Ezek szerint a tápanyag utánpótlást a növények igényeihez igazodva kizárólag talajvizsgálatok és levélanalízis alapján szabad végezni. Ennek alapján engedhető meg a minőségi gyümölcstermesztés követelményeivel összhangban a mûtrágya felhasználása. A nitrogén mûtrágya mennyisége - a talajtípus nitrogénszolgáltatását is figyelembe véve - nem haladhatja meg a növény tényleges igényét. A legkisebb kilúgozódás érdekében a mennyiség mellett meg kell határozni a kijuttatás idejét és módját. A szakmailag megalapozott levéltrágyázás az átmeneti tápelem hiány esetén és a gyümölcs minőség javítására alkalmazható. A mûtrágyázással szemben előnyben részesül a szervestrágyázás.
A talajban általában - de a hosszú élettartamú gyümölcsösök esetében fokozottan – fontos szerepe van a szervesanyagoknak. A kolloid szegény homokon és más okból a kötött agyag talajokban a legnagyobb a jelentősége. Ha a gyökérzónában elegendő szervesanyag található, akkor tartósabban és nagyobb biztonsággal számíthatunk a talaj kedvező víz-, levegő- és tápanyag gazdálkodására, hőháztartására. Az ilyen föld mikrobiológiailag is aktívabb. A légköri nitrogént beépítő, megkötő baktériumok mellett a nitrogénből gyakorlatilag csak a szervesanyagokon keresztül képezhetünk tartalékot, amiből a talaj dinamikájának megfelelően harmonikusabban mobilizálódnak az egyéb tápelemek is, mint a mûtrágyákból. Aki a környezetkímélést komolyan veszi vagy biogazdálkodást folytat, annak a hazai talajaink nagyobb hányadán és több gondot kell fordítani a szervesanyag készlet fenntartására és gyarapítására.
A címmel kapcsolatban legtöbb embernek először az istállótrágyázás jut eszébe. Valóban ez számít a gyakoribb megoldásnak, de számos lehetőség van még, amit nemcsak a házikertekben, hanem az árutermő gyümölcsösökben is lehet alkalmazni. Nem elhanyagolható a fák évente képződő (4-6 t/ha) “hulladék” szervesanyaga (lomb, virág- és gyümölcskezdemény, gally, ágrész), amit legjobb a komposztálás után a talajba juttatni, de a nagy gyümölcsösben a fás részek megfelelő aprítást követően közvetlenül bemûvelhetők vagy mulcsként a felszínen hagyhatók.
Nagyméretû szervesanyag gyarapodás érhető el a zöldtrágyázással is, aminek egyik előnye, hogy nincs szállítási igénye. Alkalmazása a gyümölcsösökben időben és térben korlátozott, de beiktatható a technológiába és humuszszegény talajokon szükség is van rá.
A meglévő gyümölcsösben csak őszi vetésû zöldtrágya növények (őszi káposztarepce, rozs, szöszösbükköny rozzsal) jöhetnek szóba, míg a telepítést megelőzően a tavasziak is alkalmasak (napraforgó, fehérvirágú somkóró). Zöld tömegük 15-25 t/ha, istállótrágya egyenértékük 8-13 t/ha között változik. Bemûvelésük a virágzásuk idején javasolt. A szárzúzóval való aprítás után ásógép, tárcsa, a gyümölcsös létesítése előtt az eke is lehet a bemûvelő eszköz. Ezt követően a lebomlás elősegítésére tömörítő henger és hektáronként 30-40 kg hatóanyagot tartalmazó nitrogén mûtrágya alkalmazható. A telepítés előtti zöldtrágyázás esetén a feltöltő mûtrágya adag egy része már a zöldtrágya növény magágy előkészítésekor kijuttatható. Így nagyobb lesz a zöldtömeg és biológiailag lassabban, de jobban hasznosuló formába kerülnek a tápelemek.
Az istállótrágyák közül a talaj szervesanyag tartalmának gyarapítása szempontjából az almozott állattartásból származó anyagok a jelentősebbek, gyakoribbak és a nagyobb tömeget kitevők. Hígtrágyát gyümölcsösbe nagyon ritkán juttatnak ki, de a telepítés előtt vagy a nemtermő korban használható lenne. Higiéniai okokból termő gyümölcsösben már felszíni kijuttatással nem is alkalmazható.
Az istállótrágyázás ideje ősszel és télen van. A kiszórást követően nemcsak a mikrobiológiai szennyezés csökkentése, hanem a légköri nitrogén veszteség elkerülése és a trágya hatékonyabb érvényesülése érdekében is a talajba kell keverni, mégpedig abba a mélységbe, ahol már gyökerek vannak, 15-20 cm alá. A sekély bemûvelés esetén a szerves trágyának nem érvényesül – vagy csak töredék mértékben – a talaj vízgazdálkodását vagy a kötött talaj levegőzöttségét érintő kedvező hatása. Természetesen más a helyzet és a célja is az ültetés utáni, a fák töve köré terített 15- 20 kg/fa szalmás árnyékoló trágyának. Ez a fiatal fa kevés és sekély gyökérzete körüli talaj kiszáradását, a nyári túlzott felmelegedését akadályozza meg, a tápanyag hatása csak másodlagos.
A telepítés előtt felhasználandó istállótrágya mennyiségét a talaj humusztartalma (0-60 cm réteg átlaga) és a kötöttségi szám alapján lehet meghatározni. Tájékoztatóul szolgálhat az 1. táblázat is.
A feltöltő és fenntartó trágyázás során alkalmazott szervestrágya hatóanyag tartalmát figyelembe lehet venni az ültetvény tápelem igényének számításakor.
1. táblázat. Telepítés előtti istállótrágya adagok (t/ha)
Nagy jelentőségûek a szervesanyag tartalmuk és a bennük koncentrálódott mikroorganizmusok révén a talajéletre gyakorolt kedvező hatásuk miatt a kereskedelemi forgalomban is beszerezhető fermentált humuszanyagok (ide sorolható a komposzt, a szervestrágyás földkeverék, a Terra Vita Humusztrágya, Biofert, Cofuna, Biovin, Huminit). Ezek általában - a közvetlenül hasznosuló anyagaikon és komplex képző hatásukon túl - stimulálják a mikroflórát, fokozzák a talaj termékenységét. Nagyrészük használata a biogazdálkodásban is engedélyezett, illetve ajánlott készítmény. Ezeket elsősorban a telepítés előtt a leendő facsík talajába ajánlatos adagolni, illetve az ültetőgödör talajában elkeverve használhatók.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.
Címlapkép: Getty Images
