Mikor alakult a Megyer-Agro Kft.?

Gazdaságunk családi alapokon működik és 20 éves múltra tekint vissza. A 90-es évek elején nagyapám (id. Kukorelli Gyula) és édesapám (Kukorelli Gyula) 40 ha földterületen kezdték el a gazdálkodást. Az idők folyamán aztán a művelt terület nagysága saját tulajdon és bérlemények szerzésével 400 ha körülire nőtt. Volt idő, hogy mindhárman részt vettünk a gazdaság munkáiban, de jelenleg a gazdaságban jómagam (Kukorelli Gábor) és édesapám dolgozunk. Mindhárom generáció tagjai felsőfokú agrárvégzettséggel rendelkezik. Mindemellett édesapám és jómagam növényvédő szakmérnökök vagyunk. A tavalyi évben a herbológia szakterületén a tudományos (PhD) fokozatot is sikerült megszereznem.

Gazdaságunkban kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk. A gazdaság a növénytermesztés egész vertikumát felöleli, minden munkát saját magunk végzünk. Az alapvető talajmunkák, vetés, növényápolás, betakarítás, tisztítás és betárolás valamint a piaci értékesítés is saját fennhatóságunk alá tartozik. A gazdaság teljesen gépesített, minden munkafolyamatot saját gépparkkal végzünk el. Elmondhatom, hogy viszonylag új, modern gépparkkal rendelkezünk. Szolgáltatást csak minimális területen végzünk, elsődleges célunk, hogy a saját területeken megfelelő időben a legjobb minőségben tudjunk dolgozni.

A 2008–2012 közötti években a mi gazdaságunkban került megrendezésre a BASF Szántóföld Napja elnevezésű növényvédelmi bemutató. Nagy megtiszteltetés a gazdaság számára, hogy 2011-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karától (NyME-MÉK) megkaptuk a „Mintagazdaság” címet a precíziós technikák alkalmazásáért.

Hogy került kapcsolatba a mezőgazdasággal?

A mezőgazdaság, a növénytermesztés az én eddigi életemet végigkísérte. Gyerekként is már sok időt töltöttem a gazdaságban, középiskolai tanulmányaimnál pedig már célként a mosonmagyaróvári Agráregyetem elvégzését tűztem ki. Tanulmányaim végzése alatt már bekapcsolódtam a gazdaság munkáiba és most már évek óta fő hivatásként végzem a növénytermesztési tevékenységet.

Hogy áll össze a vetésszerkezet?

Kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk. 150–160 ha búza, 70–90 ha repce, 90–110 ha kukorica, 70–90 ha napraforgó, ahogy a vetésszerkezetben kijön.

Mely növény illetve növények azok, melyek a legközelebb állnak a szívéhez?

Erre nem tudok pontos választ adni. Minden növény termesztésének megvan a maga szépsége és bosszúsága. Igazából ez gazdasági kérdés, mert az ember azzal foglalkozik, amit el tud adni. Jelenleg ezek a növények eladhatók, úgyhogy mi és a gazdálkodók többsége ezekkel a növényekkel foglalkozunk.

Hol és mikor került kapcsolatba a precíziós gazdálkodással?

Megpróbáltuk mindig követni a növénytermesztési technológia fejlődését. Az elmúlt években a gépfejlesztők nagy erőket összpontosítottak a precíziós technológiák fejlesztésére. Ez az a terület, ahol elmondhatjuk, a fejlesztés jóval előbbre tart, mint a gyakorlati alkalmazás. Egyetemi tanulmányi éveim alatt, majd doktorandus (PhD) hallgatóként Reisinger Péter Professzor Úr mellett közvetlen kapcsolatba is kerültem a precíziós technikák növénytermesztésben történő alkalmazásával és a precíziós eszközök közvetlen használatával. PhD hallgatói munkám során ismertem meg Farkas Lászlót is (a vele készített interjú a korábbi számunkban olvasható), voltunk a gazdaságában, ahol gyakorlati szemmel is láthattuk a precíziós növénytermesztésben rejlő lehetőségeket. Ekkortájt ismertem meg Nagy Bencét (Agromatic Kft.), akivel végső soron elkezdtük kiépíteni a precíziós gazdálkodás eszközeit a gépparkunkon.

Miért határozott úgy, hogy a termelésbe beépíti a technológia egyes elemeit?

A precíziós technológia alkalmazásával elsődleges cél a költségek csökkentése. A növénytermesztésben a hozamokat nem tudjuk drasztikusan növelni és a gazdálkodás hatékonyabbá tételéhez a költségek csökkentése, az input anyag racionális felhasználása egy jó lehetőség. Az input anyagok egyre drágábbak, mindenkinek meg kell gondolnia miből, mennyit használ fel, az okszerű alkalmazásuk pedig véleményem szerint a 21. században már alapkövetelmény kell, hogy legyen.

Mindemellett fontos szempont a munka pontossá tétele, a munka hatékonyságának, gyorsaságának a növelése. És nem utolsó szempont a kényelem, amit a technológia biztosít a felhasználó számára.

Mely eszközt vásárolta meg először?

A precíziós gazdálkodást azzal kezdtük, hogy 2009-ben a kombájnra felszereltük a hozammérőt. Ezzel az volt a célunk, hogy alapvető adatokat gyűjtsünk a területeink termőképességéről.

Milyen eszközöket szerzett be később?

Ezt követte, hogy beszereztünk egy EZ Steer kormányautomatikát, majd egy új Fendt 413 vásárlásakor beépítésre került a Trimble robotpilóta. A kormányautomatikát jelenleg egy Fendt 927 erőgép használja, mellyel a 20–40 cm pontosság érhető el, ami az alapvető talajmunkák elvégzéséhez kiválóan megfelel. A robotpilóta a korrekció használatával 2 cm visszatérési pontosságra képes, mellyel a vetést és a rá épülő növényápolási munkákat végezzük (permetezés, műtrágyaszórás, kultivátorozás).

Ezt követően fokozatosan a munkaeszközök GPS alapú szabályozásának a kiépítése kezdődött. Első körben az alapvető GPS alapú automata szakaszolásokat építettük ki. Jelenleg így működik a Horsch Pronto vetőgépünk, illetve képesek vagyunk a 6 soros Monosem vetőgépünket vetőelemenként elzárni (kép).

A funkció működik a permetezőn (Berthoud, 20 méter szélesség, 4 szakasszal) és a műtrágyaszórón (Sulky X 36) is. A munkagépek szabályozását az AgLeader Integra kezelőfelülettel végezzük.

A szakaszolások kiépítése után elkezdtük az egyes munkagépeket összekötni az Integra monitorral, abból a célból, hogy a kijuttatott dózist is szabályozni, változtatni tudjuk az adott táblán belül. A permetezőre felszereltünk két közvetlen vegyszer-befecskendező rendszert, így a peszticideket nem kell bekeverni a tartályba, adott esetekben pedig ez a technológia képes növényvédelmi problémákat foltszerűen kezelni a táblákon belül. A differenciált dózisok kijuttatását természetesen a műtrágyaszóró is tudja kezelni. Mindemellett az idei évben beszereztünk egy front műtrágyaszórót (Kverneland), mellyel a kapás kultúrák vetésekor, ill. a sorköz művelésekor a sorba tudjuk kijuttatni a műtrágyát. Ez az eszköz szintén összeköttetésbe került az Integra monitorral és képes a táblán belüli differenciált dózisok kijuttatására (ez amúgy az új gépek beszerzésénél alapkövetelmény számunkra). Mindemellett még a N-fejtrágyázásoknál alkalmazzuk az OptRX-szenzort, mellyel a táblák N-ellátottságát térképezzük fel.

Milyen üzemeltetési tapasztalatai vannak a technológia alkalmazása során?

Összességében elmondható, hogy a technológia egy csoda. Több kategória a különbség egy hagyományos és egy GPS alapján működtetett gép munkája között. A technika alkalmazásával a gépek kihasználtsága, a munka pontossága közel 100%-os szintre emelhető. Számunkra mára egy nyomjelzővel történő vetés, egy szakaszkezelő nélkül végzett permetezés stb. az elképzelhetetlen kategóriába került. Az így elért munka minőségét látva pedig egy pillanatig nem jut eszünkbe, hogy felesleges volt az eszközök beszerzése.

A precíziós eszközök kezelése a szakma egy teljesen új területe. Térinformatikai és informatikai alapokra épül. Az eszközök üzemeltetését folyamatosan kell elsajátítani. Véleményem szerint a technológiát egy gazdaságba egy lépcsőben bevezetni nem célszerű, hatékonyan nem is lehet. A teljes technológiai sor elérése fokozatos kiépítést igényel.

Természetesen bosszúságok is érik az embert a technika alkalmazásakor. Minél több mindent használunk, értelemszerűen annál több minden romolhat el. Ezeknél az eszközöknél egy egyszerű szálszakadás vagy érintkezési hiba, vagy egy biztosíték is komoly fejtörést tud okozni. A probléma forrása, hogy kevesen értenek az eszközök működtetéséhez, szereléséhez. Eddig nem merült fel olyan probléma, amit az Agromatic munkatársai ne tudtak volna számunkra megoldani, de hát sokszor azonnali javítás szükséges, amit saját kútfőből vagy telefonos egyeztetés után kell megoldani. Úgy gondolom, ezzel a technológia széles körű elterjedéséig együtt kell élni.

Én csak az Agleader és a Trimble eszközökről tudok véleményt mondani, mivel ezeket használjuk. Az alapvető működtetéshez (robotpilóta, szakaszkezelés) különösebben nem kell nagy szakértelem. Egyszerű, felhasználóbarát kezelőfelületekkel működnek a termékek. Szerencsére az Óvári egyetemen (NymE-MÉK) már hallgatóként is lehet a precíziós eszközökkel érintkezni, ami egy pályakezdő számára erős alapokat biztosíthat. Azonban őszintén elmondva, a technológia teljes körű üzemeltetése már okoz nehézségeket és komoly szakmai kihívást jelent számomra. A folyamatos szoftverfrissítések követése, a munkák során keletkező hatalmas adatmennyiségek feldolgozása, ebből történő következtetések levonása, a kijuttatási tervek kidolgozása és elkészítése sok időmet felemészti. Így is a rögzített adatoknak csak egy részét használom fel, az eszközökben rejlő lehetőségek tárháza szinte a kifogyhatatlansággal ér fel. Az adatfeldolgozást fontos elemnek tartom, véleményem szerint ezzel együtt teljes a precíziós technológia. Végső soron a gazdaságunkban összhangban szeretném működtetni a környezet–munkagép–számítógép rendszert, ami egészében nehéz feladat. 

Mikor kezdtek megmutatkozni a technológia gazdasági előnyei?

Rögtön használatukat követően. A munka gyorsabbá, hatékonyabbá, kényelmesebbé, szebbé és teljesen pontossá vált.

Mely technológiai elem (tápanyag-visszapótlás, vetés, növényvédelem) a legjövedelmezőbb?

Erre a kérdésre elsősorban a tudománynak, kísérleteken és felméréseken alapulva kellene válaszolnia. Azt tudom mondani, minden input anyag drága (üzemanyag, kopóalkatrész, peszticid stb.), és folyamatosan emelkednek az árak. A technológia során csak annyi műtrágyát szórunk, csak annyit megyünk a gépekkel, ami ténylegesen szükséges és az így bekövetkező megtakarítás minden téren kifizetődő.

Az alkalmazás tekintetében igénybe vesz-e szaktanácsadói segítséget?

Mivel a családban a növénytermesztéshez szükséges legfelsőbb végzettségekkel rendelkezik mindenki, szaktanácsadó segítségére nincs szükségünk.

A kijuttatás-tervezés során milyen input adatokat vesznek figyelembe?

Jelenleg az input adatok feldolgozását három területen tudom összefoglalni.

A termesztéstechnológia javítása

Mióta a munkaeszközöket összekötöttük az Integra monitorral, minden munkafolyamat pontos helyzet szerinti rögzítésre kerül.

Az elfogyott peszticidmennyiség, vízmennyiség, műtrágyamennyiség, munkaidő stb. Minden a gyakorlati termelést befolyásoló adatot próbálok táblaszinten kigyűjteni, összegezni. A saját magam által fenntartott rendszer kidolgozásán még dolgozom, de célom, hogy a lehető legszélesebb körű tájékozódást nyerhessem táblaszinten és elemezni lehessen az alkalmazott termesztéstechnológia hatékonyságát, jövedelmezőségét. Ezzel hosszú távon célom, hogy teljes körűen meg tudjam valósítani az okszerű gazdálkodást, így minden kultúrából, minden táblából a lehető legkisebb ráfordítással a legjobb hozamokat érjük el. Ezzel az elsődleges cél, hogy minden területre annyi költség jusson, amennyit az képességeihez képest biztonsággal meg tud termelni.

A gyomirtás tervezése őszi búzánál

Az őszi búza gyomirtásakor az egyszikű nagy széltippan elleni kezelést gyomfelvételezéseken alapulva terv szerint végezzük. A technológia lényege, hogy a gyomfaj több táblánkban csak foltszerűen borít, ami nem indokolja a teljes egyszikűek elleni felületkezelést. A munkafolyamat során az egyszikűirtó komponens a vegyszerinjektáló tartályba kerül, és csak ott fecskendezi be a herbicidet, ahol az az előzetes felvételezés alapján szükséges (ábra). 

Tápanyag-visszapótlás:

A gazdaságban a P- és a K-visszapótlás alapját a hozamtérképek eredményeire helyezett táblafelosztás szolgáltatja. A N-kijuttatás a terményszenzor használatával valósul meg.

Alkalmaznak-e hozamtérképezést?

Igen. Az egyik legfontosabb elemének tartom a precíziós mezőgazdaságnak. Használatával pontos képet kapunk a területeink termőképességéről (ábra).

A talajmintákat milyen metódus alapján gyűjtik? Egyenlő méretű egységekre bontják a területeket az elemzések során vagy menedzsmentzónák alapján végzik el a beavatkozásokat?

A talajmintákat sajátos módszert követve gyűjtöttük. Három éves hozamtérkép-adatok alapján a területeinket termőhelyi kategóriákra osztottam. Egy 50 ha körüli tábla 4, a kisebbek 3 vagy 2 részre lettek felosztva. Ezt egy SMS Basic számítógépes térinformatikai szoftver használatával végeztem el. Ezt követően helyszíni szemlét tartottam, ahol meggyőződtem a módszer helyességéről, ugyanis példának okáért a leggyengébb termőhelyekre leválasztott területek általánosságban vagy az erősen homokos, vagy az erősen agyagos táblarészek voltak. A számítógépen berajzolt termőhelyi kategóriák határvonalai pedig szinte teljesen szabályosan kirajzolódtak ezen táblafoltok tényleges határain. A táblafelosztás alapján talajmintákat szedtünk a különböző termőhelyi részekről. A P- és K-kijuttatás mértékét ezen eredmények alapozzák meg.

A tápanyagterv készítésekor a táblán belüli különböző termőhelyekre különböző termésszintet tervezek be, így próbálom meg elérni azt, hogy oda kerüljön a tápanyag, ahol az hasznosulhat.

A fejtrágyázást on-line, ún.: OptRx-szenzor segítségével végzik. Mi a véleménye az eszköz működéséről?

Az OptRx terményszenzor második évét éli gazdaságunkban. Megvásárlása előtt egy 40 ha nagyságú táblán kipróbáltuk, ahol is egymás mellett alkalmaztuk a normál és a differenciált dózisú N-kijuttatást. A betakarítás során kiderült, hogy 300–800 kg/ha-os hozamnövekedést értünk el a differenciált kezelés során. Ezt követően döntöttünk a szenzorok megvásárlása mellett.

Az eszközt használjuk a búza második fejtrágyázásakor, amikor is a jól ellátott részeken visszafogjuk a kijuttatott N mennyiségét, és a kevésbé ellátott helyeken megnöveljük a dózist. Hasonló logika alapján a kukorica fejtrágyázására is használjuk az eszközt (fotók). 

Tervezi-e a későbbiekben további eszközök beszerzését?

A helyspecifikus gazdálkodás alapjainak a kiépítése után a további fejlesztések már nem igényelnek olyan nagymértékű beruházást, ezért minden évben napirenden vannak további fejlesztések. Amit még mindenképpen szükségesnek érzünk, hogy a Monosem vetőgépünkre a következő szezonra kiépítsük a hidraulikus vetőtengely-meghajtást és egy sorpermetező adaptáció beszerzése is napirenden van. Ha ezek megvannak, gyakorlatilag a helyspecifikus gazdálkodásban alkalmazható legfőbb területek kiépítődnek gazdaságunkban, azokat pedig „már csak” megfelelő szakmai alapok mellett maximálisan ki kell használni.

Mit ajánl azoknak a gazdálkodóknak, akik most szeretnének áttérni a helyspecifikus gazdálkodásra?

Azt ajánlom, hogy mindenki minél hamarabb kezdje el kiépíteni a technológiát a gazdaságában. A világ és a fejlesztések ebbe az irányba rohamosan haladnak, amivel a gyakorlati életnek, oktatásnak, kutatásnak fel kell vennie a versenyt.

Véleményem szerint egy új gépet (természetesen hasznosítási céltól függően) robotpilóta vagy bármilyen kormányautomatika nélkül, vagy pl. egy új permetezőt automatikus szakaszkezelés nélkül beszerezni már hiba. Minden esetben azt ajánlom, hogy a fokozatosság elvét kövessék. Először legyenek meg az alapok, azt tanulják meg alkalmazni, majd fokozatosan építsék rá a gépparkot a már meglévő rendszerre. A termékek beszerzése előtt ajánlom, tájékozódjanak, melyik gép meddig és milyen irányba fejleszthető, nehogy pár év után a kiépített rendszert át kelljen rendezni. Ezt követően, amely területeken lehet, alkalmazni kell a technológiát, követni a fejlesztéseket és nem elzárkózni az újdonságoktól.

Milyen eszközöket szerezzenek be először?

Én a saját utunkat bátran merem ajánlani mindenkinek. Első lépésként hozamtérképező a kombájnra, majd menjenek egyenesen a gépek, ezt követően működjenek az automatikus, GPS alapú szakaszkezelések, majd működjenek a dózisvezérlések a különböző munkagépeken. Természetesen ehhez már szükséges a számítógépes térinformatikai programok ismerete és használata is.

Milics Gábor – Smuk Norbert

Nyugat-magyarországi Egyetem

Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

Biológiai Rendszerek Műszaki Intézete

A cikk szerzője: Smuk Norbert