A repce termésmennyiségét befolyásoló faktorok közül az időjárás és az agrotechnikai tényezők meghatározó mértékűek, ez a kettő összességében 80%-ban határozza meg a termés nagyságát. Kérdés, hogy a december elsejei betiltás után milyen megoldásokat tudunk használni a repce őszi növényvédelmében. A neonikotinoid csávázószerek elsősorban a repce őszi növényvédelmét befolyásolják. Ha sikerül az ősz folyamán a repcének olyan kedvező feltételeket biztosítani, amelyekkel megfelelő állapotba kerül – jó áttelelést és gyors tavaszi fejlődést biztosítunk a számára –, akkor már jelentős lépést tettünk az irányba, hogy a repcetermés jól alakuljon a következő évben. A repce legfontosabb őszi kártevői a földibolhák, a repcegubacs-ormányos, a repcebolha, a repcedarázs álhernyó, a kis káposztalégy és a mocskospajor. A repcegubacs-ormányos mint őszi kártevő eddig a csávázás hatására eredményesen szorult a háttérbe, és gyakorlatilag minimális szinten okozott problémákat a repcében. Ha mégis fellépett, akkor elsősorban a gyökérnyaki részeken károsított és ez az áttelelés lehetőségét befolyásolta.
Ennél sokkal nagyobb problémát okoz a repcebolha, és ezzel párhuzamosan a különböző földibolha fajok, amelyek a nyár végén, a repcekelés után lepik el a repcetáblát. A károsítás elsősorban a sziklevelek és az első levélpárok lyukasztgatásával jelentkezik, amely hatására csökken az asszimilációs felület, és főleg egy száraz ősz idején képes a fiatal növényeket elpusztítani. Ha a bolhának sikerül tojást, petét raknia, akkor azt a levél szárrészére rakja le, és a károsító lárvák miatt gyengül a levélszár, amely az áttelelést csökkentheti.
A repcedarázs álhernyója az őszi repce egyik fontos kártevője. Kártételére akkor lehet nagyobb mértékben számítani, ha nyugodt, csendes, napsütéses őszi idő van, ami kedvez a tojásrakáshoz és a lárvák keléséhez. A legnagyobb kárt a II-III. stádiumban lévő hernyók okozzák, amelyek a karéjozáson túl a fiatal növények tarrágását is képesek okozni.
Az utóbbi időkben jelentkező kártevő a kis káposztalégy. Korábban csak a termesztett káposztafélék károsítója volt: a kártevő a növénybe lerakott tojásai, illetve a kikelt nyüvek a gyökérzetet szívogatják, és ezáltal csökken a növény ellenálló képessége.
A mocskospajor ugyan nem csak a repcét károsítja, de ősszel előszeretettel károsíthat a repcében is. Imágója a vetési bagolylepke, ami elsősorban akkor jelent problémát a repcére, ha az elővetemény tarlóját nem ápolják kellően, és azon kikelő, megerősödő virágzó gyomnövények fejlődnek ki, amelyekre sikeresen tudnak tojást rakni. Ilyen területeken kedvező körülmények között kelnek ki a mocskospajor lárvák, a repce levelének illetve gyökérzeti részének károsításával akár tarrágást is képesek okozni.
A régebbi hostathionos csávázással elsősorban üzemi körülmények között lehetett a repcét csávázni. Üzemi körülmények közötti vetőmag nem volt használatban, mindenki a saját üzemi viszonyai között végezte el a csávázást. Munkaegészségügyi szempontból ugyan elég kockázatos feladat volt, de jó hatásfokkal oldotta meg a repce fiatalkori kártevői elleni védekezést.
Korszakos változást jelentett, amikor a Chinook, a Cruiser, az Ellado és a Modesto használatba kerültek. Ezekkel korszerűen, vetőmagüzemi körülmények között lehetett elvégezni a repcecsávázást, és a repcevetőmag teljes mennyisége így került forgalomba. Ez nagymértékű biztonságot jelentett a termesztő számára, és csak időnként kellett egy-egy kártevővel szemben a repce fiatal korában védekezésre sort keríteni.
A titokzatos méhpusztulások hatására 2013. december 1-jétől tilos lesz neonikotinoid csávázószerrel kezelt repce vetőmagot felhasználni. Ennek előzménye volt, hogy 2010-től kötelező a vetőgépeken a deflektor használata, aminek semmi más célja nem volt, csak hogy ne a levegőbe, hanem a talajfelszínre, a vetőbarázdába kerüljön be a vetőmagról lekerülő por. A méhekre gyakorolt hatását elsősorban az élettani (gyűjtögető-, táplálkozási-, viselkedési-) szokásaik megzavarásával, illetve az idegmérgek hatásának felerősítésével magyarázták, és ennek hatására történt a betiltás. Mi marad ezek után a termelésben dolgozó szakemberek számára?
A lényeg, hogy ezen növényvédő szerek hatóanyagában túlnyomórészt klórpirifoszt, cipermetrint, és ezek kombinációit lehet találni, ami meglehetősen egyoldalú növényvédő szer felhasználást fog eredményezni. Ezeket a készítményeket eddig is jó hatásfokkal lehetett használni, de elképzelhető, hogy huzamosabb használat során hatékonysági problémák lépnek majd fel. Elvileg vannak más hatóanyag-tartalmú granulátumok, amelyek jelenleg nincsenek engedélyezve, de célszerű lenne a gyártó cégeknek kérelmezniük a használatát, és a kiterjesztést engedélyezni a repcekultúrára is.
Milyen legyen tehát a jövő védekezési technikája az engedélyezett készítményekkel? A csávázás nagyon nagy biztonságot jelentett a termelő számára, mert ezzel optimális/normális körülmények között az őszi kártevőkkel szembeni védekezést meg lehetett oldani. Az új helyzetben előrejelzésekre alapozott hatékony védekezést kell végrehajtani, vagyis a kártételi küszöb elérésekor (5–10%-os érintettség) haladéktalanul el kell végezni a védekezést. A repcebolhák sárga ragasztószalagos módszerrel jól megfigyelhetők, különösen a táblaszéleken, mert a földibolhák jó része onnan vándorol be. A repcedarázs álhernyója szintén jól repül sárgatálra illetve ragasztólapra – amennyiben a gazda 2–3 db/nm álhernyót talál, haladéktalanul el kell kezdeni a védekezést. Vetési bagolylepke esetében a legjobb módszer a szexferomonos megfigyelés: jól repül a csapdára, és a rajzáscsúcs idején már lehet a védekezésre készülni. Szignalizáció alapján a fiatal lárva esetén haladéktalanul el kell végezni a védekezést, mert az idősebb lárvák hatalmas károkat tudnak okozni. Elsősorban a vetési bagolylepkénél a kora esti védekezésre kell összpontosítani, mert a mocskospajor éjszakai károsító, így valószínűleg már az este folyamán fel is tudja venni a hatóanyagot a megrágott repcéből.
Az elmondottak a többéves tapasztalat alapján fogalmazódtak meg. De hogy valójában milyen problémát fog okozni az, hogy 14-15 hónap múlva már nem lesz a kezünkben lehetőség arra, hogy a vetőmagot csávázva vessük el, még nem tudjuk. Valószínűleg módosulni, legalábbis érlelődni fognak az elképzelések. A magyar növényvédős társadalom rendelkezik olyan szakképzettséggel, hogy ebben a nehéz helyzetben is megtalálja majd a rugalmas és hatékony megoldást. A Növényvédelmi Kamara idén felállította az előrejelző hálózatát, ami most még kísérleti jelleggel működik, és az összes fontosabb szántóföldi és kertészeti kultúrára fognak majd előrejelzést biztosítani minden növényvédő szakember számára. Ha sikerül a Nemzeti Agrárkamarával megállapodni a finanszírozásban, akkor figyelemfelkeltés formájában mindig az aktuális károsítók fellépésére fogják felhívni a figyelmet, és táblaszinten a helyi problémákra vonatkozóan tudja a növényvédelmi szakember a szükséges munkákat elvégezni.
-Keresztes-
