A borjúnevelésnek két módszere van:

- az itatásos (mesterséges) borjúnevelés

- a szoptatásos borjúnevelés

Itatásos borjúnevelés alkalmazásakor az újszülött borjút vagy azonnal a születése után, vagy néhány nap múlva elválasztjuk az anyjától. Először föcstejjel, majd tejpótló borjútápszerekkel (vagy tejjel) mesterségesen itatjuk, a borjú tartástechnológiájától függően. Az itatásos borjúnevelést alkalmazzuk minden olyan esetben, amikor a minél nagyobb mennyiségben a tej értékesítése a célunk. Az egyhasznú tejelő és a kettős hasznosítású fajták esetében ezt a módszert alkalmazzuk

Szoptatásos borjúnevelés alkalmazásakor a borjak születéstől a választásig az anyjukkal együtt vannak, és az anya szoptatja a borjút. A tej az egyik legfontosabb takarmány a borjak felnevelésében. Ennél a rendszernél nincs fejés, az egész technológia speciális, a húsmarhatartásban alkalmazzuk ezt a módszert.

Itatásos borjúnevelés

Az egyik legfontosabb előnye az, hogy irányítani tudjuk a borjú növekedésének ütemét a tejadagokkal. Nagyon fontos előny, hogy a borjú a tehén tőgyét a szopással nem károsítja. Alkalmazásában, széles körû elterjedésében a gazdaságosság is fontos tényezővé vált, és ez a módszer alkalmas arra, hogy a tejet jó áron értékesítsük, és helyette olcsóbb tejpótlókkal és borjútápszerekkel oldjuk meg a borjúnevelést.

Az itatásos borjúnevelésnek három fő szakasza van:

- a föcstejes időszak, a tejitatásos időszak és az utónevelési időszak. A három fő szakasz határozza meg a takarmányozást és a tartástechnológiát.

A borjú takarmányozása

A leendő tenyészállatok termelését már itt kell megalapoznunk, mert a borjúnevelés során elkövetett hibák már nem korrigálhatók, annak ellenére, hogy jó a szarvasmarha kompenzációs képessége. A takarmányozás döntően befolyásolja a borjú fejlődését és növekedését. Mielőtt a három szakaszt részletesen tárgyalnánk, tudnunk kell, hogy a borjúnak speciális emésztési sajátosságai vannak, emellett a borjú tápanyagszükségletét is ismernünk kell.

A borjú emésztésének sajátosságai:

Az újszülött és a kifejlett állat gyomrának négy üregének (bendő, recés, százrétû oltó) az aránya és mérete között igen nagy a különbség. Az újszülött borjúnál az oltó és a bendő aránya 70%-30%, kéthónapos borjúnál már 30%-70%, a felnőtt állatoknál 7%-és 80%. A fiatal borjúnál a táplálék a nyelőcsővályún keresztül, az előgyomrok kikerülésével a százrétûbe illetve az oltógyomorba jut. Az előgyomrok még nem mûködnek. Ebben az időszakban csak enzimes emésztés van, baktériumos emésztés nincs. Azok az enzimek mûködnek csak, amelyek az oltógyomorban és az emésztőcsatornában termelődnek. Az oltógyomorban lévő rennin nevû enzim a tejfehérjét, laktóz a tejcukrot a lipáz a zsírt emészti csak. Ezért az első két hónapban a takarmányigényt csak tejjel és tejpótló borjútápszerrel lehet kielégíteni. 4-5 hetes korban a bendő mûködése is megindul, és a szilárd takarmányfogyasztás hatására 50-60 napos korban az emésztés döntő hányada már itt történik. Azt, hogy minél előbb kifejlődjön a bendő, azzal tudjuk elősegíteni, hogy minél fiatalabb korban kezdjük meg a szilárd (abrak, széna) takarmányok etetését.

A borjú táplálóanyag szükséglete.

A borjú tömege, és a megkívánt súlygyarapodás fogja meghatározni a borjú táplálóanyag szükségletét, ezek viszont függnek a fajtától, és a fajtán belül az ivartól.

A nettóenergián és nyersfehérjén kívül a borjúnak szüksége van ásványi anyagokra és vitaminokra is. Legfontosabb ásványi anyag a kálcium és a foszfor, emellett még a borjú kisebb mennyiségben, de igényel magnéziumot, vasat, mangánt, nátriumot, és káliumot is. Vitaminok közül a B- vitaminokat a bendőben lévő mikrobák előállítják. Emellett a borjú számára nélkülözhetetlen az A -és D- vitamin is.

A föcstejes időszak a születéstől számítva egy dekádig (10 nap) általában 8-10 napig tart. Ez idő alatt kizárólag az anyja föcstejét kapja. A föcstej színe sárgás, kissé vörhenyes színû. Hashajtó hatása van a nagy sótartalom (főleg magnézium) miatt. A föcstej szárazanyag tartalma kétszerese a „normális” tejnek, emellett 30-40 szeres az A- és D- vitamin tartalom is. A borjú a méhen belül nem szerez immunitást, ezért „gamma-globulin mentesen” születik. A föcstej éppen ezért az immunbiológiailag fontos nagy globulin-tartalommal rendelkezik, amely viszont gyorsan, az ellést követő 24. órára a harmadára, 48. órára a tizedére, és 72. órára a huszadára csökken. Másfelől a születést követően 24-36 óráig a föcstejben lévő immunanyagok a borjú bélcsatornájában lebontás nélkül felszívódnak, ez a felszívódás is az idő előrehaladtával fokozatosan csökken, mert a bélfal hámszöveteiben is szerkezeti változás áll be.

A felszívódás mechanizmusának és az immunanyagok gyors csökkenésének ismeretében éppen ezért nagyon fontos szabály, hogy a borjú a születést követően 2 órán belül megkapja a föcstejet. Az első napokban minél többször, és minél több föcstejet igyon. A borjú az első napokban 1-2 liter tejnél többet nem tud elfogyasztani, ezért szükséges naponta 4-5 alkalommal itatni a borjakat.

Nagyon fontos az is, hogy a borjú a föcstejet „tőgymelegen” (37-38 ºC) kapja, és csak az anyjáét. A föcstejet pasztőrözni és forralni nem lehet, mert megalvad „összemegy”. A megmaradt friss föcstejet megfelelő arányban a tejpótló borjútápszeres itatásnál felhasználhatjuk, ezzel is tudjuk a költségeket csökkenteni. Szerves savakkal lehet tartósítani a föcstejet, ezt nagyban a megmaradt föcstej mennyisége határozza meg.

A föcstejes időszak tartástechnológiája:

Az ellető, illetve az ellés módja határozza meg a föcstejes időszakban a borjak elhelyezését.

Hagyományos, kötött tartástechnológiájú elletőben egy vagy két zárt helység, profilaktórium szolgál a borjak elhelyezésére. Egy borjúra 0,8-1 m2-rel kell számolni. Ezekben fémből, fából (vagy mûanyag és egyéb anyag kombinációjából) készült lábon álló egyedi ketrecek szolgálnak a borjak elhelyezésére. A ketrecek egyik végén vannak az itatóedények, a ketrec padozata rácsos. A ketrecekben a borjú nem fordulhat meg. Nagyon sok hátránya van a zárt helységnek: magas a relatív páratartalom, a terem, a ketrec tisztítása nehézkés, nem kényelmes a borjak számára stb.

Kötetlen tartási mód bevezetésével az ellető technológiája is megváltozott, a kötött tartástechnológiájú elletők mellett megjelentek kötetlen tartásrendszerrel rendelkező elletők is. Kötetlen tartásnak megfelelően a „csikóboxos” elletőben, az újszülött borjú az anyjával 7-10 napig tartózkodik 8-9 m2-es boxban. Fontos követelmény itt is, a száraz bőséges alom, az alacsony relatív páratartalom. A borjú a saját igénye szerint szopja ki a tejet az anyjából. Nagyon fontos, hogy a ki nem szopott tejet ki kell fejni.

A kiscsoportos elletőben 4-5 tehén van a borjával együtt egy boxban, melynél 1 tehénre és 1 borjúra 15-20 m2-rel kell számolni.

A borjakat a szabadban is elhelyezhetjük ebben az időszakban, egyedi ketrecekben. A ketrecek általában fából készülnek, melyeket „házilag” el lehet készíteni. Elterjednek a mûanyag ketrecek is, igaz ezek lényegesen drágábbak. A ketrec egy fedett pihenőtérből és egy rácsos kifutóból áll, melynek elejére helyezzük el itatáskor a vödröket. A fedett pihenőtérben a felszerelt vályú és rács biztosítja az abrak és a széna etetését, a föcstejes időszak után is, mivel ennél a megoldásnál a föcstejes és tejitatási időszak helye ugyanaz.

A tejitatás időszaka

A föcstejes időszak után az itatási technológiától függően ez az időszak 60-90 napig tart (a föcstejes időszak is benne van). A tejitatás időszakában is, az emésztési sajátosságoknak megfelelően a takarmányozás elsősorban tejjel vagy tejpótló borjútápszerekkel történik. A bendő mûködésének elősegítése céljából 10-14. naptól már abrakot és szénát is etetünk a borjakkal, az adagokat fokozatosan emelve. Ezzel csökkentve a drága tejpótló szerek mennyiségét. A tej itatása akkor szüntethető meg, ha az abrak és a széna már kielégíti a borjú táplálóanyag szükségletét.

Tej helyettesítésére különféle elegytejek (fölözött, és teljes tej keveréke) és különböző tejpótló borjútápszerek alkalmasak. Alapszabály, hogy a tejitatás alatt ne változtassunk az összetételen, ez vonatkozik a keverékekre és a tejpótlókra is.

A föcstejes időszak után, ha teljes és fölözött tej keverékét itatjuk, nagyon lényeges, hogy az összetétele (aránya) a tejitatás egész ideje alatt azonos, és a zsírtartalma 2%-os legyen.

Savanyított, vagy megalvasztott tej itatása

Az alvadás a tej emésztésének első fázisa a borjú gyomrában, így ez az eljárás természetszerû. Előnye, hogy nem kell „tőgymelegen” itatni. A tejet szervetlen vagy szerves savakkal valamint tejsavbaktérium kultúrával savanyítják.

Tej és tejzsírpótló borjútápszerek

Az itatásos borjúnevelésben a leggyakrabban használt, illetve alkalmazott itatási módszer. Lényeges ismérvük, hogy szilárd halmazállapotúak, vízben, vagy fölözött tejben oldhatók fel, majd ezután megfelelő mennyiségben és arányban itathatók.

Történetileg a tejzsírpótlókat alkalmazták először a borjak itatásához. A tejzsírt növényi és egyéb állati eredetû zsírok helyettesítik, biológiai hatóanyagokkal dúsítva. Az itatandó tej tejpótló tejzsírpótlóból és fölözött tejből áll. A fölözött tej sovány tejporral helyettesíthető. A tejpótló tápszereket viszont vízben kell feloldani. A tejzsírt ezeknél a tápszereknél is növényi és egyéb állati eredetû zsírok helyettesítik. Tejpor, savópor, hőkezelt szójaliszt képezi a fehérjetartalmat. 60 és 90 napos itatási technológiát ismerünk, mely függ az alkalmazni kívánt tejpótló tápszerek milyenségétől, ez vonatkozik az egy liter tej előállításához szükséges tejpótló mennyiségére is.

Bármelyik tápszert használjuk fontos, hogy az itatandó tápszer homogén legyen, a zsírok jól emulgeálódjanak, és itatási hőmérsékleten kell itatni. Az itatási hőmérséklet tőgymeleg (37-38 ºC), ügyelve az elkészítéskor arra, hogy milyen évszakban itatunk, mert télen 5-6 ºC-al, tavasszal és ősszel 3-4 ºC-al , nyáron 1-2ºC -al kell, hogy melegebb legyen az elkészítéskor, mint itatáskor. A „Pingvin tej” a kivétel, mely hidegen (15-20 ºC) oldódik és hidegen itatható.

A tápszerek itatása itatóvödrökből, vagy szopókával ellátott itatóedényekből történik. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai, az utóbbi időben inkább a vödörből való itatás terjedt el.

Az itatási előirányzat szerint az itatás naponta kétszer történik. Az első dekádban 6-7 literrel, az utolsó dekádban 3-4 literrel számolunk.

A tejitatási időszak tartástechnológiája

A borjúnevelő istállók lehetnek zártak és nyitottak. A zárt istállóban a borjakat elhelyezhetjük kötötten és kötetlenül is. A kötött módszer a legrosszabb megoldás. A kötetlen lehet csoportos és egyedi. Egyedi elhelyezésnél ketreceket alkalmazunk, amelyeket a szabadban és épületben helyezhetjük el. A szabadban elhelyezett ketrecek ugyanolyanok, mint amelyekről a föcstejes időszaknál már tárgyaltunk. A csoportos elhelyezésnél egy csoportba általában 10-12 borjút helyezünk el, egy állatra kb. 2 m2-rel számolva. Nagyon fontos, hogy a borjaknak legyen száraz almozott pihenőtere. Technológiai elemek abrakosvályú, szénarács, önitató és a tej itatására szolgáló itatóedénytartók. Minden csoportnak külső karámot (kifutót) kell biztosítani. Az itatás történhet helyben és központi itatóállásban.

Utónevelési időszak

Gyakran alkalmazott módszer, hogy a borjak a tejitatási időszak után nem kerülnek át más (üszőnevelő- hízómarha telep) telepre, hanem 5-6 hónapos korig még a borjúnevelőben tartózkodnak. Az elhelyezés kötetlen kiscsoportos tartási rendszerben a legjobb. A takarmány már tömegtakarmányból, abrakból és szénából áll, és ez határozza meg a technológiát. Jászol (abrak és tömegtakarmány), szénarács, önitató. Egy állatra kb, 3 m2-rel számolunk. Elengedhetetlen, hogy az épülethez csoportonként kifutók is