A kistermelők általában megmaradtak az almostartás mellett, hiszen az alommal egyrészt fûtési energiát (takarmányt, olajat, stb.) lehet megtakarítani, a kedvezőbb komfortérzet egészségesebb állományt, jobb takarmányértékesítést jelent. Másrészt azáltal, hogy 1 kg alom mintegy 2 liter vizeletet vesz fel jelentősen hozzájárul a hígtrágya, illetve elfolyó trágyás vizelet mennyiségének csökkentéséhez is.
Az almozás „felfedezése”: a korszerûsített eljárás Német társintézeteink pár éve sikeres hízlalási kísérleteket folytattak a szokásos, 1-2 %-nál nagyobb, 7-10 %-os padozatlejtésû, almozott kutricákban. A technológia lényege, hogy a kutrica homlokfalára rögzített szalmarácsból az állatok saját maguknak almoznak. A lejtős padozaton a trágyás almot a hízók taposása folyamatosan továbbítja a homlokfallal ellentétes kutricaoldal felé. Így az almozásnál, kitrágyázásnál lényegében csak a szalmarácsok időnkénti feltöltése jelent kézimunkaigényt. A kísérleti kutricák végein összegyûlt almos trágyát gépi úton távolították el az istállóból.
Intézetünk pár évvel ezelőtt hazai viszonyokra adaptálta a módszert, amelyet Tugyi Endre újlengyeli sertéstartónál kísérleti jelleggel valósítottuk meg. Az első hízlalási ciklusok jellemző termelési eredményei magukért beszélnek.
Takarmányértékesítés: 2,77 kg/kg; átlagos színhúskihozatal: 59,12%; fajlagos alomfelhasználás: 0,3 kg/fh, nap. A szokásosnál lényegesen kisebb alomfelhasználás nem növelte a sertéstartásból eredő kellemetlen szaghatást sem. Nagyüzemi technológia A Lajta-Hanság Rt. 1.300 kocás Lohman-Bábolna rendszerû sertéstelepe több mint 30 éve üzemel. A tartás alomnélküli, a hígtrágya-eltávolítás duzzasztásos rendszerû volt. Naponta 250-260 m³ hígtrágya termelődött. Az eltelt évtizedek alatt a város terjeszkedett, gyakorlatilag körbe építette a telepet.
Mivel a telepet ivóvízbázisra építették és a szaghatás is irritálta a környezetet, a gazdaság lépni kényszerült. Az emissziók csökkentése érdekében a 18 db közel 8.000 férőhelyet magába foglaló hizlalóépületekben fokozatosan, önerőből áttértek ferdepadozatos, kevésalmos tartásra. A hizlalók éves alomszükségletét mintegy 600 ha gabonatermő terület biztosítja.
A rekonstrukció során megvalósított belső technológia elvi vázlatát a túloldali ábra szemlélteti. A vályúba, csővezetéken kiosztott folyékony takarmányozásról áttértek a gépi feltöltésû víztakarékos kombinált önetetőkbe kiosztott száraztakarmány etetésére. Kialakították a 7 % lejtésû padozatot.
A kutricák homlokfalaira szalmarácsokat szereltek. A napi alomfelhasználás: 0,6-0,8 kg/fh. A hizlalóistállók korábbi duzzasztásos rendszerû trágyacsatornáinak rácsain sekély mélységû vasbeton trágyacsatornát képeztek ki.
A trágyacsatornákba végtelenített szemes lánc vonóelemû lapátos trágyaeltávolítókat építettek be, amelyek az almostrágyát pótkocsira hordják ki az istállókból. Eredmények A hígtrágyás kontrollistállóban a takarmányértékesítés 4 kg/kg volt, az almozásos kísérleti istállóban 3,3 kg/kg. Ezeket a termelési mutatókat jelenleg mind a 18 db hizlaló istállóban tartani tudják.
A környezetet terhelő szagemissziók 24 órás folyamatos mérését német társintézetünk, az ATB Potsdam-Bornim-i munkatársaival végeztük el.
A klímavizsgálatok eredményei szerint az almozásos technológia mellett az istállólevegő átlagos 1.500 mg/m³ CO2 tartalma a megengedhető értéknek a harmadrészét sem érte el. Az NH3 szint pedig még a 3 %-a sem volt a határértéknek. Jellemző, hogy az ammónia szint ugyan zárt nyílászárók mellett a ventilátorok nélküli istállóban kétszeresére emelkedett, de még így se érte el a határérték 6 %-át.
Az előző évben hígtrágyás rendszerû mesterséges szellőztetésû hizlalóistállóban ugyanezen mérőmûszerekkel és metodikával végeztük a közös méréseket. Az 1. táblázat a két vizsgált telep összesített mérési eredményeit és a magyar szabvány szerinti határértékeket foglalja össze. A két mérési sorból megállapítható, hogy az almozott hizlalóban annak ellenére kedvezőek a klímajellemzők, hogy jelenleg csak természetes szellőzésről beszélhetünk.
Mennyibe kerül?
Az almostartás tájékoztató beruházási- és fajlagos költségeit 500 kocás telepre kalkuláltuk. I. A telep összes épületeinek kalkulált rekonstrukciós költsége 97,2 MFt. Ehhez hozzáadódik még az almostrágya tároló telep és az elfolyó trágyás vizelet, ill. a hígtrágya tároló medence beruházási költsége. II. A 3.780 m² felületû almostrágya tároló beruházási költsége 42,6 MFt.
III. A 2.000 m³-es földmedencés hígtrágyatároló beruházási költsége 20 MFt.
A trágyatároló-kezelő telep összes beruházási költsége (II+III): 2,6 MFt
Az 500 kocás modelltelep almozásos tartástechnológiára való átállásának teljes rekonstrukciós költsége (I+II+III): 159,8 azaz mintegy 160 MFt.
Fajlagos beruházási költségek
1 kocaférőhelyre vetített költség:
320 EFt/koca fh
1 hízóférőhelyre vetített költség:
53,3 EFt/hízó fh
éves hízókibocsájtásra vetített költség
(18 db kibocsájtott hízó/koca év):
17,8 EFt/hízó
1 kg húskibocsájtásra vetített
költség (110 kg/db, hízó):
161,52 Ft/kg
A modelltelep tényszámokon alapuló rekonstrukciós beruházási költségéből az alábbi támogatási normatívaként figyelembevehető fajlagos mutatók képezhetők:
1 hízóférőhely rekonstrukciós költsége: 55 EFt/fh
1 kocaférőhely rekonstrukciós költsége: 320 EFt/fh
1 utónevelő férőhely rekonstrukciós költsége: 105 EFt/fh 1. táblázat A légállapot jellemzők összesítő táblázata
Címlapkép: Getty Images
