A nitrogéntrágya adagolása a vegetáció folyamán
Egy tonna őszi búza szemtermés kb. 18 kg nitrogént vesz fel a talajból, míg a hozzá tartozó szalma melléktermés kb. 2,2 kg-t (86% szárazanyag-tartalomra vetítve). Utóbbi azonban – amennyiben visszaforgatásra kerül a talajban – újból a növény rendelkezésére fog állni. A nitrogén számított adagját (az Nmin módszer szerint végzett talajvizsgálat és a növény igénye alapján) megosztva kell kijuttatni.
Az őszi alaptrágyázás során a szükséges nitrogénadag kb. 30%-át juttassuk ki, majd három tavaszi fejtrágyázás (bokrosodás, szárbaindulás, kalászhányás) alkalmával 30, 30 és 10%-át.
Az őszi starter nitrogénadag célja a kezdeti fejlődés megindításán túl, hogy már télen és kora tavasszal is elég nitrogén legyen jelen a bokrosodáshoz, anélkül, hogy túlfejlődést okozna. A külföldi szakirodalmak azonban gyakorlatilag nem tesznek említést erről, ill. számos kísérleti eredmény is azt mutatja, hogy amennyiben a talaj szervesanyag-tartalma nem túl alacsony és/vagy a szármaradványok visszakerültek a talajba, starter-trágyázás nélkül is elegendő nitrogén áll rendelkezésre a bokrosodás megindításához. Különösen a szármaradványok visszaforgatása kapcsán utalnunk kell azonban az ún. pentozán- hatásra. Eszerint, ha a kelésig nem bomlottak le kellően a szármaradványok, nem elegendő a belőlük feltáródó nitrogénszolgáltatás, ill. a lebontást végző mikroorganizmusoknak is szükségük van energiára, melyek így konkurenciaként jelennek meg a tápelemfelvételben, nitrogénhiány lép fel. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha ősszel nincs elegendő mennyiségû csapadék (hazánkban gyakran előfordulhat), mely a növényi maradványok gyors lebomlását eredményezné. A pentozánhatás elkerülhető az őszi starter nitrogéntrágyázással, hiszen a nitrogén energiát szolgáltat a mikroorganizmusoknak, ezzel meggyorsítva a lebontó folyamatokat.
Míg az első fejtrágyázás a termésmennyiségre hat, a vegetatív fejlődést gyorsítja, ezért célszerû minél hamarabb, kora tavasszal kijuttatni, addig a második és harmadik adag elsősorban a termés minőségét befolyásolja. A második adag a kalászonkénti szemszámot növeli, a harmadik adag emellett pedig pozitív hatást gyakorol az ezerszemtömegre, a fehérje- és sikértartalomra is. A harmadik fejtrágyaadag kijuttathatóságát nagyban befolyásolja a csapadék, száraz évjárat esetén romlik a felvehetősége, ill. késlelteti az érést.
A tavaszi fejtrágyaadagok pontosan meghatározhatók a növény klorofilltartalma alapján. Erre a célra ma többféle eszköz is beszerezhető a traktorra szerelhető szenzortól a kézi mérésre alkalmas mûszerig. A már fejlett állományban történő fejtrágyakijuttatáshoz mûvelőutas termesztés szükséges a taposási vesztésegeket elkerülendő.
Klasszikus eredmények, de újból felidézzük, miszerint számos kutatási eredmény bizonyítja, emelkedő nitrogénadagok hatására a termés mennyisége mellett nő az ezerszemtömeg, a fehérjetartalom és a harvesztindex is. Több olyan eredményről is olvashatunk, amelyek azt mutatják, hogy előbbi mérőszámok annál magasabbak voltak, minél több adagra osztották a nitrogéntrágya adagolását (2, 3, 4, ill. 5 megegyező mennyiségû adag tavasszal), hiszen így mindig elegendő nitrogén állt a növény rendelkezésére az intenzív fejlődési szakaszokban. A termesztési gyakorlatban azt a nitrogénszintet és kijuttatási gyakoriságot kell alkalmazni, amely még gazdaságos többlettermést jelent, mind a termés mennyisége, mind pedig minősége szempontjából.
Az ábrán látható összefüggés értelmében addig gazdaságos a nitrogéntrágyázás szintjének növelése, amíg annak költségeit lefedi a bevétel.
A helyes nitrogénforma megválasztása
A növények ásványi formában (NH4+, NO3–) veszik fel a nitrogént, ill. kisebb mennyiségben szerves vegyületek (pl. karbamid) felvételére is képesek. Ezzel összefüggésben gyakran felmerül a kérdés, melyik nitrogénformát tartalmazó mûtrágya kijuttatása éri el a legjobb hatást. Számos összehasonlító vizsgálatot végeztek e kérdésből kiindulva, nem állapítható meg azonban egyértelmûen az ammónium, vagy nitrátalapú nitrogéntrágyázás előnye a másikkal szemben. Leghatásosabb mûtrágyának viszont a mészammonsalétrom (ammónium-nitrát + kalcium-karbonát) bizonyult az esetek többségében.
Mindehhez tudni kell, hogy a növény számára a nitrátforma a legkönnyebben felvehető, hiszen ez az egyik legmozgékonyabb ion a talajban, másrészt felvehetősége is csak ritkán korlátozott más tápelemekkel való kölcsönhatások által. A növény viszont ammónium formában hasznosítja a nitrogént, így a nitrát ammóniummá redukálódik, ill. a fölösleg pedig a vakuólában raktározódik, míg a növénynek szüksége nem lesz rá. Az ammónium- és nitrátformák egy adott mûtrágyában történő együttes jelenléte egyszerre biztosítja tehát a gyors felvehetőséget, de azzal, hogy ammóniumformát is tartalmaz, hatékonyabbá teszi a növények nitrogénfelhasználását. Mindez a második és harmadik nitrogén-fejtrágyaadag esetében fontos, amikor gyors nitrogénfelvétel szükséges. A gyors felvehetőség szól a kalcium-, ill. káliumnitrát-formák mellett is, amelyek egyéb, a növényi vízgazdálkodás számára különösen fontos tápelemeket is tartalmaznak, így szintén javítva a nitrogénfelhasználás hatékonyágát. A karbamid formájában kijuttatott nitrogén viszonylag lassan felvehető, hiszen már a talajban kell átalakulnia nagyrészt ammóniummá és csak ezután válik a növény számára hozzáférhetővé. Így ez a mûtrágya a legkevésbé hatékony fejtrágyázáshoz, de jól alkalmazható az alaptrágyázás során.
Jelen cikkben csak utalunk rá, hogy a forma mellett a halmazállapotban is különbség lehet a nitrogénmûtrágyák között: előfordulnak a szuszpenzió formájában kijuttathatók (pl. MAP), melyek szárazság esetén könnyebben felvehetőek. Európában kevésbé elterjedt, de gáz halmazállapotú ammónium is használatos mûtrágyázásra.
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
