Támberendezése a Sylvoz- kordon támberendezéséhez hasonlít. Mivel az ernyőmûvelésû tőkének nincs karja, a kordonkartartó huzal elnevezés helyett a szálvesszőtartó huzal (helyenként népiesen a „vezérhuzal”) elnevezés a helyes. Alatta 40-50 cm-re helyezkedik el a segédhuzal. A szálvesszőtartó huzal fölé egymástól 30-40 cm-re (esetleg kisebb vagy nagyobb távolságra) két hajtástartó huzalpárt helyezünk el, hogy leívelésre alkalmas, kellő hoszszúságú vesszőket nevelhessünk, és a lombfelület is kellő nagyságú legyen.
Hazánkban az ernyőmûvelés az 1960-as évek végén kezdett terjedni. Kezdetben az olasz „capovolto” alapján „sapkaszerû mûvelésnek” nevezték; másként „íves mûvelésnek”, „vágálló szálvesszős mûvelésnek” is nevezték. Jugoszláviában 1969- ben az „amrela” mûvelésnek egy, kettő és három törzses változatát ismertem meg. Ennek, valamint az olasz „ombrello” és az angol „umbrella” (USA-beli „umbrella Kniffin” = Kniffin- ernyő) alapján vezettük be az ernyőmûvelés magyar elnevezést.
Az ernyőszerû tőkemûvelésmódnak a törzs magasságától, a szálvessző leívelésének módjától, a telepítési rendszertől függően több változata ismert: pl. a német „Halbbogen- mûvelés”, „Pendelbogen-mûvelés”, a szerémségi „karlócai mûvelés” stb.
Az ernyőmûvelés a hegy- és dombvidékeken újonnan létesített szőlőültetvények legnagyobb arányban alkalmazott tőkemûvelésmódja.
Előnye: a tőkék terhelése jól szabályozható, a metszés egyszerû, könnyen elsajátítható, keskeny lombfala jól megvilágított, lényegileg nincs önárnyékolás, a lombozat és a termés jól megvédhető, a növényvédelem hatékony, kézzel és géppel jól szüretelhető; az önárnyékolásra hajlamos (Sauvignon, Tramini stb.) és a kis fürtû fajták (Chardonnay, Szürkebarát, Cabernet sauvignon, Pinot noir stb.) legjobb mûvelésmódja. Minden szálvesszős metszést kívánó és tûrő fajta jó eredménnyel termeszthető ezzel a tőkemûvelésmóddal. Előnye még, hogy a keskeny lombfal lehetővé teszi a sortávolság mérséklését. A legkisebb sortávolság a lombfal magasságával azonos lehet, ezáltal növelhető a hektáronkénti tőkeszám, mérsékelhető a tőkék terhelése, és mindez kedvezően hat a minőség alakulására. Hátránya: Biztonságosan csak ott alkalmazható, ahol a téli fagykárok nem jelentősek, és a nagy fagykárok után a főrügyeknek legalább a fele egészséges marad. Ha hirtelen tavaszodik, kevés idő marad a szálvesszők lekötésére; ezért a metszést a lehető legkorábban el kell kezdeni. A hajtásokat a hajtástartó huzalpárok közé kell gondosan igazgatni; ennek kézimunka-igényével számolni kell.
Az ernyőmûvelésû ültetvények sortávolsága az erő- és munkagépektől függően 1,8-2,8 m lehet. A tőketávolság a gyenge növekedésû fajtáknál ne legyen 1 m-nél, az erős növekedésû fajtáknál pedig 1,2 m-nél kisebb. Ez a megállapítás hazai viszonyok között a hagyományos (eredeti) ernyőmûvelésû tőkékre vonatkozik. Az ilyen tőkéken rendszerint két szálvesszőt hagyunk, ezeket két irányba íveljük le. Ezért ebben az esetben nem alkalmazható az ikertőkés telepítés, mert ez nem teszi lehetővé a szálvesszők egyenletes elhelyezését a sorban. Az egymáshoz közel lévő két tőke szálvesszőiből képződött hajtások zsúfoltan helyezkednek el, a szomszédos tőkepárok között (középen) pedig üres részek maradnak, nem lesz összefüggő a lombfal.
Az ikertőkés telepítés csak abban az esetben alkalmazható, ha a tőkéken minden évben csak egy szálvesszőt hagyunk. Ebben az esetben a két tőke egy-egy szálvesszőjét az ellentétes irányba íveljük le. Az így telepített és metszett szőlőben az alap tőketávolság 80 cm is lehet. A tőkepárok törzstartó támaszai között 160 cm a távolság. Az ilyen telepítési rendszer lehetővé teszi a tőkeszám növelését és a tőkénkénti terhelés mérséklését, ez pedig kedvező hatással lesz a minőség alakulására.
Minden közbenső oszlop és törzstartó karó két tőkét tart, tehát hasznosításuk megduplázódik. Ehhez az ikertőkés ernyőszerû mûveléshez hasonló a karlócai mûvelés.
Az ernyőmûvelésû tőkék alakító metszésének lényegét az 1. és a 2. ábra szemlélteti. Az ábrákkal kapcsolatban megjegyzem, hogy újabb tapasztalatok szerint az a kedvező, ha a tőke törzsének vége és a szálvesszőtartó huzal közötti távolság 15-20 cm. Ebben az esetben a szálvesszőt nem közvetlenül a tövénél kell elhajlítani, hanem egy kicsit föntebb, ezért könnyebben ívelhetjük le, és ritkán törik el. Az 1. ábra szerint a harmadik évben a törzs végén két vesszőt nevelünk, és a következő évben ezekből metsszük a szálvesszőket. Természetesen a nevelésben ettől el is lehet térni. A tőke törzsét a hosszától függően 3-4 kötéssel rögzítjük a törzstartó támaszhoz.
A 2. ábra szerint az erős tőkén a törzsnek nevelt vessző végét már a harmadik évben olyan hosszúra metszhetjük, hogy azt szálvesszőnek leívelhetjük. A törzs végén a szálvesszőtartó huzal alatt 15-20 cm-re két hajtást nevelünk, a többit már duzzadó rügy állapotában eltávolítjuk a törzsről. A következő évben már két szálvesszőt is metszhetünk a tőkén.
A tőkék terhelését a szálvesszők számával és hosszával szabályozhatjuk. A tőkéken általában két szálvesszőt hagyunk. Erősebb tőkéken a szálvesszőt hosszabbra hagyjuk, és a végét a törzstől távolabb rögzítjük. Gyengébb tőkéken a rövidebb szálvessző végét a törzshöz közelebb rögzítjük a segédhuzalhoz. Gyengébb tőkén egy szálvessző is elég lehet a terheléshez; nagyon legyengült tőkén átmenetileg egy-két rövidcsapot metsszünk.
A szálvesszőt úgy íveljük le, hogy az elhajlítás helyénél a szárcsomók (nóduszok) között megropogtatjuk, majd a szálvesszőtartó huzalra fektetve, azon átvezetjük, és hosszától függően a törzshöz közelebb vagy távolabb rögzítjük (kötjük) a segédhuzalhoz (szálveszszőrögzítő huzalhoz). A szálvessző vége legalább egy rüggyel érjen a segédhuzal alá. A tőke erősségétől, a rügyterhelés nagyságától, a segédhuzal talajtól való távolságától, a vessző szártagjának a hosszától függően a leívelt szálvessző vége 2-3 rüggyel a segédhuzal alá is érhet.
A hajtásokat növekedésüktől függően igazgatjuk a szálveszszőtartó huzal fölött 30-35 cm-re, majd ettől 30-40 cm-re elhelyezett két hajtástartó huzalpár közé. Amikor a hajtások túlnövik a felső huzalpárt, azokat még visszahajlásuk előtt, a huzalpár fölött 20-30 cm-re csonkázzuk le.
A szálvesszők tövi részén az erős leívelés és ropogtatás hatására a jövő évi metszéshez alkalmas vesszők fejlődnek. A következő évben ezek közül (vagy esetleg a már többéves tőkén az idős részen, a törzs végén lévő rejtett rügyekből fejlődött vesszőkből) lehet választani vesszőket a szálvesszős metszéshez. Az előző évi szálvesszőt a kiválasztott vesszőnél vágjuk le, a felesleges vesszőket pedig tőből távolítsuk el. A szálvessző metszésére (leívelésére) kiválasztott vesszőt legalább olyan hosszúra vágjuk vissza, hogy azt a leívelés után a segédhuzalhoz lehessen kötni.
A szálvesszőket a rügyfakadás kezdetéig le kell kötni, hogy a szálvessző ívelésének, lekötésének célját ( a csúcsdominancia hatásának mérséklését és az alsó rügyek kifakadásának serkentését) minél eredményesebben elérjük. A szálvesszők megkésett lekötésekor a fakadó rügyek könnyen károsodnak, letörnek, a csúcsdominancia hatása kevésbé mérsékelhető.
Az ernyőmûvelésû tőkén lehet ugarcsap nélkül is és ugarcsappal is metszeni. Általában nem szükséges ugarcsapot metszeni a szálvessző alatt. Abban az esetben, ha a törzs vége és a szálvesszőtartó huzal közötti nagyobb távolság vagy egyéb okok miatt a leívelt szálvessző tövén nem fejlődik kellő hoszszúságú vessző, a csercsapos váltómetszésnek megfelelően, a szálvessző alatt metsszünk kétrügyes ugarcsapot. Az ugarcsap nélküli metszéskor a törzs vége hamarabb megvastagszik. Az idősödő ernyőmûvelésû tőke törzsének megvastagodott végén rejtett rügyekből sok hajtás fejlődhet, ezért ott célszerû hajtásválogatást végezni, azaz a felesleges hajtásokat onnan még virágzás előtt eltávolítani.
A 3. ábrán szüret előtti állapotban szemléltetünk egy ernyőmûvelésû tőkét. Az egyik szálvessző rövidebb, ezért a törzshöz közelebb, a másik szálvessző hosszabb, ezért a törzstől távolabb lett rögzítve a segédhuzalhoz. A hosszabb szálvesszőn lévő termés mennyisége alapján érzékelhető, hogy egy szálvesszővel is lehet az ernyőmûvelésû tőkén eredményesen szőlőt termeszteni.
Dr. Sz. Nagy László
Címlapkép: Getty Images
