Nagyon sok olyan polifág károsítót ismerünk amelyik a legtöbb lombosfán, csaknem valamennyi gyümölcsfánkon kisebb nagyobb mértékben kárt okoz. Hogy ezeket gyakran nem említik a mandulával foglalkozó szakkönyvek annak az az oka, hogy a mandula nagyon elhanyagolt, extenzív mûvelésû gyümölcsfánk. Az is gyakori, hogy szinte nem is tartják gyümölcsfának, inkább a telekhatárt jelző, kerítés mellett kis helyet elfoglaló, igénytelen szoliterként ültetik.

Pedig a mandula gyökerét is megrágja a cserebogár lárvája a pajor, gyökérnyakát a kószapocok, törzsét a mezei pocok, a nyúl és a szarvas sem kerüli ki mikor a háncsot dörzsöli le a fejlődő agancsáról.

Érdemes ezért áttekinteni a mandulán előforduló károsítókat:

A vírusos betegségek közül a rügyhiány-, a mozaik- és a levélperzselődés-vírust még nem mutatták ki hazánkban, de érdemes tudnunk róla, hiszen egy szemzőhajtással is behurcolhatók külföldről. A mandula csíkos mozaik vírusa már hazánkban is előfordul, a Prunus nekrotikus gyûrûsfoltosság vírus viszont valamennyi Prunus fajon így a mandulán is előfordul.

A védekezés egyedüli módja a vírusmentes szaporítóanyag használata.

A baktériumos betegségek közül a pszeudomonaszos baktérium különösen súlyos károkat okoz a mandulán. Lehetséges, hogy nem a faj speciális érzékenységéről, hanem a mandulafák nagymértékû elhanyagoltságáról van szó.

Védekezés: a különösen durva beavatkozást jelentő szüreti munka után, az enyhe őszi napokon és tavasszal rügyfakadás előtt ajánlatos egy rezes (Rézoxiklorid, Bordói-lé) permetezés a mikrosebek fertőtlenítésére, és sebkezelés (Cellcid, Faplaszt) a nagyobb sebek gyógyulásának elősegítésére.

Az agrobaktériumos gyökérgolyva veszélyes károsító, ezért a faiskolai lerakatokban nem szabad értékesíteni golyvás oltványt. A mellékgyökerekről le szabad vágni a tumorokat és értékesíthető a növény, de ha főgyökéren, vagy gyökérnyakon fejlődik golyva akkor meg kell semmisíteni az egész oltványt.

A mandulafát nagyszámú gomba károsíthatja. Az elhanyagoltság vagy ellenkezőleg az intenzív termesztés technológia, a környezeti tényezők megváltoztatása más-más kórokozó elszaporodásának kedvez. Fiatal ültetvényben olyan károsítók léphetnek fel, amelyek korábban, az idős fákon a megfigyelési küszöbérték alatt voltak.

A mandulafa gyökereit az alanytól függetlenül károsíthatja a rozelliniás gyökérpenész és a szegecsfejû gyökérgomba. Ezen gyökérgombákat, hosszú lappangási idejük miatt, az oltványok vásárlásakor még nem lehet észrevenni. Néhány év alatt azonban a fák pusztulását okozzák. Ezért csak megbízható faiskolából vásároljunk szaporítóanyagot, és őrizzük meg, reklamáció esetére a számlát. A gyökéren élősködő gombák előfordulása újratelepített, tehát gyümölcsös után telepített mandula esetében is gyakori.

A talajgombák közül Verticillium fajok fertőzhetik a gyökereket, a gyökérnyakat és a gomba toxin bejutva a tápanyagszállításba az edénynyalábok elszíneződését és a kihajtott levelek fonnyadását, majd pusztulását okozhatják. Előfordulásukra, károsításukra akkor számíthatunk ha paprika, paradicsom, vagy burgonya volt az elővetemény, vagy éppen a köztesnövény. Ezen gazdanövényeket tehát számûzni kell a mandula környezetéből.

Az őszibarack legveszélyesebb betegsége a tafrinás levélfodrosodás a mandulán meglehetősen ritka, ezzel szemben az őszibarackon csak elvétve, csapadékos években károsító venturiás varasodás a mandula legsúlyosabb, ágszáradást, vesszőpusztulást okozó betegsége. A varasodás hatására jelentősen romlik a fák kondíciója, és annak ellenére, hogy a tényleges vesszőtünetet is sokszor a téli fagy hatásának tulajdonítják, a beteg fák érzékenyebbek lesznek a téli fagyra. Ez a magyarázata annak, hogy egyes mandula-fajtákat néha fagytörőként, máskor fagyérzékenyként jellemeznek. A venturiás varasodás barna kerek, vagy ovális foltokat okoz a levélen, a termés zöld burkán, a hajtáson, majd a vesszőn. Az egy éves vesszőkön telel át a kórokozó, és tavasszal a konídiumok tömege fejlődik az ekkora már megrepedező, besüppedő, varas felületeken. A mandula levélen a varasodás foltjai általában nem lukadnak ki, a sztigminás levéllyukacsosodás betegség tünete abban különbözik, hogy mintha sok-sok söréttel lőtték volna keresztül a leveleket olyan lyukasak lesznek. Déli vidékeken, az Adria patján és szigetein még egy jellegzetesen szilva betegség, a polisztigmás vörösfoltosság is előfordulhat a mandula levélen. A mandula rozsda, a szilva rozsdabetegségét okozó gombával rokon faj előfordulása is ritka. A lisztharmatbetegséget ellenben a mandulán és az őszibarackon azonos faj okozza hazánkban.

A gombás betegségek elleni védekezést azonban a venturiás varasodás elleni védekezésre kell alapítani, hiszen a mandulánál tapasztalható nagymértékû vessző-, gally- és ágelhalás valamint az ezzel járó terméskiesés és rövid élettartam ennek a kórokozónak a rovására írható.

Mivel a kórokozó a vesszőhéj alatt telel, tavasszal mély hatású, benomil hatóanyagú készítmény csökkenti a konidium képződés mértékét. A konium szóródás májustól késő őszig folyamatos ezért hosszú hatóidejû mankoceb hatóanyagú készítmény használata a legkifizetődőbb.

A fás részek revesítését, majd korhasztását, és ezzel a törzsek kitörését, széthasadását okozó taplógombák közül mandulán a leggyakoribb a lepketapló és a hasadtlemezû gomba. A kipusztult fák tuskója mellett ősszel megtalálhatjuk a gyûrûs tuskógomba telepeit, de vizsgálataink szerint csak másodlagos ez az előfordulás, más okok miatt kipusztult fa lebontását, korhasztását segíti elő. Megelőző védekezésként nagyon fontos a szüret és a metszés után a sebek azonnali kezelése.

A rovarkártevők közül a cserebogárpajor mellett a bronzbogár és a fekete díszbogár lárvája is károsíthatja a gyökereket. Az őszibarack valamennyi kártevője előfordul és károsít a mandulán is. A hajtást károsíthatja a barackmoly, a barna rügysodró, a bronzbogár, a csonthéjasok szövődarazsa, a májszín rügysodró és a zöld rügysodró. A vesszőkön, ágakon megtalálhatjuk a kaliforniai pajzstetû telepeit.

A legveszélyesebb és leggyakoribb, a mandulafa pusztulását okozó rovar azonban a törzset és vastagabb ágakat károsító kéregmoly, ezért az inszekticides permetezéseknél a szórófejeket hangsúlyozottan a törzsön látható sebekre kell irányítani.

A vegyszeres védekezés mellett a kéregmoly ellen is hatásos a sebek kitisztítása, kezelése, mert a nehezen gyógyuló sebeket keresi fel tojásrakás céljából a kéregmoly. Mivel rejtett életmódot folytat, a kikelő hernyó azonnal befúrja magát a kéreg alá, a növényvédőszeres védekezés elsősorban a lepkék rajzásakor hatékony. Ez az időpont a szexferomon csapdával megállapítható.

A rovarok mellett az atkák is károsítói a mandulának. A szabad szemmel is látható, a leveleken szívogató takácsatkák mellett a csonthéjasok levélatkája a levelek ezüstös elszíneződését okozzák. A Balaton környékén a mandula gubacsatka okoz a levelek fonákón meglepő, barna, nemezes szőrőzettel borított foltokat.

Dr. Véghelyi Klára