A köszmétét, piros-, fekete- és arany-ribiszkét számos olyan "sok gazdás" károsító veszélyezteti, amelyik valamennyi gyümölcsfánkon megtalálható. A gyökereket a gyökérgombák, cserebogár pajorok, a fás részeket a nektriás vesszö- és ágelhalást okozó gomba fajok és a pajzstetvek károsítják A rügyeket, hajtásokat megrághatják a lepkék hernyói és a lombrágó bogarak. A leveleket szívogatásukkal károsíthatják a takácsatkák is. A polifág károsítók miatt a virágzási és érési idö figyelembevételével a ribiszke és köszméte bokrokat együtt permetezhetjük a kert gyümölcsfáival. Árutermelö ültetvény esetén azonban a Ribes-fajok "egy-gazdás" károsítói határozzák meg a védekezést.
A ribiszketapló jellegzetesen sebparazita, "kapabetegséget" okoz, ezért
óvjuk a sérülésektöl a növényeket. A fertözött növényeket a
taplógombával együtt égessük el. A törzses köszméte és ribiszke
gyökérnyakán fertözö botritisz, ödémás duzzanatot okozhat.
Metszéskor, a száraz vesszökben találjuk meg a szitaszárnyú
ribiszkelepke, más néven a ribiszke-szitkár fekete ürülékkel szennyezett
járatát.. Figyeljünk arra, hogy a járat alsó végében található hernyót,
vagy bábot is eltávolítsuk. A rejtett életmódú károsító ellen a
vegyszeres védekezés csak akkor eredményes, ha szexferomon csapdával,
vagy vízzel töltött sárga "szín csapdával" megfigyeljük a lepkék
rajzását és ezt követöen permetezünk.
A levélpirosító ribiszke-levéltetü a ribiszke és köszméte gallyain,
vesszöin tojás alakban telel. Nyár közepén elhagyja a ribiszkéket és
lágyszárú növényekre repül. összel azonban visszatéra ribiszkére és
lerakja áttelelö tojásait. A védekezés alapja, a rügypattanás elötti
lemosó permetezés. Lombos állapotban csak addig hatásos a permetezés,
amíg a feltünöen fodros piros levelek fonákán megtalálhatók a tetü
telepek.
A mikroszkópikus gombák okozta betegségek közül a legfeltünöbb és
legismertebb a lisztharmat. Az amerikából származó szférotékás
lisztharmat a leveleken és a hajtásokon kívül a terméseket is fertözi. A
jellegzetes fehér, lisztes bevonat késöbb megbarnul és nemezessé válik.
A mikroszférás lisztharmat európai faj, mégis ritkább és kevésbé
veszélyes, mert a termést nem károsítja.
A pszeudopezizás, a drepanopezizás és a mikoszferellás levélfoltosság a
ribiszke és a köszméte levelén, hajtásán, néha még a termésén is
elöfordul. Ezek a kórokozók a korán lehulló fertözött levelekben
telelnek át. Ezért nagyon hatásos védekezés a lehullott levelek
folyamatos összegyüjtése, komposztálása, vagy elégetése.
Különleges, gazdacserés életmódú kórokozó a rozsdagomba. A
ribiszkerozsda az öttüs fenyökön ágvastagodást, majd a kéreg
felrepedését, a feketeribiszkén, ritkábban a pirosribiszkén a levél
színén sárguló, barnuló foltokat idéz elö. A köszméterozsda is
gazdacserés fejlödésü. A kórokozó életének egy szakaszában a sásfajokat
fertözi. A rozsdabetegségek megelözhetik, ha az ültetvények közelében
nem türjük meg a váltó társat, a fenyöt illetve a sást.
Dr Véghelyi Klára
Címlapkép: Getty Images