A szőlő táplálkozási értéke, kedvező étrendi hatása közismert. A bor- és az étkezési szőlő között nincs éles határ. Sok borszőlőt fogyasztottak és fogyasztanak jelenleg is természetes állapotban, és étkezési szőlőből is lehet bort készíteni. Az étkezésre termesztett, tetszetős megjelenésû szőlőt több országban és nyelven asztali szőlőnek nevezik, mi csemegeszőlőnek hívjuk. A csemegeszőlő a fürtök szépségében ( a fürt alakja, kellő, de nem túlzott lazasága, a bogyók nagysága, alakja, egyenletessége, színeződése), a bogyók konzisztenciájában, szerkezetében (növekszik az igény a magvatlan fajták iránt), ízében, zamatában, szállíthatóságában és eltarthatóságában különbözik a borszőlőtől.
Hazánkban gazdag hagyománya van a csemegeszőlő termesztésének és nemesítésének. Bár – elsősorban klimatikus okok miatt - nem lehet minden évben biztonságosan egyenlő mennyiségû és minőségû csemegeszőlőt termeszteni. Előfordulhat, hogy a csemegeszőlő érésének kezdetén esős időszak veszélyezteti a fürtök egészségi állapotát, majd akadályozza szedését. Más években a szárazság, a vízhiány miatt szenved a szőlő, és nem tudnak szépen kifejlődni a bogyók. A kedvezőtlen hatásokat a termőhely, a fajta megválasztásával, a szakszerû termesztési eljárásokkal (integrált növényvédelem, öntözés stb.) mérsékelhetjük.
Különbséget kell tenni a néhány tőkés, kiskerti csemegeszőlő termesztése; a saját fogyasztáson kívül a helyi piacra is termelő, de üzemi szintûnek még nem minősülő; és a kimondottan piacra termelő („árutermelő szőlő”) csemegeszőlőtermesztés között. Az árutermelő szőlő területe a házikerti szőlő területét, az 1500 négyzetmétert meghaladja. Telepítéskor be kell tartani a vonatkozó előírásokat.
A termőhely megválasztásakor ismerni kell a csemegeszőlő környezeti igényét és a kedvezőtlen tényezőkkel szembeni tûrőképességét, illetve e tényezők káros hatását. Kiskertben is csak a fajtákra kedvező termőhelyi viszonyok között lehet eredményesen termeszteni. A kiskerti, épületek melletti és környéki termesztésnél ügyeljünk a kiválasztott hely árnyékoltságának mértékére. Teljes árnyékben rosszul érzi magát a szőlő, gyengén növekszik és fejlődik, termést alig vagy egyáltalán nem ad. Ezért teljes árnyékban nem érdemes szőlőt telepíteni. Olyan helyre, ahová a lehetséges napsütéses órák fele ideje alatt épület vagy sûrû lombozatú fa árnyékot vet, csak nagyon korai érésû fajtákat ültessünk. Arra a területre, amelyen a lehetséges napsütéses órák számának negyedéig, esetleg harmadáig árnyék vetődik, a nagyon korai érésû fajták mellett korai és esetleg középérésû fajtákat is ültethetünk. Késői és nagyon késői érésû fajtákat csak oda érdemes telepíteni, ahol a lehetséges napsütés minden percéből részesülhetnek.
Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy az épületek közötti kertek mikroklímája kedvezőbb is lehet a szőlő számára, mint a nyitott területeké. Az épületek védő hatásának köszönhetően azok délies oldalán a késői érésû fajták jobban beérnek, a fagyérzékeny fajták a kemény téli fagyoktól kevésbé károsodnak, mint a szabad területen.
A fajták helyének megválasztásakor a beérésükhöz szükséges hőösszeg-igényüket is tekintetbe kell venni. Nógrád megyében például a nagyon késői érésû Italia fajta szabad területen általában nem érik be, de Baranya megyében, különösen a délies lejtésû domboldalakon szinte mindig jól beérik. A fajták megválasztásánál vegyük figyelembe fagytûrőképességüket is; ez a tőke mûvelésmódját is meghatározza.
A hazai (eurázsiai) szőlőfajták a téli fagyokra általában érzékenyek. Nyugalmi időben mínusz 15 °C-os hideget is kibírnak hosszabb ideig károsodás nélkül, de csak akkor, ha a tőkék nincsenek kimerülve, és a vesszők jól beértek. Az egyes fajták viszonylagos fagytûrőképességében azonban nagy különbségek mutatkoznak, kb. mínusz 18 °C-ig. Mínusz 18 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten a viszonylag fagytûrő fajták is egyre inkább károsodnak és elmosódnak a fajták közötti különbségek.
Az eurázsiai szőlőfajták és az amerikai szőlőfajok (származékaik), valamint az amuri szőlő (származékai) keresztezésével növelhető a csemegeszőlő-fajták fagy- és téltûrőképessége. Több ilyen származású szőlőfajta részesült állami elismerésben, illetve fajtajelölt válhat államilag elismert fajtává.
A fagyzugos, mély fekvésû területekre, ahol a későtavaszi és koraőszi fagyok rendszeresek, nem érdemes szőlőt telepíteni. Tapasztalatok és rendszeres vizsgálatok szerint hazánkban a tengerszint felett 150-250 méter közötti, délies, enyhe lejtésû területek és fennsíkok (ahonnan a hideg levegő le tud áramlani) a legalkalmasabbak csemegeszőlőtermesztésre; árutermelő csemegeszőlő-ültetvényt ilyen területeken érdemes létesíteni.
A szőlő közepes vízigényû növény. Ahol az évi csapadék mennyisége 500-600 mm, ott sikeresen termeszthető, ha ennek a csapadéknak legalább 1/3-a a terméskötés után, a zöld bogyók növekedésének időszakában hullik. Az eredményes termesztéshez a csapadék kedvező eloszlása is szükséges. Különösen a bőven termő csemegeszőlőfajták sínylik meg a vízhiányt. Ha a tenyészidőben kevés a csapadék, azt öntözéssel lehet pótolni. A zsendülés után csapadékosra forduló időjárás viszont akadályozza a szőlő érését, valamint a fajták érzékenységétől függően a bogyók felrepedését és a rothadás megindulását okozhatja. A 800 mm-nél több csapadék – különösen, ha ebből 350-400 mm-nél több hullik a tenyészidőben – fokozza a peronoszpóra és a rothadás veszélyét; és a nem elég gondos növényvédelem esetén az érzékeny fajták nagy károsodását okozza.
Gyakori jégveréses területre ne telepítsünk szőlőt. A talaj iránt nem különösebben igényes a szőlő, de szép csemegeszőlőt eredményesen termeszteni mélyrétegû, tápanyaggal kedvező arányban, jól ellátott, jó szerkezetû, jó vízgazdálkodású, jól mûvelhető (nem túlságosan kötött vagy laza) talajokon lehet. A szikes, vizenyős, tartósan 80 cm-nél magasabb talajvízállású és 40 cm-nél sekélyebb talajrétegû területek szőlőtermesztésre nem alkalmasak.
Az ültetési anyag megválasztásához ismerni kell a talaj immunitását és mésztartalmát is. Immunis talajokon ugyanis nem él meg a filoxéra ( a szőlőgyökértetû), a nem immunis talajokon károsíthatja és kipusztíthatja a hazai (eurázsiai) fajták saját gyökerû tőkéit. A különböző homoktalajok immunitása eltérő. „Abszolút immunis homok” tulajdonképpen nincs. Az immunitás pontos oka nem ismert. Általában a 75-80 % kvarcszemcsét és 20 %-nál kevesebb leiszapolható (0,01 mm-nél kisebb szemcséjû) talajrészt tartalmazó talajok immunisak.
Immunis talajra hazai gyökeres dugványt; nem immunis, középkötött, kötött (filoxéra-veszélyes) talajokra oltványt ültessünk. Az amerikai származású alanyok ellenállnak a szőlőgyökértetû kártételének, illetve azzal együtt tudnak élni. Az alanyfajták azonban a talaj mésztartalmára érzékenyebbek, mint a hazai fajták; mésztûrésük eltérő, ezt megválasztásukkor vegyük figyelembe.
Hazánkban is érdemes és lehet jó eredménnyel csemegeszőlőt termeszteni; ebben a fajták megválasztásának igen nagy a jelentősége.
Dr.Sz.Nagy László