A kert hulladék égetésének egyetlen indoka növényvédelmi cél, vagyis ha a fertőzöttség, növényi járvány kialakulása más módon történő megszüntetése még nagyobb környezeti ártalmat okozna, mint az égetés.
Az égetéssel való megsemmisítés vegyszer nélküli, fizikai módszerekkel végzett növényvédelmet jelent. A kerti hulladék fertőzöttségének növényvédő-szerrel való megszüntetése, az úgynevezett őszi lombfertőtlenítés, még nagyobb környezeti ártalmat jelent, mint - a természetben spontán is előforduló - tûz.
A gyümölcsösökben és a szőlőben rendszeresen súlyos károkat okozó gombás betegségek - mint például az alma és a körte venturiás varasodása, a kajszi és a dió gnomóniás betegsége, cseresznye és meggy blumeriellás betegsége szőlő orbánc – kórokozói a fertőzötten lehullott levelekben telel át. Ezek ellen a kórokozók ellen vegetációs időszakban, kora tavasztól nyár végéig, 10-12 vagy még több permetezéssel védekezünk. A permetezések számát csökkenthetjük az őszi lombfertőtlenítéssel, de erre a célra csak, a környezetre veszélyes piros készítményeket használhatunk.
A vesszők, száraz ágak a leukosztómás, nektriás ágrák, a körte és a csonthéjasok venturiás varasodás kórokozójának fennmaradását biztosítja. Valamennyi fás növényünk revesedő, korhadó ágaiban hosszú ideig fertőzőképesen fennmaradnak a xilofág taplók, farágók, kéregmolyok, szitkárok, és a szúbogarak
Ezért javasolják az avar és más kerti hulladék, felaprított nyesedék komposztálását. A komposztálás ellenzőinek érve az, hogy a károsítókkal fertőzött nyesedék, levéltömeg, rothadó gyümölcs fertőzési gócot jelent a kertünkben. Ez így is igaz, ha komposztálásnak tekintjük a kert végében felhalmozott szemétkupacot, vagy a kerítésdróttal körbekerített, vagy hézagosan szögelt lécekből készített komposztáló ládát, helyesebb szóhasználattal szeméttárolót. Ezek a megoldások elsősorban a károsítóknak kedveznek, és tavasszal a spórák és a károsító rovarok tömege hagyja el a hidegtől, fagytól védett telelőhelyet.
Ezzel szemben a levegő nélküli, anaerob bomlás során elpusztulnak a kórokozók és a kártevők. Az ilyen módon kertünkben készített, természetes módon lebomló értékes szerves anyag, a keletkezett komposzt egyáltalán nem kellemetlen szagú. Meg kell tehát különböztetni a szeméttárolót a komposzttárolótól.
A zárt komposztálás során anaerob baktériumok végzik a szerves anyag lebontását. Fontos, hogy a levegő minél tökéletesebb kizárásával tömörödjön a nedves szerves anyag. Aprítás után nagyobb felületen támadják a lebontó mikrobák, egyben az anyagok hézag nélküli tömörödése gyorsítja a lebontás folyamatát. Ez is indokolja, hogy a vastagabb ágak, gallyak csak további aprítás, a nyesedék csak zúzás után kerüljön a komposztba. A faanyag, a nyesedék, de még a fûrészpor is sok fertőző spórát tartalmaz, ezért csak teljes lebomlás után kerülhet ismét a szabadba. Az ilyen komposztálásra nagyon jó a komposzt gödör, ha minden szerves hulladék adagot földréteggel takarunk. Ez természetesen nagy helyet foglal el kertünkből, és nehéz az elkészült komposzt kitermelése. Ezen okok miatt történt próbálkozás az olyan zárt, esztétikus komposzttároló láda kialakítására, amelybe fentről, egy tető felemelése után rétegezhető az aprított szerves anyag, amely saját súlyától tömörödik, majd alul egy rostély mozgatására csak a már teljesen érett, morzsalékos komposzt potyog ki. A mûanyag komposztládában a mikrobák szaporodása felgyorsul, hőt fejlesztenek. A láda fala jól szigeteli a belső hőt, de sötét színe miatt a napsugárzás hatására is könnyen felmelegszik. A szerves anyag lebomlása, a mineralizáció magasabb hőmérsékleten gyorsabb. A hőmérséklet növekedésének hasznos mellékhatása, hogy a legtöbb jelenlévő kórokozó baktérium, gomba, atka-, rovartojás, lárva, és a károsítók egyéb fejletlen, áttelelő alakjai is elpusztulnak.
Természetesen a nagyobb komposzt-halom belseje is felmelegszik. A nagyobb rakás belsejében 70 OC, a kisebben 40 OC-ra is emelkedhet a hőmérséklet. A külső réteg bomlása azonban lassú, ezért időről időre át kell rakni a komposzthalmot, hogy a külső rész belülre kerüljön, a bomlási folyamaton már átesett belső szerves anyag kerüljön kívülre. Csak többszöri átrakás után lesz egységes, érett a komposzt.
A komposztban az idő múlásával a kémhatás is megváltózik. A kiinduló, kicsit savanyú (6,0 pH) érték a lebomlás kezdeti szakaszában, a szerves savak képződése miatt lecsökken 4,5 – 5,0 pH-ra. Ezért szokták javasolni az az éretlen komposzt meszezését. Később azonban a hőmérséklet emelkedésével a pH emelkedik, és az érett komposzt végül közömbös, 7,0 – 7,5 – 8,5 pH értékû lesz. A komposzt makroelemekből jóval kevesebbet tartalmaz, mint a mûtrágyák. Nitogénből 1,5 – 3,5 %-t, foszforból 0,5 – 1,0 %-ot, káliumból pedig 1,0 – 2,0 %-ot. Ezért a legjobb komposzt sem helyettesítheti teljesen a mûtrágyákat, vagy az istállótrágyát, viszont majdnem minden olyan ismert mikroelemnek a forrása, amelyre a növényeknek szükségük van. A komposzt a tápanyagok folyamatos egyensúlyát biztosítja azáltal, hogy fokozatosan bocsátja azokat a termőföldbe és javítja a talajok vízmegtartó képességét.
Az avar és a nyesedék égetése helyett, a komposztálásra kertvárosi környezetben különösen fel kell készülni, mert sok helyen korlátozzák a nyesedékégetés idejét. A kertben keletkezett szerves anyag szemétként történő elszállítása pedig egyre drágább lesz.
Dr. Véghelyi Klára
Címlapkép: Getty Images
