szervizperiódus lehetővé teszi az időben történő beavatkozást.

Szarvasmarha esetén szervizperiódus nincs, sertéstelepeken pedig az „all in all out” elv legtöbbször nem működik, így a munkát – teljesen vagy részben – bennálló állomány mellett kell végezni. Régi vízvezetékrendszerekben sem a nyomás, sem a vízáramlás nem homogén. Előfordulnak pangó részek, illetve vannak olyan részek a cső belső felületén, ahol könnyebben lerakódnak a szervetlen anyagok. Gyakran felmerül az igény a glóbus tisztítására is. Ezeken a telepeken az ivóvízrendszer szakaszolhatóságának hiánya a jellemző, ezért egyszerre nagy szakaszt kell kezelni.

A rendszer takarítása csak úgy lehetséges, hogy a rendszert vagy annak egy szakaszát a tisztító-fertőtlenítő oldattal feltöltjük és pár óráig pihenni hagyjuk. Mivel az állatok a leoldott szennyet és a tisztítószeroldatot nem fogyaszthatják, ezt a vizet az állatok elől el kell venni. A vízhálózat takarításának megkezdése a telepi management részéről ezért felkészülést igényel, alternatív ivóvízellátást vagy az állatok áthelyezését biztosítva. Oda kell figyelni, hogy a régi vezetékeken a rozsda vagy vízkő eltávolítása a rendszer kilyukadásával járhat, így a javításra is fel kell készülni.

A vezetékrendszer takarítására savas készítményeket használunk. A perecetsav, hidrogén-peroxid kombinációja kiváló tisztító és gyors fertőtlenítő hatást biztosít. Vannak olyan készítmények, melyek a lerakódásokat nem oldják fel, csak a vizet és a hálózat belső falát fertőtlenítik. Ilyen készítményt akkor használjunk, ha a bennlévő állomány esetén az alternatív vízforrás nem biztosított, de a fertőtlenítés elkerülhetetlen. Hosszú távon ez a megoldás nem alkalmazható, mivel a szennyeződés meghagyásával az újrafertőzés állandósul.

Sertés- és baromfiállományoknál alkalmazható ivóvíz-savanyítás gátolja a vízben lévő szervetlen anyagok összefüggő, porózus rétegének kialakulását és a kórokozók szaporodását. A savanyító készítmény kiválasztásánál fontos kritérium, hogy a szer algásodást gátló adalékot tartalmazzon, meggátolva az 5–5,5 pH értéket kedvelő algák szaporodását.

Az ivóvíz helyes felhasználásával növelhetjük jövedelmünket, ugyanakkor védhetjük a környezetet, csökkenthetjük a vízfelhasználásunkat. Tegyünk érte!

Kiss Barnabás

A cikk szerzője: Kiss Barnabás