A betakarítás kompakt mûszaki hátterének meghatározásakor a növényállományokra, azok felhasználási céljára, a termőterület nagyságára, a növények betakarítási módjára és időpontjára, valamint a takarmányozási eljárásokra kell figyelemmel lennünk.
Mivel a betakarítás legfontosabb feladata, hogy az állattartás igényeit a legmegfelelőbb termékekkel elégítse ki, ezért a mezőgépgyárak fejlesztő munkája mindig a takarmánytermesztés és az állattartás irányvonalához igazodik. A konkrét fejlesztés így a betakarítási mûvelet munkaminőségi jellemzőinek finomítását, anyag- és területteljesítményének növelését, felhasznált hajtóanyag-mennyiségének csökkentését, valamint üzemelési jellemzőinek javítását és karbantartási feladatainak minimalizálását célozza meg.
A kaszálással szemben támasztott igények közül a megfelelő tarlómagasság, a szennyeződésmentes termék, valamint a nagy anyag- és területteljesítmény emelhető ki. A két utolsó jellemző nagyobb munkasebességgel és munkaszélességgel megoldható ugyan, de a probléma ennél összetettebb. A teljesítménynöveléshez szükséges nagyobb munkasebesség egy határon túl már károsan hat a vágószerkezet talajkövetési tulajdonságaira, így romlani fog a tarlómagasság szórása és megnő a vágatlan területek nagysága. A rotációs kaszák talajkövetését a dobtányér, vagy a vágótárcsa felfüggesztési és alátámasztási rendszere, illetve azok egyensúlya határozza meg. Dobos vágószerkezet esetén a vágási magasságot a csúszótányérok dobtányérokhoz viszonyított magasságával, tárcsás kaszáknál a csúszótalpak magasságával állítjuk be.
Dobos kaszák esetén az egyedi paralelogramma felfüggesztéssel dobonkénti talajkövetést valósítunk meg, így a gépek még mostoha talajviszonyok esetén is egyenletes tarlómagassággal dolgoznak. Szársértéshez verőujjas konstrukciókat alkalmazunk. Tárcsás kaszáknál a csúszótalpak a kaszagerendelyt támasztják alá, a talajterhelést tekercsrugókkal szabályozzuk. Jelen esetben a jó kereszt- és hosszirányú felszínkövetést a függesztő szerkezet kaszagerendely súlypontjához történő csatlakoztatásával oldjuk meg. Függesztett konstrukciók esetén a munkaminőség további javítása a kaszagerendely, függesztőegységhez történő paralelogramma rendszerû csatlakoztatásával biztosítható. Vontatott kaszák jobb felszínkövetése érdekében a vágószerkezet szintén paralelogramma felfüggesztésû, a hagyományos tekercsrugós előfeszítésen túl már hidropneumatikus rugózást is alkalmazunk. A munkaminőség javítását különböző anyagpárosítással készült hengeres szársértőkkel fokozzuk. A magajáró berendezések front- és oldalfüggesztésû kaszakombinációi a munkaszélesség növelésével érnek el lényegesen nagyobb teljesítményeket (1. kép).
1. kép: 14 m munkaszélességû Claas Cougar 1400 kaszakombináció
Rendkezeléskor is a nagy területteljesítménnyel előállított szennyeződésmentes termék kiemelt szereppel bír. A gépek teljesítményének növelése az előzőekhez hasonló, de a munkasebesség túlzott növelése most is a munkaminőség romlásához és a veszteségek növekedéséhez vezethet. Míg a kisgazdaságok rendkezelési munkáinak összevonásához praktikus megoldás az egygépes változat, addig a nagygazdáságok teljesítmény- és munkaminőségi elvárásainak a kétgépes változatok felelnek meg.
A rendterítők a kaszált növények szétdobását forgórészeik fix villakarjain elhelyezkedő, a rendrakók pedig azok összerakását, vezérelt pályán mozgó villakarokra szerelt rugós ujjakkal végzik, míg egyes típusoknál az ujjak mozgatása vezérelt pályán mozgó szalaggal, vagy lánccal történik. A felszedési veszteség és a szennyeződés minimalizálása érdekében a rotoroknak megfelelő magasságban kell dolgozniuk, ezért célunk a forgórészek támkerekekhez viszonyított mûveleti magasságának helyes beállítása.
A jó kereszt- és hosszirányú felszínkövetés problémáját a keresztirányban is elmozdulni képes tandem rendszerû futómûvekkel oldottuk meg (2. kép). A nagyobb teljesítmények elérésének másik útja a munkaszélességek növelése. A már 19 m-es munkaszélességet is elérő változatoknál a fentieken túl alapkövetelmény a részegységek hidraulikus nyitása és szállítási helyzetben történő összecsukása, valamint a magas szintû üzembiztonság garantálása.
2. kép: 12,5 m munkaszélességû Fella TS 12555 PRO rendrakó
Az utóbbi évek fejlesztő munkája a nagybálázóknál látványos változásokat és újításokat eredményezett, a kis- és családi gazdaságok támogatási rendszerének átalakulása pedig érezhető fellendülést hozhat a kisbálázók terén. Ez utóbbi döntően a szögletes konstrukciókat érinti, de a megerősödő lótartás miatt számolnunk kell a hengeres változatok térnyerésével is. A száraz, vagy nedves termékeket előállító változó- és állandókamrás hengeres, valamint szögletes nagybálázókkal szemben megfogalmazott igények a bálák tökéletes alaktartósságára, nagy térfogattömegére, praktikus mozgatására és szállítására, könnyû kazalozására és kezelhetőségére irányulnak. A nagyobb teljesítményekhez szélesebb, nagyobb dobátmérőjû, több ujjsoros rendfelszedőket, a rendfelszedési veszteségek csökkentésére terelő és leszorító hengereket alkalmazunk. A változókamrás gépek nagyobb bálatömörségét biztosító szalagelőfeszítést, az állandókamrás konstrukcióknál a tömörítőhengerek (MPS rendszer), vagy a szalagszegmensek adott szakaszának kisebb átmérőre történő összenyomását aktív hidraulika szabályozza. A tömörség növelésének másik útja az anyag szeletelése, melyhez a gyakorlatban hengeres bálázóknál 11–25, míg a szögleteseknél 14–33 kést használunk. Az állattartás igényeinek megfelelő 4–5 cm-es aprítékméretet 25–30 késszámmal, míg a szalmafeltárás, vagy a biogázelőállítás 2–3 cm-es igényének kielégítéséhez már 45–50 közötti késszám szükséges. Egyre gyakoribb az eltömődések megszüntetésére szolgáló DropFloor rendszer és a finomabb terméket biztosító PreChop előszecskázó részegység megjelenése.
A hengeres bálázóknál közel azonos szélesség mellett a bálaátmérő növekedését figyelhetjük meg. A változókamrásoknál a korábbi 1,5 m-es méret mára már elérte az 1,8 m-t, sőt találkozhatunk 2,0 m-es bálákkal is, míg az átmérő az állandókamrásoknál 1,4–1,5 m-re nőtt. A NovoGrip innovációs rendszere lehetőséget teremt az állandókamrás konstrukció „állandóságának” megváltoztatására, segítségével a bálák átmérője 1,25 és 1,50 m között hat méretlépcsőben változtatható. Eltérő méretû bálákat speciális célra (pl. ültetvények sortakarása), vagy speciális anyagokhoz (pl. fás melléktermékek, energianyerési célú anyagok) használunk. A bálákat már száraz anyagok esetén is célszerû hálóval kötözni, az éleket pedig cover edge technikával befedni. Nedves anyagok esetén a háló alapkövetelmény, de már megjelent a fólia fedőanyag is. Mivel a szögletes bálázókkal készített 1,2 m széles és 0,7–1,2 m magas bálák hossza elérte a 3 m-t, kötözésük külön figyelmet igényel.
A nedves bálák tárolása csak tartósításukat követően biztonságos. A tökéletes fermentációhoz anaerob zárást biztosító csomagolástechnika szükséges.
Ehhez egyedi, vagy csoportos rendszerben dolgozó önálló gépeket, vagy a bálázóval egy alvázra szerelt kompakt berendezéseket alkalmazunk. A fejlesztés eredményeképpen olyan további konstrukciók születtek, melyek a bálázást és a csomagolást ugyanabban a térben hajtják végre, a bálákat a tarlókár elkerülése érdekében talpra állítják, a tekercseléshez 3D technikát alkalmaznak, sőt megállás nélkül képesek a hengeres bálázás és a csomagolás mûveletét elvégezni (3. kép).
3. kép: folyamatos üzemmódú Krone Ultima CF 155 XC bálázó-csomagoló
Dr. Bellus Zoltán
VM Mezőgazdasági Intézet
A cikk szerzője: Dr. Bellus Zoltán
