A vöröshagyma legfontosabb zöldségnövényeink egyike, melyet a nyerspiac folyamatosan igényel, emellett a szárító-, konzerv- és hûtőipar is jelentős mennyiséget dolgoz fel.

A termesztésének egyik legfontosabb tényezője a fajta. A fajta megválasztásához tudni kell azt, hogy a megtermelt árut hol és kinek (nyers piac, konzervipar, szárító ipar. hûtőipar) kívánjuk értékesíteni, ismerni kell a vevő minőségi igényeit, kell-e tárolni, illetve milvenek a termesztési feltételeink.

A piac, az értékesítési lehetőségek, a támasztott minőségi követelmények és a termesztés körülményeinek ismerete a termesztés legfontosabb elemei.

A friss piac igénye: a vöröshagymát egész évben folyamatosan, megközelítőleg azonos mennyiségben és minőségben igényli. Ennek érdekében szükséges a különböző termesztési módok (áttelelő, tavaszi vetés ill. ültetés) a különböző tenyészidejû fajták, a tárolás technikai és fajtaigényének ismerete.

Az ipar (szárító-, konzerv-, hûtőipar) igénye: felhasználási területként jelentősen eltérhet. A szárítóipar magas szárazanyag tartalmú és Magyarországon a csontszínû szárítmány előállítására alkalmas fajtát igényel. A konzervipar felhasználási iránya többrétû: a készítmények ízesítésére jó fûszerező értékû, vagy gyöngyhagyma gyártáshoz speciális – fehér héjszínû, megnyúlt alakú, apró méretû hagymát igényel. A hûtőipar vastag pikkelylevelû, és mélyhûtve megfelelő küllemû árut adó fajtákat részesíti előnyben.

A termelő igénye: elsősorban, hogy gazdaságosan termeszthető legyen a fajta. A gazdaságos termesztés függ a fajta termőképességétől, tenyészidejétől, a minőségtől (pl. beltartalom, tárolhatóság) a fajta termesztési igényétől, és természetesen a termés eladhatóságától. A termelő ma általában a termőképességre helyezi a fő hangsúlyt. A minőséget csak akkor veszi figyelembe, ha a majdani vevő minőségi követelményeket támaszt és azt meg is fizeti, hiszen egy magasabb minőséget adó fajta (pl. magasabb szárazanyag tartalom) kisebb hozammal jár. A tenyészidőt is csak a piaci igények alapján tekinti fontosnak a termelő, hiszen egy korai fajtától általában csak kisebb hozam várható.

Az utóbbi évek vetőmag kínálatában Magyarországon is egyre nagyobb számban találhatók hibridek. Elterjedésük a jelenlegi piaci viszonyok között lassú, mert a vetőmag ára igen magas, a szabadelvirágzású fajták 5–10-szerese. Terjedésük a természetes színvonalának emelkedésével várható.

A hibridek előnye elsősorban nem a nagyobb terméshozamban rejlik, hanem a minőségben, kiegyenlítettségben (az állomány fejlődésének, a termés érésének, nagyságának, minőségének egyöntetûségében) és ebből adódóan, termesztéstechnológiai előnyökkel jár. Így például szabályozható a hagyma mérete, a vetés sûrûségének beállításával, ütemezhető és hatékonyabban hajthatók végre az egyes technológiai mûveletek (vegyszeres gyomirtás, betakarítás stb.)

A hazai fajtaválasztékban jelenleg 60 fajta szerepel. Az utóbbi években állami elismerésre került fajták jelentős része külföldi nemesítésû hibrid, az új minősítésû fajták között sok a korai – igen korai érésû, és megjelent néhány rezisztens fajta is. Az új fajtáknak is meg kell felelniük néhány hazai elvárásnak: barna héj szín, közel gömb alak. Természetesen a piac – kisebb mennyiségben – mindig igényelte a különleges fajtákat is (pl.: különböző alak, és héj szín), melyekkel a választék színesíthető, bővíthető.

A piaci igények kielégítése érdekében, különböző természetes technológiák ismertek: áttelelő termesztés, tavaszi dughagymás (kétéves) illetve egyéves magról vetett, és vannak Magyarországon kevéssé ismert termesztési módok, pl.: palántaneveléssel.

Elterjedt tavaszi termesztési módok jellemzői:

Dughagymás: hagyományos termesztési mód, jó vízgazdálkodású talajokon, öntözés nélkül alkalmazható. A termesztés költségei magasabbak, a terméshozam alacsonyabb. A hőkezelést igénylő fajták (pl.: Makói) ültetése csak későn – április elején kezdhető. A termés általában jó minőségû, magas szárazanyag tartalmú, hosszan tárolható. Ma már elsősorban a szárítóipar dolgozza fel.

Egyéves, magról vetett termesztés: csak öntözött körülmények között javasolható. Szárazanyag tartalomtól és tenyészidőtől függően nagy terméshozamra képes. Vetése március elején-közepén ajánlott. A fajtaválaszték bőséges, a piaci igénynek megfelelő alakú, héjszínû, tenyészidejû, tárolhatóságú fajta kiválasztásához nyújt segítséget az alábbi táblázat.

Fehér András, OMMI