Április végétől május végéig rajzik a hajtásfúró rózsadarázs, mely tojásait a levélnyél alapi részébe süllyeszti. A kelő lárvák berágnak a hajtásba és felfelé haladó járatot készítenek, melynek hosszúsága elérheti a 16-18 cm-t is. A károsított hajtás csúcsa hervad, felső része nem érik be télre, elszárad. Április végétől figyeljük a darazsakat (5-8 mm hosszú, majdnem teljesen fekete színû rovarok) ás hosszú hatástartamú, kontakt hatású rovarölő szerekkel védekezzünk ellenük .Ezek a készítmények a tojásokból kelő, még a felületen mozgó lárvák ellen is hatásosak. Az elhúzódó rajzás és tojásrakás miatt a permetezéseket meg kell ismételni.
A gombás betegségek közül mindenütt és minden évben járványszerûen fellép a lisztharmat. Különösen súlyos károsításra kell számítani meleg, párás viszonyok között. A betegség elsődleges tünetei (fehér, finom, hálózatos bevonat a hajtásokon) már a rügypattanás után kialakultak. A mostani időszaktól már a másodlagos tünetek láthatók. A leveleken durva fehér bevonat (micélium) képződik, a levelek kanalasodnak, esetleg vörösödnek, hullámosodnak, elszáradnak. A hajtáson és a virágszáron durva, nemezes bevonat is kialakulhat. A fertőzött bimbók nehezen nyílnak, így a virág torzul. Néha a sziromleveleken is látható lisztszerû bevonat. A vesszőkön, különösen a tüskék körül vastag bevonat képződik. A növényeket rendszeresen, 7-10 naponként permetezzük lisztharmat elleni fungicidekkel. Száraz időszakban elegendő 10-14 naponként permetezni. Ügyeljünk arra, hogy elemi kéntartalmú szereket csak 12-250C között használhatunk. Felszívódó hatóanyagok használata esetén a védekezés egy héttel meghosszabbítható. Április végétől, május elejétől fertőz a diplokarponos levélfoltosság kórokozója. A levél színén 0,5-2 cm átmérőjû csipkézett szegélyû, barnásfekete színû ,világos közepû foltok léthatók. A levélkék megsárgulva lehullanak. Nyár végére a rózsatövek teljesen lombtalanná válnak. Rendszeresen permetezzünk foltbetegségek elleni gombaölő szerekkel, a lisztharmat elleni védekezésekkel egy időben. Ősszel ne felejtsük el a lombot aláforgatni.
A rózsarozsda fertőzése nyomán a levél színén sárgászöld foltokban pontszerû termőtestek (spermogóniumok) jelennek meg. A levél fonákán, a levélnyélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészeleveleken április-májusban párnaszerû, kiemelkedő képletek (ecídiumok) képződnek, melyekből narancsvörös spórák szóródnak szét. A fertőzött részek deformálódnak. Később a levél színén szögletes, sárga foltok, a fonákján narancsszínû (uredo-),majd fekete (teleuto-) spóratelepek képződnek. A beteg levelek lehullanak, a tövek teljesen felkopaszodnak. Az előzőekkel egy időben, rozsda ellen is hatékony szerekkel védekezzünk. A permetléhez mindig adjunk nedvesítőszert.
Budapest, 2001. ápr.9.
Dr. Ördögh Gizella