A hibridnemesítés eredményei a gyakorlatban bizonyítottak már kukoricában, napraforgóban és repcében is. A hibridek előnye szembetûnő a fajtákkal szemben, így a termesztés is egyre inkább a hibridek irányába tolódik – kezdte a bólyi határszemlét Blum Zoltán, a SAATEN-UNION Hungária Kft. ügyvezetője. Búza esetében egy jóval lassabb nemesítési folyamatról beszélhetünk (ennek okait Varga Gábor, a SAATEN-UNION Hungária Kft. fejlesztője foglalja össze a keretes részben), viszont ígéretes eredményekről tudunk beszámolni. Európában már 200 ezer hektáron termelnek hibridbúzát. Itthon a célunk azon termesztési körzetek és termelési helyzetek megtalálása, ahol a hibridbúza reális és gazdaságos alternatívát jelent a hagyományos búzafajtákkal szemben.

Blum Zoltán

A heterózishatás kalászos gabonaféléknél többszörösen pozitív hatású, mind a gyökérzet növekedése, a vegetatív tömeg, mind pedig a kalászban lévő szemek száma és ezzel a hozam tekintetében. A talajt jobban átszövik a gyökerek, biztosítva ezzel a jobb tápanyagfelvételt és a hozamstabilitást – a termőhelytől, a termelési módtól és az évjárattól függetlenül. A SAATEN-UNION hibridbúzái erőteljesebb és mélyebbre hatoló gyökérzetükkel nagyobb szívóerőt tudnak kifejteni a talajban, így a tápanyag- és vízhasznosító-képességük is felülmúlja a hagyományos fajtákét. A fajtákkal szemben szinte hihetetlen terméstöbblet elérésére képesek a forró, aszályos évjáratokban, míg kedvező évjáratokban képesek megmutatni azt az elképesztő terméspotenciált, amely bennük rejlik. A hibridbúzák a fajtákkal szemben nagyobb vitalitással, fiziológiai aktivitással, valamint robosztussággal rendelkeznek. Ez a teljesítménytöbblet biztosítja a magasabb és biztosabb termésszintet, különösen az olyan nehéz termelési helyzetekben (talajadottságok, szárazság, kedvezőtlen elővetemény stb.) amikor a fajták nem képesek a bennük rejlő genetikai potenciál kiaknázására. A heterózishatás a búzánál erősíti a növekedési hajlamot, a levelek növekedése is sokkal határozottabb. Gyakran a nitrogén is erősebben mobilizálódik, jobban eljut a kalászok és ezzel a szemek irányába.

Medgyesi Gábor növénytermesztési ágazatvezető- helyettes, Bóly Zrt.:

a tőszámkísérletek egyértelmûen igazolják a 1,5 millió csíra/ha-os vetőmagnorma alkalmazását

A hivatalos hazai fajtakísérletek és az üzemi szintû termelési tapasztalatok is egyértelmûen igazolják a hibridbúzák hozam- és jövedelmezőség fölényét, elsősorban a nem optimális termőhelyi körülmények között. A gyengébb talajadottságú, továbbá a szárazságra hajlamos termőhelyeken, aszályos évjáratokban ugyanis kiválóan érvényesül a jobb stressztoleranciájuk. Az elvégzett lizimeter- és tenziometer-kísérletek szerint a vegetáció utolsó négy hetében a hibridek gyökérzete által a talajban kifejtett szívóerő jelentősen, mintegy 40%-kal meghaladta a hagyományos fajtákét. A 60, 90 és 120 cm mélyen végzett mérések szerint még a két vizsgált rozsfajta gyökérzete sem tudott akkora szívóerőt kifejteni a talajban, mint a hibridbúzáé.

Az elmúlt évek hazai nagyüzemi eredményei azt igazolják, hogy nehéz körülmények között a hibridbúza hektáronként akár 2 tonnát is meghaladó többlettermés elérésére képes a hagyományos fajtákkal szemben, kiváló évjáratokban pedig a legjobb termőhelyeken 10 tonnát megközelítő vagy azt akár meg is haladó üzemi eredményeket érhet el. A hibridbúzák minősége harmonikus és minőségorientált tápanyagellátás mellett, intenzív növényvédelmi technológiával kiegészítve általában megfelel a malmi felhasználás követelményeinek.

A hibridbúzák vetésnormája jóval alacsonyabb, mint a fajtáké (1,5 millió mag/ha, kb. 70–80 kg/ha!), sok esetben annak felét sem éri el. Javasolt korai vetése miatt rovarölőszeres csávázószerrel kezelt vetőmag használata ajánlott, ezért a vetőmagokat a SAATEN-UNION Hungária Kft. kombinált hatóanyagú csávázószerrel kezelve hozza forgalomba.

Hibridbúza esetében kevésbé látványos és jóval lassabb nemesítési folyamatról beszélhetünk, mint a kukorica, a napraforgó vagy a repce esetén. Mi ennek az oka? – kérdeztem Varga Gábort, a SAATEN-UNION Hungária Kft. fejlesztési vezetőjét.

Varga Gábor

Először is szét kell választanunk a hibridnemesítés szakmai oldalát a gyakorlati hasznosítás oldalától, hiszen valamennyi növényfaj hibridnemesítésének eredménye és gyakorlati elterjedése között több évtizedre volt szükség. A kutatási tevékenység egy-egy új eredménye kivétel nélkül a gyakorlat előtt jár. Így van ez a hibridbúza esetében is. Annyi mindenesetre biztos, hogy a hibridbúza a gyakorlat igényeit hivatott kiszolgálni, sőt, több esetben a gyakorlat igényeit próbálja formálni újszerû megoldásaival. Ez a folyamat mindig időigényes, széles körû elfogadottságára ezért kell még várni.

Vegyük példának a kukorica-hibridizáció folyamatát, hiszen a kukorica a hibridnemesítés valóságos „modellnövénye”. A kombinációs lehetőségről a tudományos világ már az 1900-as évek elején beszámolt (Shull és East), melynek során megjegyezték, hogy a kukorica hibridizációja előnyökkel járhat. Ezt követően több mint négy évtized telt el addig, amíg a világon az elsők között sikerült hazai kutatóknak olyan kukorica hibridet előállítani, melyet beltenyésztett szülő vonalak keresztezésével hoztak létre. Csak ezután következhetett a gyakorlati hasznosítás felfutása, aminek eredményei ma már mindenki számára ismertek.

Mikorra tehető a hibridbúza-nemesítés kezdete?



Amerikai kutatók már 1933-ban publikáltak arról, hogy a kukorica esetében szerzett pozitív tapasztalatok nyomán érdemes lehet megvizsgálni egyéb gazdasági növényeknél is a hibridizáció lehetőségeit. Szóba került a termesztett őszi búza faj (Triticum aestivum L.) hibridizációja is, de a virágzás biológiai bonyolultsága, így nehéz kezelhetősége (összetett kalászvirágzat, kétivarú virágokkal és öntermékenyülő sajátsággal) miatt a búza hibridnemesítése egészen az 1960-as évekig állt. Ennek megfelelően a hibridbúza-nemesítés kezdete igazából a 60-as évek közepére tehető, amikor kutatási szinten elkezdték újraéleszteni az elképzeléseket a búza faj kapcsán.

A termesztett búza genetikai szempontból is jóval bonyolultabb, mint a korábban említett kukorica (vagy akár a napraforgó és a repce) genomja. Nehéz volt és még napjainkban is nehéz kiismerni, nemesítési oldalról pedig kezelni ezt a tényt. A termesztett búza faj ugyanis genetikai szempontból egy „ősi” fajhibridnek tekinthető, hiszen a délkelet-ázsiai géncentrumban i.e 10 000 évvel spontán kereszteződtek olyan egyszikû fûfélék, kalászos gabonafélék, melyek genetikai bázisa ma a termesztett búza faj genetikai bázisát adja. Így alakult ki évezredek során az a hexaploid genom (AA BB DD), amellyel a konvencionális nemesítés és a hibridnemesítés egyaránt dolgozik.

Hol tart most a hibridbúza nemesítése?

Jelenleg jól halad a hibridbúza-nemesítés, hiszen egyre korszerûbb hibridbúzák jelennek meg. A gyakorlat a termesztés biztonsága és színvonala érdekében egyaránt igényli a hibridekben megtestesülő előnyös tulajdonságokat. Mindezt bizonyítja, hogy napjainkra 14 hibridbúza szolgálja a termelők igényeit, a pozitív tapasztalatok nyomán évről évre növekvő európai termőterületen.

-ga-