Rend:párosujjúak (Artiodactila)
Család: szarvasfélék (Cervidae)
Nem:Valódi őzek (Capreolus)
Faj:Őz (Capreolus capreolus)
Az agancs a szarvasfélék hímjének fején kialakuló csontszövet. Másodlagos nemi jelleget tükröző képződmény. Minden évben elveti majd újra felépíti. Fajtársaival szemben védekező eszközként, fegyverként használja. Előfordul olyan faj is, melynek nőivarú egyedein is megtalálható (rénszarvas). Elvétve megfigyelhetjük egy- egy őzsuta fején is. Ennek vélhető magyarázata lehet az egyed hormonális szabályozásának zavara.
Az agancs felépítését nemcsak a genetikai háttér de a környezeti tényezők összhatása is befolyásolja. Az őzagancs minőségét nagymértékben befolyásolják az agancsépítés időszakában felvett takarmány beltartalmi értékei, valamint az időjárási tényezők.
Az agancs fejlődése a koponyacsont két csapjából, az agancstőből indul. Ez magzati korban mindkét nem sajátja, de később a nőivarú egyeden visszafejlődik. Döntő szerepet játszanak a nemi hormonok az agancsfejlesztésben. Az agancsfelrakás és elvetés összetett folyamat, bonyolult hormonális, valamint idegi szabályzás alatt áll. A herékben termelődő tesztoszteron serkentőleg hat az agancs kialakulására. Az ösztrogén hormonoknak viszont gátló hatásuk van. Az agancs növekedése az agancstőből indul ki. Az agancstövet takaró hámréteg alatt osztódószövet található. Az osztódószövet az agancsépítés folyamatában mindig a legfelső sejtsorban van. A kötőszövetréteg lefelé folyamatosan elporcosodik, majd elkezdődik a csontosodás folyamata. Az ásványi anyagok beépülését segítik a foszfatáz enzim és a tesztoszteron hormon. A porcfaló, csontépítő és csontfaló sejtek tevékenysége folytán kialakul egy szivacsos csontszövetállomány. A növekvő még lágy agancsot szőrös bőr, a banka borítja. Ebben sûrû ideg és érhálózat található. A bankában lévő agancs egy rendkívül érzékeny, sérülékeny képződmény. A bak viselkedése is megváltozik az agancsépítés időszakában. Óvatossá, rejtőzködőbbé válik. A banka sûrû érhálózata szállítja a csontképződéshez szükséges ásványi anyagokat.
A csontosodási folyamat előrehaladtával a vérerek szerepe megszûnik, eltömődnek, a bőr elhal. A bak ilyenkor megszabadul az agancsát borító feleslegessé vált bőrtől. Fiatal fák, bokrok ágain tisztítja le fejdíszét. Az agancs ilyenkor már nem érzékeny, valódi fegyverré nőtte ki magát, aminek segítségével a bak elfoglalja, védelmezi saját territóriumát.
A párzási időszak befejeztével szintén hormonhatásra az agancstő felső részén megindul az eddig nyugalmi állapotban lévő osztódószövet mûködése. Kialakul egy agancslevetési sík, majd a csontfaló sejtek mûködésének hatására az agancs leválik az agancstőről. A levált agancstövön ez által egy heg keletkezik, ami hamarosan begyógyul és az agancsképződés folyamata újra elkezdődik.
Rendellenes agancsok
A fajnál megszokott, jellemző agancsformától, alaktól való eltérést rendellenesnek hívjuk. A forma, szár- és ághibás agancsok esetében felmerül a kérdés, hogy szerzett mechanikai sérülés, vagy örökletes hiba a rendellenes agancsot kiváltó ok.
Szerzett hibák lehetnek:
agancsépítés idején valamiféle mechanikai hatás éri az agancstövet, ilyenkor a szár fejlődik rendellenesen. előfordulhat, hogy a bankában lévő agancsot éri mechanikai hatás. A hegesedéssel rendellenes kinövések keletkezhetnek.
Öröklött rendellenességek: a gombnyársas, gyilkos, ághiányos alakok, valamint a szárak terpesztését tekintve a szûk vagy a széles állás.
Előfordul még a herék rendellenes mûködése vagy heresérülés hatására ún. parókás agancs jön létre. Ez a képződmény egy kórosan burjánzó élő csontszövet, amelyet barkás bőrszövet borít. Szintén parókás agancs képződik az agyalapi mirigy rendellenes hormontermelése folytán is.
Az így keletkezett amorf agancsok méretükben sokszor jóval nagyobbak, súlyosabbak a normálisnál, de nem kívánatosak az állományunkban.
Kelemen Tibor
Címlapkép: Getty Images
