- Vetőmagot csak megbízható helyről vásároljunk. Célszerû csávázott magot venni, ellenkező ecetben házilag végezzük el a csávázást, különösen ha ismeretlen helyről, vagy saját szedésből származik a mag.

A csávázás kétféle módon történhet. Nedves csávázás esetén a magot -növényfajtól függően- 10-15 percig tartsuk a csávázólében tüllzacskóban, majd csapvízzel öblítsük le,száritsuk meg és csak utána vessük el.Porcsávázás során a magmennyiség súlyának megfelelő szer mennyiséget szórjuk egy edénybe a magra és alaposan rázogassuk össze, hogy egyenletesen jusson. a mag felületére. A kezelés után azonnal vethető a mag. A csávázás azonban csak a mag felületén elhelyezkedő kórokozókat pusztítja el, a mag belsejében lévőket nem.

- Napjainkban már sok zöldségfajon belül kaphatók egyes betegségekkel vagy kártevőkkel szemben rezisztens (ellenálló) vagy toleráns fajták. Magvásárlásnál részesítsük előnyben ezeket.

-Szigorúan tartsuk be a higiénés szabályokat! A kórokozók fertőzése ellen a palántanevelés során használt kereteket, rekeszeket mossuk le és a munkák során használt eszközöket gyakran fertőtlenítsük hypós oldatban. Munkavégzés közben többször mossunk kezet szappanos vízzel. A palántanevelőben és környékén ne tûrjük meg a gyomokat!

- Mivel számos kórokozó a talajból (vagy onnan is) fertőz, ahol évekig is fennmaradhatnak, csak fertőtlenített talajban neveljünk palántát, vagy évenként cseréljük a talajt.

- A magtakaró földet is fertőtlenítsük! Mivel a növényvédő szer közvetlenül a magra szórva fitotoxikus lehet, a szükséges mennyiséget kb. tízszeres mennyiségû száraz homokka, majd a magtakaró földdel keverjük el és csak így szórjuk a magra.

- Ha ennek ellenére kórokozóval való fertőzés tüneteit észleljük, a beteg növényeket azonnal távolítsuk el, helyüket és környéküket öntözzük be gombaölő szerrel.

A talajfertőtlenítést végezhetjük gőzöléssel is kémiai úton is, általános talajfertőtlenítő szerekkel. A gőzölés a talajfertőtlenítés leghatékonyabb módja, mely a gőzölés mélységéig minden élő szervezetet elpusztít. Hátránya, hogy a talajban élő hasznos szervezeteket is kiirtja és rendkívül drága. Gőzölés után a talajt pihentessük 1-2 hétig.

Az általános talajfertőtlenítő szerek gázosodva fejtik ki hatásukat. A kórokozók, kártevők és csirázó gyommagvak zömét elpusztítják, viszont a növényekre is mérgezőek. Ezért csak üres növényházban használhatók. Hatásukat 5-25ºC hőmérsékletû talajon fejtik ki optimálisan. Efölötti hőmérsékleten előbb bomlanak le, így előbb is vethetünk, viszont hatékonyságuk is csökken. Vetés, tûzdelés vagy kiültetés előtt bioteszt módszerrel ellenőrizzük a szerek lebomlását. A talajfertőtlenítés csak növénymaradványoktól megtisztított talajon végezhető!

A legjelentősebb palántakori betegségek:

-Paprika- és paradicsommozaik tünetei a leveleken sötétzöld, világoszöld és sárga mozaikfoltok formájában jelentkeznek. A palánták fejlődésükben visszamaradnak. A betegséget a dohány mozaik vírus okozza (gyakran társulnak más vírusok is), mellyel szemben a paprika- és paradicsomfajták zöme rezisztens. A kórokozók egy része a mag felületén helyezkedik el, de a talajban is fennmaradnak, növénynedvvel is átvihetők és a levéltetvek is terjesztik. Így a megelőzésben a magcsávázásnak, a talajcserének, a talajfertőtlenítésnek, a higiénés szabályok betartásának, a vírusgyanús tövek eltávolításának és a levéltetvek elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van.

-Paprika tarkalevelûsége (paprika sárgamozaik). A vírus a levélen élénk, sárga, fehér szögletes foltokat okoz. A kórokozó a mag felületén helyezkedik el, növénynedvvel és levéltetvekkel is átvihető. A védekezés megegyezik az előzővel.

- A paprika- és paradicsom xantomónászos betegsége (baktériurnos levélfoltosság és levélhullás).A palánták levelén apró, világos, vizenyős foltok keletkeznek, melyek később 2-6 mm átmérőjû, barna szegélyû, világos közepû szabálytalan foltokká alakulnak. A levelek végül megsárgulva lehullanak. A baktérium a vetőmagfelületén helyezkedik el, így csávázásul védekezhetünk ellene.

- Káposzta xantomónászos feketeerûsége. Bár a betegség tünetei később, a kiültetett növényeken jelennek meg, mégis itt kell megemlítenünk, mert a megelőző védelmet a palántanevelés során kell végrehajtani. A baktérium a kiültetett növényeken a levél szélétől kiinduló sárgászöld “V” alakú foltokat idéz elő, melyekben a levélerek fekete színûek lesznek. A foltok elszáradnak, a levelek lehullnak, a növények fejlődésükben visszamaradnak. A káposztatorzsában az edénynyalábok is feketék. A kórokozó az összes káposztafélét megtámadhatja, de különösen jelentős a fejes káposztán, a bimbóskelen és a karfiolon. A betegség fertőzési forrásai vetőmag, a talaj és a beteg növénymaradványok. A kórokozó a vetőmag belsejében és felületén helyezkedik el, így a csávázás csak részleges eredményt ad. Ezért nagyon fontos, hogy csak egészséges anyanövényekről származó magot vessünk. A palántanevelő ágyak talaját cseréljük ki, vagy gőzöléssel fertőtlenítsük.

-Uborka pszeudomónászos betegsége is a szabad földön okoz súlyos károkat, de már a palántákat fertőzi. A sziklevélen sárgászöld, kerek vagy szabálytalan vizenyős foltokat idéz elő. A kórokozó baktérium a vetőmag felületén helyezkedik el, így magcsávázással eredményesen védekezhetünk ellene.

-Gombás betegségek közül a palántanevelés során rendszeresen jelentkeznek a palántadőlés kórokozói, melyek szinte minden növényfajunkat veszélyeztetik. A-rizoktóniás palántadőlés kórokozója 230 növényfajról ismert. Fertőzése következtében a csiranövények szillevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul. A növények nem, vagy hiányosan kelnek ki. A kikelt palánták gyökérnyaki része üveges lesz, majd elbarnulva befüződik, a palánták kidőlnek. A pitiumos palántadőlés kórokozója szintén számos növényfajon, de csak savanyú talajokon fordul e1ő.Tünetei megegyeznek az előző fajéval. Mindkét kórokozó a talajból fertőz. Kártételüket megelőzhetjük, ha magvetés után azonnal, majd kelés után ismét beöntözzük a talajt az e célra engedélyezett növényvédő szerekkel.

- A dinnye fuzáriumos hervadása mind a görög-mind a sárgadinnyét fertőzi, már palántakorban. A kis növénykék halványzöldek, hervadnak, száruk ráncos lesz, majd elszáradnak. Fertőzési források a vetőmag és a talajba került fertőzött növénymaradványok. A csávázás eredménytelen, így az ellenálló fajták termesztése vagy az ellenálló alanyokra való oltás javasolt. A palántanevelőben végezzünk talajfertőtlenítést.

-A peronoszpóra (uborka, káposzta, saláta stb.) ellen szintén már palántaneveléskor el kell kezdeni a megelőző védelmet. A kezeléseket szikleveles kortól kiültetésig 2-3 alkalommal meg kell ismételni.

Ma már kaphatók ellenálló uborkafajták és részlegyes ellenállósággal rendelkező salátafajták.

- Kártevők közül legveszedelmesebbek a gyökér-gubacs fonálférgek. Kártételük a palántákon még nem feltûnő, mert kezdetben csak nagyon apró gubacsokat okoznak a gyökereken. Bár a kis növények gyengén fejlődnek, hervadnak. Kiültetés előtt a gyanús növényeket alaposan vizsgáljuk meg, a fertőzötteket semmisítsük meg. Rezisztens fajták termesztésével, ellenálló növényfajra való oltással megelőzhető a kártételûk. Talajfertőtlenítéssel elpusztíthatják az állatok. Állományban felszívódó granulátummal mérsékelhető a kártétel.

- A bársonylegyek és a tőzegszúnyogok lárvái, valamint a lótücsök a palánták gyökereinek megrágásával megzavarják a víz-és tápanyagfelvételt, melynek következtében a növények fejlődése lelassul, súlyos esetben el is pusztulnak. Talajfertőtlenítő granulátummal védekezhetünk, de a lótücsök ellen csalétek is alkalmazható.

A lombkártevők közül legjelentősebb az üvegházi molytetû. Sok tápnövényû rovar, de zöldségnövények közül különösen kedveli az uborkát és a paradicsomot. Táplálkozó fejlődési alakjai a levelek fonákján szívogatnak. A növények fejlődésükben lemaradnak. Az általuk ürített mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. Közvetlen kártételükön kívül óriási kárt okoznak a vírusos betegségek terjesztésével is. Melegigényes, nálunk növényházi kártevő, de ha fertőzött palántával kikerül a szabadba, ott is károsít egész nyáron. A szárnyas egyedek megjelenését sárga, ragadós lapokkal figyelhetjük meg. Az első példányok észlelésekor azonnal kezdjük meg a védekezést felszívódó, vagy mélyhatású készítményekkel. A kezeléseket többször meg kell ismételni. Kiültetés előtt feltétlenül permetezzük meg a palántákat. Természetes ellenségével, az Encarsia forrnosa fürkészdarázs betelepítésével biológiai védekezést is végrehajthatunk, de akkor a többi kártevő ellen olyan inszekticideket kell választani, melyek kímélik a fülrkészdarazsat.

-A növényházakban több levéltetû faj károsít. Szívogatásukkal gyengítik a palántákat, szintén nagy mennyiségû mézharmatot ürítenek. Legnagyobb kárt azonban a vírusos betegségek terjesztésével okoznak, a legtöbb vírusvektor közülük kerül ki. Megjelenésüket sárga színcsapdákkal (ragadós lapok, fogótálak) és növényvizsgálattal kísérhetjük figyelemmel. Észlelésükkor azonnal kezdjük meg a védekezést. Ha csak ellenük kell védekezni, használjunk speciális levéltetû ölő szert. Ha molytetû fertőzés is van, olyan inszekticidet válasszunk, mely mindkét faj ellen hatásos. A közönséges takácsatka is megjelenhet már a palántanevelőben. Polifág faj, minden növényféleséget megtámadhat. A levelek fonákán, finom szövedék védelmében szívogat. Kezdeti kártétele nem feltûnő, később azonban a levelek színén sárguló foltok láthatók. Az asszimilációs felület csökkentésével a növények vízháztartását szabályozhatatlanná teszi. Megjelenését növényvizsgálattal figyelhetjük meg. Ne várjuk meg míg felszaporodik, már kis egyedszámnál kezdjük meg; a védekezést Kiváló speciális atkaölő szerek állnak rendelkezésünkre, de ezek is csak akkor hatásosak, ha a kártevő élőhelyére, a levélfonókra juttatjuk a permetlevet. Mivel nem minden fejlődési alakja érzékeny egyformán a szerekre, a kezeléseket meg kell ismételni. A rezisztencia elkerülése végett a hatóanyagokat váltogatni kell.

Dr. Ördögh Gizella