Nagy szükség lenne tehát arra, hogy az állattartókat közvetlenül érintő követelményrendszereket az érdekeltek minél hamarabb és részleteiben megismerjék, hogy a szûkös anyagi forrásaikat olyan termelést bővítő, korszerûsítő beruházásokra fordítsák, amelyek megfelelnek a hatályban lévő EU-s előírásoknak is.
Férőhelyszükséglet
A 91/630/EEC Direktíva 3. cikkelyének 1.pontja előírja, hogy minden állattartónak, aki új istállót épít, vagy felújít, ill. 1994. jan. 1-től üzembe helyez a következő férőhely normatívákat kell alkalmazni (1. táblázat). A direktíva függelékének II. fejezet I. szakasza a kifejlett kan számára minimálisan 6 m2 kutrica alapterülete határoz meg.
Egy másik, 1987. nov. 21.-ével hatályba lépő ajánlás a tenyészkocák férőhelynagyság követelményeit foglalja össze.
Az eddigi magyar normatíva ill. gyakorlat 30 kg-os súlyhatárig ketreces (battériás) tartásban 0,21 m2/fh alapterületet javasol. Tehát az EU-s normatíva közel 43 %-kal magasabb. Ebből már le lehet vonni bizonyos következtetéseket az állatlétszámmal, vagy a beruházási költségekkel kapcsolatban. Ha például a sertésférőhelyekre vonatkozó direktívákat kötelezően alkalmaznunk kell, ez a hízókibocsátás mintegy 14-16 %-os csökkenését eredményezheti.
1. táblázat
Tartási körülmények
Az említett, de az egyéb normatívák is több pontban hangsúlyozzák, hogy akár a szopós malacok, akár az utónevelt – vagy hízóállatok pihenő-fekvőtere rácspadozatos, vagy perforált nem lehet. Ez egyértelmûsíti, hogy teljes rácspadozatú tartás nem engedhető meg (említett ajánlás Függelék III. 4/b. pont; IV.7. pont; V.8.pont).
A német szabályzás, mint ahogy erről, pl. a Magyar Állatorvosok Lapja 1996/11. száma közöl ismertetést, már nem enged meg olyan istállót építeni, ahol a teljes pihenőtér rácspadozatos. De ugyanilyen szellemben nyilatkozik a svédországi szabályzás is.
Az ajánlásokban szerepel az is, hogy minden sertés, még ha kis mennyiségben is kapjon szalmát vagy más rostos anyagot. Ez a hazai telepek teljes rácspadozatú utónevelő battériáiban nehezen megoldható feladatnak tûnik.
A normatívák természetesen részletesen foglalkoznak a sertéstartás szinte minden kérdésével, a farok kurtítástól az etetés-itatáson, szellőztetésen keresztül egészen az elkészült állatok szállításáig. Ezekre mindenre most nincs hely- és mód kitérni.
Ellenőrzés
A 91/630/EEC Direktíva 8. cikkelye úgy fogalmaz, hogy: „A nem tagállamokból importált állatok tartási körülményeinek meg kell egyezni a közösség államaiban előírtakkal.”
A 9. cikkely pedig kimondja, hogy szakértői bizottságnak kell szúrópróba szerûen ellenőrizni a tartási körülményeket, a normatívák betartását. Mivel az Unió mezőgazdasága élelmiszer túltermelő, nyilvánvaló, hogy a csatlakozni kívánó országok mezőgazdasági, így állati eredetû termékeinek a beáramlását is igyekezni fognak valamiképpen visszafogni. Erre jó indok lehet, az ha a mi tartási körülményeink nem felelnek meg az uniós szabályzásnak.
A nitrát direktíva
A nyugat-európai államokban már a '70-es években felfigyeltek a vizek nitráttartalmának káros növekedésére. Megállapítást nyert, hogy az élővizek elszennyeződéséért jelentős mértékben a koncentrált állatlétszámmal üzemelő, és a nagy mmûtrágyafelhasználó mezőgazdasági üzemek a felelősek.
Egymás után születtek a felszíni vizeket, ivóvízbázisokat védő irányelvek (75/446/EEC; 79/869/EEC; 80/778/EEC, stb.) Ezt követően az Európai Közösségek Tanácsa 1991. dec. 12.-én kiadta a 91/676/EEC számú Irányelvet amely mezőgazdasági eredetû nitrátos szennyezés elleni vízvédelemről ill. a szennyezés megakadályozásáról, az állattartó telepek trágya kibocsátásának szabályozásáról, a talajok terhelhetőségéről rendelkezik.
Az Irányelv meghatározza a talajvizek megengedhető nitráttartalmát (50 mg/l), a szerves trágyával kijuttatásra javasolt nitrogén (N) maximált adagját (170 kg/ha), de az első négy éves program keretében max. 210 kg szerves trágyából származó hektáronkénti éves nitrogénterhelést még megenged.
Az Irányelv 2 sz. melléklete felsorolja azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott országra vonatkozó helyes, ill. szakszerû mezőgazdasági gyakorlat kidolgozható (Codes of Good Agricultural Practice). Ezek közé tartoznak többek között olyan kidolgozandó területek, mint például:
- az állattartásból származó szerves trágya tárolására szolgáló tartályok térfogata és szerkezeti kialakítása annak érdekében, hogy elfolyó trágyás csurgalékvíz sem a talaj, sem a felszíni vizeket ne szennyezhesse,
- trágyakijuttatási módok, trágyaadagok, a kijuttatás egyenletessége, szem előtt tartva, hogy a kijuttatott tápanyag vizekbe kerülésének mértékét elfogadható szinten lehessen tartani,
- gazdaságonkénti trágyázási terv kidolgozása, és a trágyafelhasználás nyilvántartása. stb.
Intézetünk, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mûszaki Intézete (FVM MI) főhatóságunk, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KöM) és a Budapest Fővérosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (NTÁ) megbízásából kidolgozta a nitrát direktíva hazai bevezetésének megalapozását célzó Tanulmányt. A hazai szabályzás végleges formába öntése a témakör szerteágazó volta miatt számos szakterület specialistáinak (talajtan, agrokémia, vízügy, stb.) együttmûködését, közös erőfeszítését igényli.
Már előre lehet látni, hogy az uniós előírások hazai bevezetése nem lesz problémamentes és azon nagy állatlétszámmal üzemelő, főleg sertéstelepek gondjait is szaporítja, amelyek nem rendelkeznek elegendő nagyságú, a hígtrágya hasznosításra alkalmas saját, vagy bérelt földterülettel.
Egy átlagos méretû, 500 kocás sertéstelepnek például az évente termelődő 12 E t ürülékben levő mintegy 60 t össznitrogén elhelyezéséhez ugyanis legalább 350 ha területû saját-, vagy bérelt földterülettel kell rendelkezni.
Következmények
A gazdasági élet szinte minden területét, így az állattartást is „európai” keretek közé szorító direktívák átvételét, hasznosítását, hazai szabályzásaink EU-konformmá éttelét nem kerülhetjük el.
Nyilvánvaló, hogy az immár három évtizede üzemelő, leromlott állapotú sertéstelepek közül jó néhány ki fog esni a termelésből, illetve abban az esetben, ha egy adott telep mûszaki állapota még lehetővé teszi és megfelelő tőke is rendelkezésre áll, a technológiai korszerûsítés tovább már nem odázható el. És itt szeretnénk nyomatékosan felhívni a sertéstartók figyelmét a következőkre. Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy egyre több nyugat-európai cég, egyedül, vagy leányvállalatain keresztül, igyekszik a telepi rekonstrukciókba beszállni. A tagadhatatlanul sok korszerû termék megjelenése mellett nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket, hogy sok az olyan ajánlattevő, aki a korszerûtlenné vált, vagy nyugaton nagy tételben már nem értékesíthető raktárkészleteitől nálunk igyekszik megszabadulni.
Előfordulhat ugyanis, hogy az ajánlott termékhez társított, az azokból kialakított ajánlati tartástechnológia ellentmondásban van az uniós előírásokkal. Mivel pedig egy-egy technológiaváltás, - korszerûsítés nem egy-két évre szól, nem biztos, hogy a sertéstartók ezen technológiai elemek beépítésével a még oly kedvező ajánlati árak esetén is jól járnak.
(Dr. Fenyvesi László) (Mátyás László)
FVM Mûszaki Intézet, Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
