Az itt említett technológiai elemek alapvető és gyors megváltoztatása legtöbbször nem áll módunkban. Van azonban egy beavatkozási pont, az erjedésbiológia, ahol a folyamatot pozitív irányba tudjuk elindítani.

Minden szilázs-készítés egy természetes konzerválás. A konzerválószer a tejsav, amelyet tejsavbaktériumok állítanak elő a szilázs alapanyag szénhidrátjából. A természet szigorú törvényei szerint még a kukoricaszilázs készítése során is mindhárom tényező minimumban lehet.

Jó esetben a szilázs-készítés számára minden rendelkezésre áll, ellenben az optimális “induló” tejsavtermelő baktérium telepformáló egység (CFU) száma természetes körülmények között mindenképpen minimumban marad. A silókukoricán található természetes mikroorganizmustömegnek csak 1%-a tejsavtermelő baktérium és ennek csupán 8%-a a tejsavas erjedésben generális szerepet játszó Lactobacillus plantarum. Ahhoz hogy egy szilázs jól erjedjen, legalább 100.000 élő, növényfajspecifikus tejsavtermelő baktérium telepformáló egységre (CFU) van szükség, 1 gramm silózandó takarmányon. Természetes körülmények között ennek csupán

1-10%-a áll rendelkezésre.

Az optimális erjedéshez szükséges mikroszervezetet csak oltóanyagokkal lehetséges biztosítani.

Az optimális tejsavbaktérium számának biztosítása elvén alapuló erjesztett takarmány beoltását nevezzük az erjedési folyamat biológiai szabályozásának.