a., Megfelelő genetikai alapok megteremtése Viszonylag egységes a vélemény abban, hogy árutermelő telep számára NF x L F1 kocák ajánlhatók. Szaporasági, malacnevelési paraméterek tekintetében kiegyenlített, jó színvonalra számíthatunk. A „milyen NF” x „milyen L” kérdésében az adott termelési környezet a meghatározó. b., Optimális környezet kialakítása
Szaporasági mutatók
Rövid taglalásuk a célok megfogalmazása érdekében szükséges. Miután rendkívül összetett tulajdonságról és nagyobb időintervallumot felölelő termelési szakaszról van szó, értékelése az események egymásutánisága alapján (is) lehetséges:
a., Fialási arány (fialási %): 100 termékenyítésből leellett kocák száma, 80 % felett jó. Mindkét ivar termékenységi szintjét, méginkább a telep irányításának színvonalát jelzi.
b., Fialási átlag: tulajdonképpen az egy napos átlagos alomszám (kívánatos értéke: > 10). Ugyanebben az időben vizsgálható a vehemnevelő képesség, alomkiegyenlítettség, egy napos alomtömeg.
c., Malacnevelő képesség lásd. még: elhullási %, tejtermelő képesség (21 napos alomtömeg), 21 napos alomszám, választási átlag (>9).
d., Ellési gyakoriság vagy „kocaforgó”Helyette értékelhetőbb a két ellés közötti átlagos idő: kívánatos értéke: < 170 nap.
e., Üres napok száma = két ellés közötti (átlagos) idő - produktív napok (vemhesség + laktáció) száma. ( < 30 nap ) f., Élet-teljesítmény
g., Összetett mutatók, illetve indexek:
1., Egy kocára jutó éves szaporulat
2., Egy kocára jutó éves hízó kibocsájtás ( > 20 )
3., SZFTV index
Kocaállomány optimális korösszetétele
Az optimális korösszetétel a fenti célok elérésének egyik alapvető eszköze:
Fialások száma állományon belüli hányad (%)
1 20
2. 18
3. 16
4. 14
5. 12
6. 10
7. vagy több 10
Az ehhez hasonló korösszetétel („beállt” állomány esetén) jelzi a szisztematikus, a termelés színvonala szerinti selejtezést, a folyamatos, nem ötletszerû kocasüldő beállítást.
A koca reprodukciós képességének a csúcsát a 3.–4. ellés során éri el, addig elvileg nő, majd a 5.-6. ellés után csökken. A 7.–8. elléstől a teljesítő-képesség az első elléskori teljesítményre, vagy az alá esik. Általában elmondható, hogy a koca addig maradhat termelésben, amíg teljesítménye a telep átlagát eléri.
A selejtezések három alapvető okra vezethetők vissza:
Meddőség
Praktikusan akkor tekinthető meddőnek egy koca, ha kétszer visszaivarzott fialása elmaradt (vemhesnek hitt koca a fedeztetést követő 120. napig nem ellett) választás után nem ivarzott, zootechnikai eszközökre (kondíciójavítás, flushing, újrafalkásítás, kannal történő stimuláció) esetleg hormonkezelésre nem reagált. „hallgat„ s ennek mûszeres kiszûrése után az ivarzás nem váltható ki.
Betegség
Alacsony termelési szint.
Ez mindig az adott populáció átlagos színvonalával történő összevetés eredménye.
A selejtezési % elfogadható szintjére vannak ugyan irányszámok, ezek azonban legtöbb esetben nem érnek semmit. Az mindenesetre biztos, hogy a túl alacsony selejtezési % ( < 30) az állomány elöregedéséhez vezet, a túl magas viszont azt jelentheti, hogy kocáink jelentős részénél hiányzik a csúcstermelési időszak (3.-6.) ellések. Egyébként magas selejtezési % esetén is lehet öreg az állomány, ha az első ellés utáni újravemhesülés gyenge, ami a tenyészsüldő nevelés, illetve az első laktáció alatti takarmányozás kritikája. Ilyen alapon a 40-45 % körüli selejtezési %-ot abszolút korrektnek tartom, különösen akkor, ha az okok között nem a „meddőség” és a betegség (esetleg elhullás) játsza a döntő szerepet, hanem a termelés alapján történő selejtezés. ( A „jó tenyésztő választáskor selejtezi a kocákat.”) Összességében elmondható, hogy a selejtezési % önmagában nem sokat jelent, döntő az optimális korösszetétel.
A kocatartás épületei
A koca termelési ciklusa (elléstől ellésig) három biológiai fázisból áll:
választástól a fedeztetést követő 21. napig 21 napos vemhességtől 110-112 napos vemhességig 110-112 napos vemhességtől választásig.
Ennek megfelelően elhelyezésük is három épületben-épületrészben történjen, bármekkora is populációnk létszáma. Kapacitásigény:
A kocaférőhelyeket legtöbbször alultervezik, ami egyenes úton vezet a teljes ellehetetlenülésig. Valószínûleg optimális teljesítményparaméterekből kiindulva homályos számításokon keresztül költségtakarékos megfontolásoktól áthatva kijön egy férőhely igény, amiről üzemelés közben gyorsan kiderül, hogy kevés. Kevés, mert valamit mindig kihagyunk a számításokból:
Mi történjen a visszabúgóval? (következő választáskor befalkásítható, de csak nagyon magas szintû menedzselés, optimális kocacsoport követés (22 nap) esetén – esetleg egyedi állás) Mi legyen a kimart, túl- vagy alulkondícionált esetleg beteg kocákkal? Ide sorolom és problémás egyednek tartom a vályúnál agresszíven viselkedő kocát is.
Mindehhez hozzájárul, hogy a termelés minden igyekezet ellenére kisebb- nagyobb inhomogenitást mutat, átmeneti csúcsokkal és hullámvölgyekkel.
Végül: a kocák soha, semmilyen körülmények között, egyetlen biológiai fázisban sem falkásíthatók jelentős veszteség nélkül, miáltal a tényleges férőhely-kihasználás mindig alatta marad a névleges kocaférőhelynek. Alultervezett kocaférőhely esetén nő a kocák környezetterhelése, s miután egy rendkívül erősen környezetdeterminált tulajdonságról van szó, csökken a produktivitás. Öngerjesztő folyamat jön létre, még több koca beállításával és az eredmények további romlásával, melynek végén feldereng a „ már mindenhol koca van és mégsincs elég malac„ réme. Az utóbbi időben – viszonylag konszolidált közgazdasági kondíciók között – tönkrement és felszámolt sertéstelepek jelentős része a fenti okok(nak is) áldozata.
A kocaállomány a legfontosabb termelőeszközünk, minden igényét elégítsük ki. Meglévő, de be nem üzemelt kapacitás esetén tájékozódó jelleggel – technológiától függően – 12-18 m²/koca igénnyel számolhatunk, melyben a szaporulat férőhelyigénye is szerepel. Férőhelyigények:
Ellető: a kocalétszám harmadának megfelelő kutricaszám Vemhesítő: két fiaztató terem állománya férjen el, minimum négy csoportban
Kocaszállás: az állomány kétharmada férjen el + 30% tenyészsüldő szállás
Tartási mód:
Vemhesítő: Általános a kiscsoportos tartás, amit az ivarzás kiváltódása, intenzitása, észlelésének hatékonysága mindenképpen indokol. Egy fiaztató terem állományát minimum két falkára osszunk, kor, testtömeg, – esetleg ha ismert – agresszivitás alapján.
Kívánatos, hogy a vemhesítő egy légtérben legyen a kanszállással, vagy a keresőkan kutricájával. Javasolt a kifutó. Férőhelyigény minimum 2,5 m², de ennél nagyobb élettér sem sok.
Kocaszállás: Jellemző a kiscsoportos falkás tartás, ami megfelelően méretezett élettér esetén elfogadható. Nagyon erős a hierarchia a csoporton belül, ha azt akarjuk, hogy a kondíció kiegyenlített maradjon, javasolt az osztott vályú – csoportos tartás – egyedi etetés – , esetleg a napi egyszeri etetés, szálas kiegészítéssel. Férőhelyigény minimum 2 m²/koca.
Kedvezőek a tapasztalatok az egyedi tartással. A stresszt kiváltó szituációk csökkenése, a kondíció irányíthatósága egyes vélemények szerint (benne a sajátoméval) akár + egy malacot is eredményezhet.
Két elhelyezési lehetőség jöhet szóba
egyedi állás (természetesen lekötés nélkül) átlagos konstitúciójú kocák minden további nélkül elviselik. Nyilván felmerülnek aggályok a hasznos élettartam, lábszerkezet és egyéb vonatkozásban, a kutatások azonban ezt nem támasztják alá. Saját – csak empírikus – tapasztalataim szerint semmi különbség nincs selejtezési korban, okban, az ellés lefolyásában a csoportban tartott kocákhoz képest.
Méret: 75-80 cm × 220-230 cm,
alsó rúd magassága 28-30 cm.
Egyedi boksz:
A kanokéhoz hasonló, annál kisebb (4-4,5 m²) rekesz. Labilis vagy beteg kocák elhelyezésére javaslom.
Saját telepünkön mindhárom tartási módot kialakítottuk és alkalmazzuk, s mindháromra szükség van. Kocasüldők elhelyezésére természetesen az egyedi állás vagy boksz szóba sem jöhet.
Mikroklíma főbb összetevőinek javasolt értékei a kocaszálláson
Hőmérséklet 12 - 15 °C
Páratartalom 50 - 70 %
NH3 tartalom 0,02%
Légcsere 1,3 - 1,5 m³/h/ttkg
Légsebesség 0,1 - 0,5 m/s
Dr. Gács Pál
Címlapkép: Getty Images
