Napjainkban nagy probléma az állattartó telep tulajdoni elszakadása a mezőgazdasági földterülettől. Ez olyan mértékû hasznosítási - elhelyezési gondokat okozhat, hogy a telep fennmaradását is veszélyezteti.

A kistermelők általában megmaradtak az almostartás mellett, hiszen az alommal egyrészt fûtési energiát (takarmányt, olajat, stb.) lehet megtakarítani, a kedvezőbb komfortérzet egészségesebb állományt, jobb takarmányértékesítést jelent. Másrészt azáltal, hogy 1 kg alom mintegy 2 liter vizeletet vesz fel jelentősen hozzájárul a hígtrágya, illetve elfolyó trágyás vizelet mennyiségének csökkentéséhez is.

Az almozás „felfedezése”: a korszerûsített eljárás Német társintézeteink pár éve sikeres hízlalási kísérleteket folytattak a szokásos, 1-2 %-nál nagyobb, 7-10 %-os padozatlejtésû, almozott kutricákban. A technológia lényege, hogy a kutrica homlokfalára rögzített szalmarácsból az állatok saját maguknak almoznak. A lejtős padozaton a trágyás almot a hízók taposása folyamatosan továbbítja a homlokfallal ellentétes kutricaoldal felé. Így az almozásnál, kitrágyázásnál lényegében csak a szalmarácsok időnkénti feltöltése jelent kézimunkaigényt. A kísérleti kutricák végein összegyûlt almos trágyát gépi úton távolították el az istállóból.

Intézetünk pár évvel ezelőtt hazai viszonyokra adaptálta a módszert, amelyet Tugyi Endre újlengyeli sertéstartónál kísérleti jelleggel valósítottuk meg.

Az első hízlalási ciklusok jellemző termelési eredményei magukért beszélnek.

Takarmányértékesítés: 2,77 kg/kg; átlagos színhúskihozatal: 59,12%; fajlagos alomfelhasználás: 0,3 kg/fh, nap.

A szokásosnál lényegesen kisebb alomfelhasználás nem növelte a sertéstartásból eredő kellemetlen szaghatást sem. Nagyüzemi technológia

A Lajta-Hanság Rt. 1.300 kocás Lohman-Bábolna rendszerû sertéstelepe több mint 30 éve üzemel. A tartás alomnélküli, a hígtrágya-eltávolítás duzzasztásos rendszerû volt. Naponta 250-260 m³ hígtrágya termelődött. Az eltelt évtizedek alatt a város terjeszkedett, gyakorlatilag körbe építette a telepet.

Mivel a telepet ivóvízbázisra építették és a szaghatás is irritálta a környezetet, a gazdaság lépni kényszerült. Az emissziók csökkentése érdekében a 18 db közel 8.000 férőhelyet magába foglaló hizlalóépületekben fokozatosan, önerőből áttértek ferdepadozatos, kevésalmos tartásra. A hizlalók éves alomszükségletét mintegy 600 ha gabonatermő terület biztosítja.

A rekonstrukció során megvalósított belső technológia elvi vázlatát a túloldali ábra szemlélteti. A vályúba, csővezetéken kiosztott folyékony takarmányozásról áttértek a gépi feltöltésû víztakarékos kombinált önetetőkbe kiosztott száraztakarmány etetésére. Kialakították a 7 % lejtésû padozatot.

A kutricák homlokfalaira szalmarácsokat szereltek. A napi alomfelhasználás: 0,6-0,8 kg/fh.

A hizlalóistállók korábbi duzzasztásos rendszerû trágyacsatornáinak rácsain sekély mélységû vasbeton trágyacsatornát képeztek ki.

A trágyacsatornákba végtelenített szemes lánc vonóelemû lapátos trágyaeltávolítókat építettek be, amelyek az almostrágyát pótkocsira hordják ki az istállókból.

Eredmények

A hígtrágyás kontrollistállóban a takarmányértékesítés 4 kg/kg volt, az almozásos kísérleti istállóban 3,3 kg/kg. Ezeket a termelési mutatókat jelenleg mind a 18 db hizlaló istállóban tartani tudják.

A környezetet terhelő szagemissziók 24 órás folyamatos mérését német társintézetünk, az ATB Potsdam-Bornim-i munkatársaival végeztük el.

A klímavizsgálatok eredményei szerint az almozásos technológia mellett az istállólevegő átlagos 1.500 mg/m³ CO2 tartalma a megengedhető értéknek a harmadrészét sem érte el. Az NH3 szint pedig még a 3 %-a sem volt a határértéknek. Jellemző, hogy az ammónia szint ugyan zárt nyílászárók mellett a ventilátorok nélküli istállóban kétszeresére emelkedett, de még így se érte el a határérték 6 %-át.

Az előző évben hígtrágyás rendszerû mesterséges szellőztetésû hizlalóistállóban ugyanezen mérőmûszerekkel és metodikával végeztük a közös méréseket.

Az 1. táblázat a két vizsgált telep összesített mérési eredményeit és a magyar szabvány szerinti határértékeket foglalja össze. A két mérési sorból megállapítható, hogy az almozott hizlalóban annak ellenére kedvezőek a klímajellemzők, hogy jelenleg csak természetes szellőzésről beszélhetünk.

Mennyibe kerül?



Az almostartás tájékoztató beruházási- és fajlagos költségeit 500 kocás telepre kalkuláltuk.

I. A telep összes épületeinek kalkulált rekonstrukciós költsége 97,2 MFt. Ehhez hozzáadódik még az almostrágya tároló telep és az elfolyó trágyás vizelet, ill. a hígtrágya tároló medence beruházási költsége.

II. A 3.780 m² felületû almostrágya tároló beruházási költsége 42,6 MFt.

III. A 2.000 m³-es földmedencés hígtrágyatároló beruházási költsége 20 MFt.

A trágyatároló-kezelő telep összes beruházási költsége (II+III): 2,6 MFt

Az 500 kocás modelltelep almozásos tartástechnológiára való átállásának teljes rekonstrukciós költsége (I+II+III):

159,8 azaz mintegy 160 MFt.

Fajlagos beruházási költségek 1 kocaférőhelyre vetített költség:

320 EFt/koca fh

1 hízóférőhelyre vetített költség:

53,3 EFt/hízó fh

éves hízókibocsájtásra vetített költség

(18 db kibocsájtott hízó/koca év):

17,8 EFt/hízó

1 kg húskibocsájtásra vetített költség (110 kg/db, hízó):

161,52 Ft/kg

A modelltelep tényszámokon alapuló rekonstrukciós beruházási költségéből az alábbi támogatási normatívaként figyelembevehető fajlagos mutatók képezhetők:

1 hízóférőhely rekonstrukciós költsége: 55 EFt/fh

1 kocaférőhely rekonstrukciós költsége: 320 EFt/fh

1 utónevelő férőhely rekonstrukciós költsége: 105 EFt/fh

Kondíció	lezsarolt	sovány	ideális	kövér	túlkondíciónált
Takarmányadag (kg/nap)	ad libitum	4,5 kg	3,6 kg	2,7 kg	1,8 kg
Testalakulás	bordacsontok láthatók	cső forma, lapos has	cső forma	hasasodni kezd	hasas
“H” csont	szemmel látható	tapintható	alig érzékelhető	nem kitapintható	nem kitapintható
Ultrahanggal mért hátszalonna vastagság**	12,7 mm vagy kevesebb	15,2 mm	17,8 mm	20,3 mm	25,4 mm
* comb és csípőcsont kitapintása, ** a tizedik borda felett mérve