Hazánkban az eredményes másodvetésû zöldtrágyázás egyik limitáló tényezőjeként a nyári csapadékmentes és száraz időszakot tartják számon. A másodvetésû zöldtrágyanövények (őszi vetésû nyáron betakarított kultúra után, tavaszi vetésû kultúra előtt) ilyenkor kerülnek elvetésre és kell, hogy kicsírázzanak, fejlődésnek induljanak. Ez azonban nem jelent áthidalhatatlan nehézséget, mert egyrészt az augusztusi vetésnél már számolhatunk számottevő csapadékkal is, másrészt szakszerû talajmûvelés által növelhető a talaj nedvességkészlete is. Ebben az összefüggésben arra is utalni kell, hogy Magyarországon már az 1900-as évek első felében kísérleteztek zöldtrágya növények termesztésével nyírségi homoktalajon, Westsik Vilmos homokjavító vetésforgó kísérlete keretében.
A zöldtrágyázás másik csoportját a fővetésû növények alkotják, melyek a főkultúrának megfelelő hosszúságú vegetációs időszakban termeszthetők. A mérsékelt éghajlatú országokban a következő növények zöldtrágyaként történő termesztése terjedt el: facélia (mézontófû), fehér mustár, olajretek, takarmányrepce, pohánka (hajdina), tavaszi bükköny, szöszös bükköny, fehérvirágú csillagfürt, sárgavirágú csillagfürt bíborhere, fehérvirágú somkóró. Nagyon fontos továbbá annak elemzése, hogy a növénytermesztés komplex rendszerének részeként milyen szerep jut a zöldtrágyázásnak a modern és fenntartható mezőgazdasági termelésben. Tudvalévő, hogy az alacsony állatlétszám és a megváltozott technológiai körülmények (hígtrágyás technológia elterjedése az almos technológia helyett) következményeként a mezőgazdaságilag hasznosított termőterületek jelentős részén nincs lehetőség istállótrágyázásra. Az istállótrágyázás elsősorban nem tápanyagtartalma miatt fontos, ez járulékos hatás, elsődlegesen a talaj fizikai szerkezetét, kémiai tulajdonságait és biológiai aktivitását befolyásolja kedvezően. A zöldtrágyázás jelentősége tehát ezen előbbi hatások biztosításával magyarázható, melyek mûtrágyázással nem érhetőek el.
Fenti alapvetésekből kiindulva kerestük fel Molnár Istvánt, az Agrár Béta Kft. ügyvezető igazgatóját és kérdeztük a zöldtrágyázás gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatairól. Az Agrár Béta Kft. Dombóvár térségében gazdálkodik és több mint 2250 ha területen folytat szántóföldi növénytermesztést. A tevékenységi köre a növénytermesztés és a mezőgazdasági szolgáltatás. A megalakulást követően legfontosabb feladatuk a termelési alapok biztonságának megteremtése volt, mely a termőföldek bérlésének megszervezésében, a szolgáltatási szerződések megkötésében és a géppark kialakításában realizálódott. A hagyományos mezőgazdasági tevékenységek folytatása mellett céljaik között szerepel a bioenergia előállítás is. Ennek megfelelően létesült biogáz telepük és az üzem energiaigényét kielégíteni hivatott hőközpontjuk, melynek alapanyag igényét energiafûz aprítékkal oldják meg. Részt vesznek továbbá egy kutatási projektben is, melynek során a klímaváltozás káros hatásait megelőzni képes növénytermesztési technológiák kerülnek kifejlesztésre. Vetésszerkezetük a termesztett fő fajok tekintetében jelenleg a következők szerint alakul: 1300 ha-on kukoricát, 150 ha-on hibrid kukorica vetőmagot, 650 ha-on őszi búzát, további 150 ha-on pedig napraforgót termesztenek. 2002 nyarán vetettek először zöldtrágyaként fehér mustárt, mellyel kimagasló eredményeket értek el, 2009 óta azonban nem folytatnak zöldtrágyázást, mert bekerült vetésszerkezetükbe a hibrid repcevetőmag előállítás is, mely kizárja egyéb keresztesvirágúak, így a fehér mustár termesztésben tartását. Amennyiben ennek termesztése nem folytatódna, újból beiktatnák a zöldtrágya növényeket a termesztési szerkezetbe. Molnár Istvánnal így a 2002–2009 között szerzett tapasztalatokról beszélgettünk. Kétféle növény, cukorrépa (akkor még meghatározó növénye volt a gazdaságnak, mára azonban felhagytak termesztésével) és kukorica elé vetettek zöldtrágyanövényt, mindkét esetben fehér mustárt.
Először azonban ismerkedjünk meg közelebbről a fehér mustárral, mint zöldtrágyanövénnyel (1. kép). Régóta termesztett, a keresztesvirágúak családjába tartozó rövid tenyészidejû növény. Zöldtrágyanövénynek vetve vetésideje augusztus, mert a nyár közepén elvetett mustár a hosszú nappalok és a magas hőmérséklet hatására generatív fázisba megy át, kevés zöldtömeget szolgáltatva. A facéliához hasonlóan szintén rendelkezik fonálféreg gyérítő hatással. Gyökere dúsan átszövi, behálózza a talajt, jó talajállapotot biztosítva az utóvetemény számára. Zöldtrágyanövénynek ca. 2 millió csírával, 2–3 cm mélyre, gabona sortávra vetik. Gyorsan csírázik és fejlődik, egyenletesen borítja a talajt, így kiváló gyomelnyomó. A 6–8. héten már virágzik. Szára virágzás után gyorsan fásodik, ezért talajba juttatására a virágzás vége előtt sort kell keríteni. Az ország valamennyi kötött, középkötött talaján és humuszos laza homoktalaján termeszthető.
Kísérleti jelleggel először búza betakarítása után, cukorrépa vetése előtt vetettek zöldtrágyaként fehér mustárt. Egy egybefüggő 90 ha-os táblát osztottak két részre, így egyik felét zöldtrágyázva, másikat anélkül mûvelték. A zöldtrágyanövényt nyáron vetették és ősszel sekélyen bedolgozták a talaj felszínén, mint azt a 2. kép is szemlélteti. A zöldtrágyázásban részesült táblarészről röviden csak ennyit mondott Molnár István: „mintha más tábla lett volna”.
A talajszerkezetre gyakorolt pozitív hatások következtében a zöldtrágyázott területen jobb magágyat lehetett készíteni a cukorrépa számára. Ez azért is fontos, mert a cukorrépa termesztés sikerét nagyban befolyásolja a megfelelő magágy, mely 5 cm-ig lehet lazább, alatta pedig tömörített, de nem tömött. További pozitív hatás volt a talaj cserepesedésének megszûnése. Az említett terület erősen kötött (KA=56), agyagos vályog fizikai féleségû barna erdőtalaj és mint ilyen hajlamos cserepesedni.
A zöldtrágyázás következtében azonban szerves anyaggal dúsult a talaj, mely ellentételezte a cserepesedésre való hajlamot. Növényegészségügyi vonatkozásban a mustár fonálféreg gyérítő hatását kell megemlíteni. A fehér mustár (akárcsak a barna mustár és a facélia is) lebomlása során különféle mustárolaj-glikozidok keletkeznek, melyek nematicid hatásúak. Amikor még szerepelt a vetésszerkezetben a cukorrépa, sőt meghatározó növénye volt a gazdaságnak, 500–600 ha területen is folyt a termesztése, ez azonban „sûrû forgót” eredményezett. Ebből kifolyólag egyre jelentősebb problémát okozott a fonálférgek megjelenése és felszaporodása a cukorrépa termesztésben. Jelentős sikerként lehetett tehát elkönyvelni, hogy a fehér mustáros zöldtrágyázás hatásosnak bizonyult a fonálférgekkel szembeni védekezésben. Nem szabad azonban a zöldtrágya tápanyag-gazdálkodási hatásait sem figyelmen kívül hagyni. A zöldtrágyázás útján a talajba került szerves anyag növelte a talaj biológiai aktívitását, így a talaj természetes tápelemszolgáltató képessége útján feltáródó tápelemek mennyiségét és általában javította a talajéletet, mely szintén visszahatott a tápelemek jobb feltáródására és érvényesülésére. A talajszerkezet javításán és a fonálférgek gyérítésén túl ez is hozzájárult ahhoz, hogy zöldtrágyázás esetében magasabbak voltak a termésátlagok, mint anélkül. A talajba dolgozott zöldtrágyanövényekből feltáródó tápanyagmennyiséggel nem csökkentették viszont a mûtrágyázás mennyiségét. Az azzal magyarázható, hogy bár a zöldtrágyanövények lebomlása során tápelemek is feltáródnak, ez – lévén szó szerves vegyületekről, melyeknek először mineralizálódniuk kell, hogy a növény számára felvehetővé váljanak – időben elhúzódó, így nem tervezhető pontosan, hogy mikor fog a növény számára rendelkezésre állni, másrészt mennyiségileg nem elsődleges jelentőségû, mint arra a bevezetésben is utaltunk.
A talaj tápanyagtőkéjét viszont képes gyarapítani, vagy a növényi felvételt kiegészíteni az így feltáródó plusz tápanyagmennyiség.
A másik növény, amely elé zöldtrágyanövényt (szintén fehér mustárt) vetettek, a kukorica volt. Itt a fő hatást a talajszerkezet javításában tapasztalták. Ez esetben növényegészségügyi hatásokról nem beszélhetünk, mert a fonálférgek a kukorica esetében nem jelentenek problémát, a tápanyag-gazdálkodási hatások tekintetében, ill. abban a tekintetben, hogy a zöldtrágyázás megnövelte az utána következő főnövény termésátlagát, ugyanazt tapasztalták, mint a cukorrépát megelőző zöldtrágyázás esetében. A talajszerkezet javulása a kukorica utónövény esetében a megfelelő gyökérágy kialakulásában nyilvánult meg. A kukorica zavartalan fejlődéséhez jól lazult gyökérágyra van szüksége, hogy a gyökerek mind oldalirányban, mind pedig mélységben jól ki tudjanak fejlődni, így biztosítva az optimális víz- és tápelemfelvételt. Mielőtt nem végeztek zöldtrágyázást, gyakran tapasztalták kukoricán tavasszal a foszforhiányt jelző antociános elszíneződést. Ugyanakkor talajvizsgálati eredmények alapján kizárható volt a talaj foszforhiánya, egyébként is rendszeresen végeznek mûtrágyázást és olyan talajtani adottságok sem fordulnak elő, melyek gátolnák a talajban jelenlévő foszfor növényi felvehetőségét. A foszforhiányt az indukálta tehát, hogy a rossz, tömődött gyökérágy miatt nem tudott akkora gyökeret fejleszteni a kukoricanövény, hogy felvegye a számára szükséges összes foszfort. A zöldtrágyázás útján a talajba jutott szerves anyag javította a talaj szerkezét, porózusabbá, jobban átjárhatóvá téve azt, így megfelelő gyökérfejlődés tudott megvalósulni, mely lehetővé tette az optimális foszforfelvételt.
Benedek Szilveszter
A zöldtrágyázás másik csoportját a fővetésû növények alkotják, melyek a főkultúrának megfelelő hosszúságú vegetációs időszakban termeszthetők. A mérsékelt éghajlatú országokban a következő növények zöldtrágyaként történő termesztése terjedt el: facélia (mézontófû), fehér mustár, olajretek, takarmányrepce, pohánka (hajdina), tavaszi bükköny, szöszös bükköny, fehérvirágú csillagfürt, sárgavirágú csillagfürt bíborhere, fehérvirágú somkóró. Nagyon fontos továbbá annak elemzése, hogy a növénytermesztés komplex rendszerének részeként milyen szerep jut a zöldtrágyázásnak a modern és fenntartható mezőgazdasági termelésben. Tudvalévő, hogy az alacsony állatlétszám és a megváltozott technológiai körülmények (hígtrágyás technológia elterjedése az almos technológia helyett) következményeként a mezőgazdaságilag hasznosított termőterületek jelentős részén nincs lehetőség istállótrágyázásra. Az istállótrágyázás elsősorban nem tápanyagtartalma miatt fontos, ez járulékos hatás, elsődlegesen a talaj fizikai szerkezetét, kémiai tulajdonságait és biológiai aktivitását befolyásolja kedvezően. A zöldtrágyázás jelentősége tehát ezen előbbi hatások biztosításával magyarázható, melyek mûtrágyázással nem érhetőek el.
Fenti alapvetésekből kiindulva kerestük fel Molnár Istvánt, az Agrár Béta Kft. ügyvezető igazgatóját és kérdeztük a zöldtrágyázás gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatairól. Az Agrár Béta Kft. Dombóvár térségében gazdálkodik és több mint 2250 ha területen folytat szántóföldi növénytermesztést. A tevékenységi köre a növénytermesztés és a mezőgazdasági szolgáltatás. A megalakulást követően legfontosabb feladatuk a termelési alapok biztonságának megteremtése volt, mely a termőföldek bérlésének megszervezésében, a szolgáltatási szerződések megkötésében és a géppark kialakításában realizálódott. A hagyományos mezőgazdasági tevékenységek folytatása mellett céljaik között szerepel a bioenergia előállítás is. Ennek megfelelően létesült biogáz telepük és az üzem energiaigényét kielégíteni hivatott hőközpontjuk, melynek alapanyag igényét energiafûz aprítékkal oldják meg. Részt vesznek továbbá egy kutatási projektben is, melynek során a klímaváltozás káros hatásait megelőzni képes növénytermesztési technológiák kerülnek kifejlesztésre. Vetésszerkezetük a termesztett fő fajok tekintetében jelenleg a következők szerint alakul: 1300 ha-on kukoricát, 150 ha-on hibrid kukorica vetőmagot, 650 ha-on őszi búzát, további 150 ha-on pedig napraforgót termesztenek. 2002 nyarán vetettek először zöldtrágyaként fehér mustárt, mellyel kimagasló eredményeket értek el, 2009 óta azonban nem folytatnak zöldtrágyázást, mert bekerült vetésszerkezetükbe a hibrid repcevetőmag előállítás is, mely kizárja egyéb keresztesvirágúak, így a fehér mustár termesztésben tartását. Amennyiben ennek termesztése nem folytatódna, újból beiktatnák a zöldtrágya növényeket a termesztési szerkezetbe. Molnár Istvánnal így a 2002–2009 között szerzett tapasztalatokról beszélgettünk. Kétféle növény, cukorrépa (akkor még meghatározó növénye volt a gazdaságnak, mára azonban felhagytak termesztésével) és kukorica elé vetettek zöldtrágyanövényt, mindkét esetben fehér mustárt.
Először azonban ismerkedjünk meg közelebbről a fehér mustárral, mint zöldtrágyanövénnyel (1. kép). Régóta termesztett, a keresztesvirágúak családjába tartozó rövid tenyészidejû növény. Zöldtrágyanövénynek vetve vetésideje augusztus, mert a nyár közepén elvetett mustár a hosszú nappalok és a magas hőmérséklet hatására generatív fázisba megy át, kevés zöldtömeget szolgáltatva. A facéliához hasonlóan szintén rendelkezik fonálféreg gyérítő hatással. Gyökere dúsan átszövi, behálózza a talajt, jó talajállapotot biztosítva az utóvetemény számára. Zöldtrágyanövénynek ca. 2 millió csírával, 2–3 cm mélyre, gabona sortávra vetik. Gyorsan csírázik és fejlődik, egyenletesen borítja a talajt, így kiváló gyomelnyomó. A 6–8. héten már virágzik. Szára virágzás után gyorsan fásodik, ezért talajba juttatására a virágzás vége előtt sort kell keríteni. Az ország valamennyi kötött, középkötött talaján és humuszos laza homoktalaján termeszthető.
Kísérleti jelleggel először búza betakarítása után, cukorrépa vetése előtt vetettek zöldtrágyaként fehér mustárt. Egy egybefüggő 90 ha-os táblát osztottak két részre, így egyik felét zöldtrágyázva, másikat anélkül mûvelték. A zöldtrágyanövényt nyáron vetették és ősszel sekélyen bedolgozták a talaj felszínén, mint azt a 2. kép is szemlélteti. A zöldtrágyázásban részesült táblarészről röviden csak ennyit mondott Molnár István: „mintha más tábla lett volna”.
A talajszerkezetre gyakorolt pozitív hatások következtében a zöldtrágyázott területen jobb magágyat lehetett készíteni a cukorrépa számára. Ez azért is fontos, mert a cukorrépa termesztés sikerét nagyban befolyásolja a megfelelő magágy, mely 5 cm-ig lehet lazább, alatta pedig tömörített, de nem tömött. További pozitív hatás volt a talaj cserepesedésének megszûnése. Az említett terület erősen kötött (KA=56), agyagos vályog fizikai féleségû barna erdőtalaj és mint ilyen hajlamos cserepesedni.
A zöldtrágyázás következtében azonban szerves anyaggal dúsult a talaj, mely ellentételezte a cserepesedésre való hajlamot. Növényegészségügyi vonatkozásban a mustár fonálféreg gyérítő hatását kell megemlíteni. A fehér mustár (akárcsak a barna mustár és a facélia is) lebomlása során különféle mustárolaj-glikozidok keletkeznek, melyek nematicid hatásúak. Amikor még szerepelt a vetésszerkezetben a cukorrépa, sőt meghatározó növénye volt a gazdaságnak, 500–600 ha területen is folyt a termesztése, ez azonban „sûrû forgót” eredményezett. Ebből kifolyólag egyre jelentősebb problémát okozott a fonálférgek megjelenése és felszaporodása a cukorrépa termesztésben. Jelentős sikerként lehetett tehát elkönyvelni, hogy a fehér mustáros zöldtrágyázás hatásosnak bizonyult a fonálférgekkel szembeni védekezésben. Nem szabad azonban a zöldtrágya tápanyag-gazdálkodási hatásait sem figyelmen kívül hagyni. A zöldtrágyázás útján a talajba került szerves anyag növelte a talaj biológiai aktívitását, így a talaj természetes tápelemszolgáltató képessége útján feltáródó tápelemek mennyiségét és általában javította a talajéletet, mely szintén visszahatott a tápelemek jobb feltáródására és érvényesülésére. A talajszerkezet javításán és a fonálférgek gyérítésén túl ez is hozzájárult ahhoz, hogy zöldtrágyázás esetében magasabbak voltak a termésátlagok, mint anélkül. A talajba dolgozott zöldtrágyanövényekből feltáródó tápanyagmennyiséggel nem csökkentették viszont a mûtrágyázás mennyiségét. Az azzal magyarázható, hogy bár a zöldtrágyanövények lebomlása során tápelemek is feltáródnak, ez – lévén szó szerves vegyületekről, melyeknek először mineralizálódniuk kell, hogy a növény számára felvehetővé váljanak – időben elhúzódó, így nem tervezhető pontosan, hogy mikor fog a növény számára rendelkezésre állni, másrészt mennyiségileg nem elsődleges jelentőségû, mint arra a bevezetésben is utaltunk.
A talaj tápanyagtőkéjét viszont képes gyarapítani, vagy a növényi felvételt kiegészíteni az így feltáródó plusz tápanyagmennyiség.
A másik növény, amely elé zöldtrágyanövényt (szintén fehér mustárt) vetettek, a kukorica volt. Itt a fő hatást a talajszerkezet javításában tapasztalták. Ez esetben növényegészségügyi hatásokról nem beszélhetünk, mert a fonálférgek a kukorica esetében nem jelentenek problémát, a tápanyag-gazdálkodási hatások tekintetében, ill. abban a tekintetben, hogy a zöldtrágyázás megnövelte az utána következő főnövény termésátlagát, ugyanazt tapasztalták, mint a cukorrépát megelőző zöldtrágyázás esetében. A talajszerkezet javulása a kukorica utónövény esetében a megfelelő gyökérágy kialakulásában nyilvánult meg. A kukorica zavartalan fejlődéséhez jól lazult gyökérágyra van szüksége, hogy a gyökerek mind oldalirányban, mind pedig mélységben jól ki tudjanak fejlődni, így biztosítva az optimális víz- és tápelemfelvételt. Mielőtt nem végeztek zöldtrágyázást, gyakran tapasztalták kukoricán tavasszal a foszforhiányt jelző antociános elszíneződést. Ugyanakkor talajvizsgálati eredmények alapján kizárható volt a talaj foszforhiánya, egyébként is rendszeresen végeznek mûtrágyázást és olyan talajtani adottságok sem fordulnak elő, melyek gátolnák a talajban jelenlévő foszfor növényi felvehetőségét. A foszforhiányt az indukálta tehát, hogy a rossz, tömődött gyökérágy miatt nem tudott akkora gyökeret fejleszteni a kukoricanövény, hogy felvegye a számára szükséges összes foszfort. A zöldtrágyázás útján a talajba jutott szerves anyag javította a talaj szerkezét, porózusabbá, jobban átjárhatóvá téve azt, így megfelelő gyökérfejlődés tudott megvalósulni, mely lehetővé tette az optimális foszforfelvételt.
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
Címlapkép: Getty Images
