A káposzta felrepedése szabad földön és tárolóban is előfordul. Szintén nem fertőző betegség. Nyáron az egyenetlen vízellátás, ősszel és télen a rövid ideig tartó fagypont alatti hőmérséklet váltja ki. Az egymásra boruló belső levelek felrepedeznek. Rendszeres nyári öntözéssel, felszedéskor, szállításkor és tárolás alatt a fagytól való óvással elkerülhetjük a károsodást.
A fertőző betegségek közül a káposztát is megtámadja a szinte minden zöldségfajon előforduló erviniás lágyrothadás (Erwinia carotovora ssp.carotovora). A baktérium a káposztafej, a torzsa és a vastagabb gyökerek nyálkás, bûzös rothadását okozza. A kórokozó már a szabad földön fertőzhet, sérüléseken keresztül, de kártétele a raktározás során, különösen prizmás tároláskor válik rendkívül súlyossá. A növény felületén lévő víz, a levegőtlen körülmények és a 10 oC fölötti hőmérséklet kedvező számára. Ilyen körülmények között néhány hét alatt elpusztíthatja az egész betárolt termést.
A káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae) ugyan nem tárolási betegség, de ha a hosszú tenyészidejû fajtákat a tenyészidőszak második felében fertőzi, a betakarítás után, a szállítás és tárolás során utat nyithat az erviniás lágyrothadás kórokozójának. Az utóbbi hetek hûvös, csapadékos időjárása kedvezett a gomba terjedésének. A betegség tünetei az idősebb levelek színén erek által határolt, kezdetben kivilágosodó, majd elbarnuló és elszáradó foltok formájában jelentkeznek. A fertőzött leveleket tárolás előtt távolítsuk el.
A káposztafej szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) szabad földön, általában a vegetáció második felében, a kifejlett káposztafejeken okoz vizenyős rothadást. A gomba fehér, dús, vattaszerû bevonatot (micélium) képez, melyben megjelennek a nagy, fekete kitartóképletei (szkleróciumok). A kórokozó szabad földön növénymaradványokról és a talajból fertőz, sérüléseken, sebeken keresztül. A tárolóban a rothadás továbbfolytatódik. A termőhelyen a vetésforgó betartásával, gondos talajmûveléssel, egyenletes öntözéssel, a tárolás során alapos átválogatással védhetjük ki a károsítást.
A plenodómuszos betegség (Plenodomus lingam) (korábban fómás betegség) a karalábégumón szabálytalan alakú, sötétbarna szegélyû, barna foltokat okoz. A foltok közepe beszakadozik, körülöttük sötétbarna termőtestek (piknídiumok) képződnek. A gumó belseje szürkésbarnán rothad. Káposztán, a torzsán és a külső leveleken jelentkeznek a tünetek, ovális, sötétbarna, enyhén besüppedő foltok formájában. Bennük apró, fekete termőtestek láthatók. Ha a foltok a torzsát körülölelik, a növények kifakulva hervadnak. Ha a levélnyélen helyezkednek el a foltok, a levelek a talajra fekszenek. Így könnyen felismerhetők és eltávolíthatók a beteg növények. Ha bevisszük a tárolóba, a foltok ott továbbrothadnak.
A káposztafej botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) elsősorban a kifejlett káposztafejeket betegíti meg, azok vizenyős rothadását okozza. Az elhalt részeken dús, szürkésfehér, majd szürke bevonat (konídiumtartó-gyep) képződik. A kórokozó gomba sebzéseken keresztül jut a növényekbe, ezért igyekezzünk a sérüléseket elkerülni. A betegség a szállítás és a tárolás során válik jelentőssé.
A káposzta-levéltetû (Brevicoryne brassicae) az összes káposztafélén károsít. Szívogatásának hatására a levelek deformálódnak, sárgulnak, a növények fejlődésükben visszamaradnak. A károsított növények felületén viaszos, szürke levéltetû telepek borítják. Az általuk ürített mézharmaton megtelepszik a korompenész. Az így károsított fejes káposztát, kelkáposztát ne tároljuk be, mert könnyen a tárolási kórokozók áldozatául esnek.
A bagolylepkék több faja is károsítja a káposztaféléket. A gamma-bagolylepke (Autographa gamma), a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési-bagolylepke (Scotia segetum) hernyói még október végén, novemberben is megtalálhatók. Rágásukon kívül igen nagy kárt okoznak azzal, hogy ürülékükkel szennyezik a terméseket. Ügyeljünk arra, hogy a betárolandó káposztafejek, karfiolrózsák hernyóktól, hernyórágástól, ürüléktől mentesek legyenek, mivel ezek nagy mértékben elősegítik a tárolási betegségek fellépését.
Védekezés:
A tárolás alatt kémiai védelemre nincs lehetőségünk, ezért a következő alapszabályokat tartsuk be:
· A betakarítást száraz időben végezzük.
· Ügyeljünk arra, hogy szedés és válogatás közben sérülés, nyomás, ütődés ne érje a termést.
· A tárolásra szánt terméket gondosan, alaposan válogassuk át. A kórokozókkal fertőzötteket, rovarrágottakat, sérülteket, repedteket, fagyottakat ne tegyük az egészségesek közé, mert a legjobb tárolási fajta is heteken belül romlásnak indulhat.
· Csak a teljesen kifejlődött, kemény, zárt fejû, hosszú tenyészidejû, későn érő káposzta fajtákat tároljuk.
· A káposztát úgy tisztítsuk meg, hogy rajta 4-5, a fejre szorosan rásimuló, egészséges borítólevél maradjon.
· Szedés, tisztítás után mind a káposztát, mind a karalábét száraz, hûvös, szellős, fagymentes helyen 5-6 napig szikkasszuk.
· Karalábéból általában a kék színû téli fajták alkalmasak a tárolásra.
· A fajtaleírások közlik, hogy mely fajták alkalmasak téli eltartásra. Ezek szárazanyag tartalma magasabb, szövetállományuk vastagabb, keményebb. Tartsuk ezt szem előtt és a többi fajtát friss fogyasztásra, savanyúság készítésre használjuk fel.
· Mivel a kórokozók a szabad földön fertőzik a növényeket, ellenük ott védekezzünk a vegetációs időszakban.
· Betakarítás előtt ne öntözzük és ne fejtrágyázzuk a növényállományt.
· A fejes káposztát, kelkáposztát, karalábét tárolhatjuk pincében, veremben, prizmában. Az ideális az 1-2 0 C (max. 4-5 0 C) hőmérsékletû és 90-95% relatív páratartalmú helyiség lenne, de ezt gyakran nem tudják betartani.
· Fontos, hogy a helyiség jól szellőztethető legyen, mert szellőztetéssel tudjuk szabályozni a hőmérsékletet is, a páratartalmat is.
· A pincét betárolás előtt ki kell takarítani és meszelni, az előző évről bent maradt termést ki kell dobálni.
· Ha prizmában tárolunk, annak középső részén alul szellőzőállványt helyezzünk el.
Budapest, 2001-09-21
Dr. Ördögh Gizella
Címlapkép: Getty Images
