A társadalmi változások, amelyek a második világháború után az erőltetett iparosítást jellemezték, felgyorsították a vidéki népesség városokba költözését, végeredményben elszívták a munkaerőt a mezőgazdaságból. Ezért a növénytermesztésben is fokozott cél lett az így lecsökkent munkaerő termelékenységének fokozása. A talajmûvelés, a vetés, az aratás növekvő gépesítése mellett a kukorica kapálásához még továbbra is komoly kézi munkaerőre volt szükség. A sorbavetett kukorica esetében a sorközmûvelő kultivátorozás a terület nagy részét gyommentesen tartotta, ám még mindig szükség volt a sorokból a gyomnövények kapálására, vagy az adott esetben kézi gyomlálására. A négyzethálóra vetett kukorica ebben nyújtott volna nagy segítséget. A tökéletesre sikerült négyzethálós vetést mind a két irányból lehet kultivátorozni, és csak a kukoricatövek közvetlen közeléből kell kézzel eltávolítani a gyomokat. A technológia Achilles-sarka a vetés kivitelezése volt, mivel a gépesített vetéshez nagy pontosság kell, mind az illeszkedő sorok, mind a keresztsorok esetében.

A különleges vetési módok sorába tartozik az ikersoros kukoricatermesztés, melyet Gödöllőn dolgozott ki Kolbai Károly az ötvenes évek végén. A kukoricát sorvetőgéppel vetették, ám két sort elég közel vetettek egymáshoz, majd egy szélesebb sor következett. A szélesebb sorban könnyebben lehetett a mechanikai gyomirtást elvégezni, míg a kisebb sorból kapával, vagy kézzel gyomláltak.

A korabeli géptankönyvben (Szabó Károly (1952): Mezőgazdasági Géptan, Mezőgazda Kiadó) a négyzetes vetőgépnek két fajtáját ismertetik: „A drótos négyzetvetőgépnél a bevetendő sor mellett drótot fektetnek végig, amelyen egyenlő távolságra csomók vannak. Ezt beakasztják a gép vezérlő szerkezetébe (villájába), s amikor a géppel végighaladnak a drót mellett, az az egyes csomók helyén leejti a kívánt mennyiségû magot. A négyzetvetőgépeket részben ló, újabban traktorvontatásra készítik, egy-kétsoros kivitelben.” A módszer hátránya a kis munkaszélesség és munkasebesség, valamint két embernek csak az volt a feladata, hogy a drótot áthelyezze és beállítsa a fordulók végén a következő bevetendő sor mellé.

„A vonalzórendszerû négyzetvetőgép nagyüzemi, ma is használatos formáját a Szovjetunióban dolgozták ki. A talajt nagy sortávolságú vonalzóval megvonalazzák és erre merőleges irányban haladva a vonalakat egy, a gépen lévő mutatóval követik. Ha a mutató a vonalra mutat, a vetés helyes, ha nem, a mutató előre, vagy hátra hozásával a vetőszerkezet szabályozható. Az új megoldásnál a keresztbe vonalazással nem jelölik meg minden egyes tő helyét, csak minden negyediket vagy ötödiket.” Ilyen típusú volt a szovjet SzS-6-os négyzetvetőgép. A terület megvonalozásához a jól előkészített vetőágyra a négyzetvetőgép haladási irányára merőlegesen lófogattal készítették el a vetést segítő nyomjelző barázdákat. „Egy vetőgép általában egy fogatos vonalzó által előkészített területet tud bevetni. A vetőgép mûszaki teljesítménye 5 km/ óra haladási sebességnél kb. 36 kataszteri hold, 10 órás munkanappal számolva. Mezőgazdasági munka közben a vetőmagpótlás, a beállítás ellenőrzése és a fordulók miatt a gép átlagos teljesítménye 18–20 kataszteri hold körül van.” (Ez átszámítva 10–11 hektáros napi teljesítmény.)

A négyzethálóra vető gépek abban a korban is bonyolult és körülményesen használható eszköznek számítottak. A technológia bonyolultsága, valamint az ötvenes évek végén−hatvanas évek elején egyre nagyobb teret nyerő, egyre szelektívebb hatású kukorica gyomirtó szerek megjelenésével kikerült a köztermesztésből ez az érdekes szántóföldi technológia.

A Keszthelyen beállított kísérlet

A négyzethálóra vetett kukorica technológiájának tanulmányozására 2011 tavaszán állítottunk be próbakísérletet Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karának kísérleti telepén. A talaj Ramann-féle barna erdőtalaj. A termőképessége közepes. A kukorica egy fattyasodásra kevésbé, kétcsövûségre inkább hajlamos Dél-Afrikában nemesített US9610 hibrid volt. Az optimális tőszám beállításához a 75 cm-es négyzetrács minden rácspontjába vetőpuskával kettő, illetve másik próbaként három vetőmagot vetettünk. A vetés előtt kézi vonalhúzóval (1. kép) rajzoltuk a vetőágyra a négyzetháló mintát. Így elméletileg a hektáronkénti 17 777 rácspont kétszerese (35 554), illetve háromszorosa (53 331) lett az elvetett csíraszám. A termés a két szemet vetett kezelésben 5,68 t/ha volt, míg a három szemet vetett kezelésben 6,08 t/ha, ami a sorbavetett kukorica 5,78 t/ha-os terméséhez képest nem jelentett statisztikailag értékelhető különbséget.

1. kép: vetés előkészítése − a terület megvonalazása

Az első év termesztési tapasztalatai azt mutatták, hogy a két alkalommal rotációs kapával végzett sorközmûvelés és két gyomlálás után a kukorica állománya a lombzáródástól már nem gyomosodott. Problémaként merült fel a kettő, illetve három növény egymás melletti fejlődésénél, hogy a növények kilógtak az 5x5 cm-es területről, amit a gépi kapálás nem érintett, és kapálásonként a kukoricaállomány 2–3 ezreléke is elpusztult. Ez az érték más kísérleteinknél, sorbavetett kukorica sorközmûvelésénél és kézi kapálásánál-gyomlálásánál is hasonlóan alakult, ám a négyzethálóra vetett kukoricánál az esetlegesen hiányzó növények sokkal szembetûnőbbek.



Az idei évben az előző évi próbakísérlethez képest nagyobb parcellákon, 80 cm-es négyzethálóra vetettünk. Az alkalmazott hibrid a PR37N01 volt. Rácspontonként 1, 2, vagy 3 növénysûrûségû parcellákat alakítottunk ki (15625, 31250, 46875 növény/ha), négy ismétlésben. Az 5 cm-rel megnövelt rácsméret csökkentette a géppel kikapált kukoricatövek számát (2. kép).



Az idei év terméseredményeit a betakarítás után tudjuk majd kiértékelni és publikálni.

2. kép: a négyzethálós kukorica gépi kapálása

Tapasztalatok a négyzethálós kukorica termesztéséről

Vetőgép hiányában a vetést kézzel végeztük el, az előre megvonalazott négyzetháló rácspontjaiba vetettük a szükségesnél eggyel több kukoricamagot, majd beállítottuk a végleges tőszámot. A kedvező májusi−júniusi időjárás hatására a kukorica a növekedés mellett a két alacsonyabb tőszámú kezelésben (1, ill. 2 növény) erősen fattyasodott (3. kép), a legritkább állományban akár több fattyúhajtást is növesztett. A keléstől a címerhányásig kétszer végeztünk rotációs kapával gyomirtást, és a kukoricatövek mellőli gyomlálását háromszor végeztük el. A növényápolás munkaidő-szükséglete körülbelül 50%-a a sorba vetett kukoricába hasonlóan elvégzett gépi sorközmûvelést kiegészítő kézi kapáláshoz képest.

3. kép: fattyasodó kukorica

A négyzethálós termesztéstechnológia a jó vetésen múlik. Ha a kukoricát kézzel vetjük, a négyzethálós vetés nem igényel sokkal több időt és energiát. Jelenleg olyan termelőknek tudjuk ajánlani az ilyen termesztési módszert, ahol kis területen gazdálkodnak, illetve amúgy is gyomirtó szer nélkül oldják meg a kukoricaállomány tisztán tartását. Ilyen lehet a kiskerti gazdálkodás, hibridkukorica vetőmag-előállítás, csemegekukorica-termesztés, illetve a biogazdálkodás.



Amíg a vetéshez nincsen megfelelő vetőgép, addig kis területen lehet alkalmazni, de ha a gépesítés megoldódik, akkor a nagyüzemi kukoricatermesztésben is helye lehet ismét. A jelenlegi differenciáljellel ellátott GPS készülékek is csupán 10 cm-es pontossággal dolgoznak, ami ebben az esetben még nem jelent megfelelő pontosságot a vetéshez és kultivátorozáshoz.

Köszönetnyilvánítás

Jelen cikk a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0003 és a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 projektek keretében készült. A projektek a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg.

Jolánkai Péter, Farkas Ildikó, Stéger Bence

Szerkesztői megjegyzés: A mai korszerû kukoricatermesztési technológiákba a négyzetes fészkes vetés egykori technikája nem illeszthető be (alacsony tőszám, csokros vetés indukálta infraspecifikus konkurencia stb.).

A cikk szerzője: Farkas Ildikó