Örülök, hogy elvállalta a beszélgetést – tudom, nem könnyű összeegyeztetni a dolgokat, ha az ember egy párhónapos kisgyermeket nevel.

Ijesztő egy kicsit az interjú gondolata, ugyanis – bár számomra fontos – mások számára nem tartom jelentősnek, amit csinálok. Természetes számomra, amiben élek. Ebben nőttem fel. Tíz éves korom óta a gazdaság az életünk.

A szülei kezdték?

A jelenlegi vállalkozást igen, bár a nagyszüleim is kistermelők voltak. Édesapám 1992-ben nagyapám révén jutott kárpótláshoz. A testvérével közösen kezdték el a szántóföldi növénytermesztést 100 hektáron. Traktort és eszközöket vásároltak, és részben a korábbi kétújfalui TSZ-ben szerzett ismeretekre alapozva kezdték el a munkát. Igaz ez előtt is volt mindig mezőgazdasági munka otthon, virágokat termesztetünk és állatokat is tartottunk. Édesanyám könyvelő volt korábban, majd ő is bekapcsolódott a családi vállalkozásba. Én 2005-ben végeztem Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Ott ismerkedtem meg a férjemmel is. Ő is agrármérnök. Egy évvel a végzés után mi is kapcsolódtunk a családhoz. Jelenleg 500 hektáron termelünk. A fő növény a kukorica, a szójabab, őszi árpa, búza, repce, napraforgó és a búza.

Alapvetően arra készült, hogy az édesapjával fog együtt gazdálkodni?

Amikor már az egyetemen tanultam, igen. Két lánytestvérem van, én vagyok a középső. Ők teljesen más pályán vannak, nekem viszont ez volt evidens.
Hozzá kell tennem, hogy szerintem a női gazdálkodók sokszor a családi gazdálkodás folytatása miatt lépnek erre a pályára. Az egyetemen is sok ismerősömre igaz volt ez. A férfiak esetében más a helyzet. Náluk gyakoribb, hogy anélkül lépnek erre a pályára, hogy lenne mögöttük családi gazdaság.

„Az agrárkereskedelemben nagyobb a férfiak respektje.”

Önnek fontos a tradíció? Illetve annak továbbvitele?

Igen. Igaz, ez nem egy tipikus női pálya, de van speciálisan női oldala is. A legfontosabb ugyan a földön elvégzett munka, de az adminisztráció nélkül nem működik ez sem. És itt a nők szerepe. Tulajdonképpen támogató szerep ez, de ott vagyok a tervezésben, az értékesítésben és a menedzsmentben is. A családi vállalkozás előnye, hogy mindenben közösen döntünk, szerencsére hasonló a szemléletünk. És édesapám mindemellett elsősorban tanítani akar, továbbadni a tudást.

Milyen a nemek viszonya ezen a szakterületen?

Elég jól működő a kapcsolat, de az igaz, hogy az agrárkereskedelemben a férfiaknak nagyobb a respektjük, a gazdálkodók jobban bíznak az ő szaktudásukban a gépek, eszközök vásárlásánál. A nők jellemzően az adminisztrációt viszik. Ez pedig körültekintést, precizitást, a jogszabályok ismeretét, türelmet igényel. 5 éve csinálom ezt és hasznosnak érzem.

„Nemcsak fennmaradni kell, hanem fejlődni is.”

Vállalkozónak tartja magát?

Igen. Azt gondolom, hogy a külső körülmények állandó változása kihívást jelent. Emiatt innováció kell és vállalkozói szellem, illetve az erre való törekvés.

Mit ért Ön vállalkozói szellem alatt?

Vállalkozói szellem alatt azt értem, hogy igény és kedv merül fel új dolgok megismerése, elsajátítása iránt, amely bizonyos mérvű kockázatvállalás mellett jelenik meg a döntésekben. Nemcsak fennmaradni kell, hanem fejlődni is.

Miben látja a saját fejlődésének a lehetőségét?

Ha volna időm és lehetőségem, felfrissíteném és elmélyíteném ismereteimet olyan, a gazdálkodáshoz szorosan kötődő és fontos dolgokban, amik a mindennapok munkavégzéséhez elengedhetetlenek és segítenének önállóbban végezni feladataimat. A gazdaságban pedig fontos lépés lenne egy saját vetőmagüzem, ami 2-3 éven belül realizálódhat. Ez fontos a minőség miatt és a feldolgozási szint is kedvező lenne.

„A jogalkotók szerepe fontos a vidék népességmegtartó erejének növelésében.”

Mennyire érzi, hogy országosan vagy regionálisan létezik szakmai közösség, akihez fordulhat segítségért?

A Fiatal Gazdálkodó Program fontos. Országos kapcsolatépítési lehetőség és szakmai segítség ez. Tanácsadás, programok, rendezvények, fórumok működnek. Szerintem az Agrya kiválóan betölti ezt a segítő szerepet, hiszen egy olyan közösséget jelent, ahol van lehetőség közösen keresni a válaszokat a fiatal gazdákat érintő problémákra, felmerülő kérdésekre. Bár az Agryának nem vagyok tagja, a fiatal gazdálkodók induló támogatásának pályázatával kapcsolatos kérdéseimmel kerültem elsőként kapcsolatba a szervezettel. Az azóta eltelt idő alatt számos esetben nyújtott segítséget az egyes adminisztrációs kötelezettségekre vonatkozó megkeresésemre. Rendkívül fontosnak tartom, hogy van egy olyan szervezet, mely érdekképviseletet biztosít a fiatal gazdálkodók számára. Szerintem ugyanakkor elsősorban a jogalkotásban részt vevők szerepe fontos, hogy intézkedéseikkel megerősítsék, vagy jelen esetben inkább kialakítsák a vidék népességmegtartó képességét. A fiatal gazdálkodók támogatása ennek egyik fontos eszköze lehet.

Ön szerint a birtokstruktúra általában mennyire megfelelő a gazdálkodáshoz?

Nem gondolom, hogy egy család normális megélhetéséhez több száz, több ezer hektáros gazdaság szükséges. Véleményem szerint ötven hektárral (esetleg egy ehhez méretezett traktorral és a megfelelő munkaeszközökkel) normálisan működhet egy gazdaság. Természetesen ezzel a mérettel számos dolgot csak szolgáltatás igénybevételével lehet megoldani (betakarítás, terményszárítás, terménytárolás stb.), tehát fontos, hogy a gazdaság jól behatárolt környezetében legyen olyan cég, termelői csoport, szövetkezet, amely ebben a gazda rendelkezésére tud állni.

„Az elméleti képzés megfelelő, de a gyakorlati képzés egyre kevésbé kielégítő”

A mezőgazdasági munkaerő elegendő-e, megfelelő felkészültségű-e, és korosztályát tekintve hogy alakul?

Családunk hosszú ideje állandó alkalmazottakkal dolgozik, és elmondható, hogy szerencsések vagyunk, mert kollégáink mind hozzáértés, mind motiváltság terén átlag felett állnak. Kétlem azonban, hogy egyszerű feladat lenne egy a jelenleginek megfelelő szintű csapatot toboroznunk a mostani munkaerőpiacról, amennyiben egyaránt fontos a gépészeti, mezőgazdasági hozzáértés, egyre inkább már gépkezelőként is az informatikai ismeret, valamint a gondos, felelősségteljes munkavégzés.

Ön szerint megfelelő-e a képzési rendszer mind a mezőgazdasági, mind a vállalkozói ismereteket tekintve?

Agrármérnökként elmondhatom, hogy az elméleti képzés megfelelő, azonban a gyakorlati képzés - valószínűleg forráshiány miatt- egyre kevésbé kielégítő. A vállalkozói ismeretek tekintetében az általános agrármérnöki képzés tanulmányaim idején erősen hiányos volt, a jelenlegi képzési rendszert nem ismerem.

Az önök gazdasága az ország déli részén található, az Ormánsághoz közel. Ebből a nézőpontból milyennek látszik a vidék népességmegtartó ereje?

Lakóhelyem, és gazdálkodásom helyszíne a Dél-Zselic és az Ormánság határán található, amely az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térsége. A közvetlen lakókörnyezetemben nincs, vagy igen korlátolt a fiatalok elhelyezkedési lehetősége, a tanulmányokat befejező tizen- és huszonévesek elsősorban Pécsett, másodsorban Szigetváron találnak állást- a legjobb esetben is. Véleményem szerint a mezőgazdaság jelenleg nem kínál alternatívát az álláskeresésben, a falusi életforma is egyre inkább városiassá válik.

„A falusi életforma értékeinek újrafelfedezése kellene.”

Ön szerint milyen eszközökkel lehetne a mezőgazdasági tevékenységet hosszútávon fenntartani?

Elsősorban fontos lenne a kiveszőben lévő falusi életforma értékeinek újra felfedezése, első lépésben az otthoni kertek művelése, a helyben előállított élelmiszer becsületének visszaszerzése, amely komoly összefüggésben áll az elvégzett munkában való örömmel, amelyet ma motiváltságnak neveznek. Amíg az emberek a termőföldet, csak mint kereskedésre, haszonszerzésre alkalmas ingatlannak tekintik, nem a fennmaradásunk kulcsának, addig a vidéki életforma hanyatlásra van ítélve. Magának a mezőgazdaságnak a jövője véleményem szerint mindettől függetlenül hosszútávon biztosított, hiszen a gyarapodó emberiségnek élelmiszerre van szüksége.
A kérdés tehát az, hogy melyik út a fenntartható.