A világ különböző régióiban a kukoricatermesztésre a legkülönbözőbb természeti és ember alakította feltételek alakultak ki. A termesztés világméretû elterjedését a kukorica formagazdagsága, a tulajdonságainak változatossága tette lehetővé.



A kukoricatermesztés eredményességét a területegységről betakarítható termés nagyságával mérjük. A termés adatok jól tükrözik, hogy az adott termőhelyen az időjárás, a talaj, az agrotechnika és a hibrid, mint a termesztés legfontosabb elemei mennyire tudták biztosítani a terméskialakításhoz a kukorica élettani igényét.



A kukoricatermesztés feltételei egy ugyanazon termőhelyen is gyakorta változnak. Érdekes áttekinteni, hogy Magyarországon a hibridkukorica bevezetésének több, mint ötven éve alatt milyen jelentős mértékû változások történtek a kukoricatermesztésben, és mit kellett a hibridek tulajdonságain változtatni ahhoz, hogy a technológia és a fajtatulajdonságok harmóniája jól szolgálja a termesztést.

Az utóbbi ötven év kukoricatermesztésének egyes időszakai



Az elmúlt fél évszázad a kukoricanemesítésben és -termesztésben bővelkedik változásokban, nemcsak azért, mert jelentős társadalmi és gazdasági átrendeződések történtek, hanem mert az időjárási feltételek is rapszodikusan alakultak. A kukoricatermesztés szempontjából nézve ezt az ötven évet a következő időszakokra oszthatjuk. 

- A fajtaváltás



A kukorica kapás növény, vetése, betakarítása elsősorban kézi erővel történt. Minden tájegységnek megvolt a maga nemesített fajtája, amelyek jellemzően szép, nagy csöveket teremtek. A gazdák a legszebb csövekből válogattak vetőmagnak valót. A hibridek bevezetésének időpontja az ötvenes évek második fele. A hibridek jelentős terméstöbbletének köszönhetően a nemesített kukorica fajták lecserélése szinte pár év alatt megtörtént.

- A termelési rendszerek megalapítása



Korszerû állattenyésztés korszerû növénytermesztést igényelt. A kukorica, mint abrak- és tömegtakarmány, terméseredményeinek növelése alapvető feladattá vált. A terméseredmények növelése érdekében megvalósult az iparszerû technológia bevezetése. A kézi törés helyett a szemes betakarítás és szárítás a technológia fő elemeivé váltak.



A termelési rendszerek olyan adatbázist hoztak létre, amelyben a technológia minden lényeges elemét táblasorosan, külön és egymással összefüggésben is értékelni lehetett. Ez az adatbázis pontos képet adott a hibridek üzemi teljesítményéről, ami meghatározta az egyes hibridek használatát is. Az egyes hibridek vetőmagjának forgalomba kerülő mennyiségét országos koordinációs értekezlet határozta meg.

- Társadalmi és gazdasági változások ideje



1989-től a társadalmi és gazdasági változások a mezőgazdaságot teljesen új helyzetbe sodorja. A termő területek felaprózása, az input anyagok elhagyása jó időre visszavetette a termesztés színvonalát. Ezekben az években mind gyakrabban jelentek meg időjárási anomáliák, a globális felmelegedés egyre több jelével találkoztunk.



A vetőmag kínálati piaccá alakult. A hibridek kiválasztása a különböző fajtatulajdonosok marketing munkája és az egyes termelői tapasztalatok alapján történt.

- Az utóbbi öt-tíz év



Az utóbbi évek egyfajta konszolidációt jelentenek. A földhasználás koncentrációja visszaállította a modern technikával megvalósuló kukoricatermesztést. Sok-sok vita eredményeként a minősített hibridek kísérlete is megszervezésre került.

- A hibridek tulajdonságai



A kukoricahibridek termőképessége minden időben a legfontosabb mutató. Amikor termőképességről beszélünk célszerû megkülönböztetnünk a genetikai- és a realizálható termőképesség fogalmát. A hibridek genetikai termőképességét az optimális kísérleti feltételek között becsülhetjük, a realizálható termés pedig az, amit a táblákról betakarítunk. A kétféle termés sokszor igen távol esik egymástól. A különbség elsősorban az időjárás, a tápanyag-szolgáltatás és nem utolsósorban a gondos talajmûveléstől függ. Ha a hibrid valamely tulajdonsága miatt rossz a genetikai termőképesség realizálhatósága, akkor az a termesztésben nagyon rövid életû lesz.

Így történt ez a kukoricatermesztés gépesítésének bevezetésekor. A kézi mûvelésnél a hibrideket a cső nagysága alapján ítélték meg. Nem volt fontos szempont a szárszilárdság, mert kézzel a földre hulló csöveket is fel lehetett szedni.

A kukorica betakarításának gépesítése nagyon rövid idő alatt átrendezte a hibrid választékot.



A szárszilárdság a gépi betakarítást követően elengedhetetlen tulajdonság lett. Az első jó szárszilárdságú hibridek genetikai termőképessége jellemzően szerényebb volt, mégis a minimalizált betakarítási veszteség révén, megelőzték a nagyobb genetikai potenciállal rendelkező, de gyenge szárú hibrideket. Ma már természetes, hogy a termesztett hibridek szárszilárdsága a követelményeknek megfelelő. Ennek ellenére megdöbbenve tapasztaltuk 2009 őszén, hogy nagyon sok kukoricatáblán a növények úgy letörtek, mintha úthenger ment volna keresztül. A szártörés okát nyilvánvalóan időjárási anomáliában kereshetjük, hisz korábbi évek kiváló szárú hibridjei egy év alatt nem veszítik a genetikailag nagyon is jól öröklődő tulajdonságukat.



A területegységről betakarítható termés növelésében a hetvenes évektől a hibridek sûríthetősége vált meghatározó tulajdonsággá. A nagyadagú mûtrágya használata és az időjárás kedvező feltételt teremtettek arra, hogy a hektáronkénti tőszám növelésével (80–90 ezer tő/ha) növeljük a termésátlagokat. Nagy változás volt ez a korábban általánosan elfogadott 30–40 ezres növényszámhoz viszonyítva. A hibridek tőszám-sûríthetőségének jellemzéséhez a folyamatos tőszámkísérlet bevezetésére került sor. Széles és szûk tőszám optimumú hibridekről beszéltünk, a vetési technológiát az egyes hibridek optimális tőszámához igazítottuk.



Magyarországon a mûtrágya mennyiségének visszaesése és az aszályos évek beköszönte véget vetett a nagy tőszámok használatának. Ma itthon a kukoricahibridek megítélésekor a sûríthetőség nem szempont. Németországban és Franciaországban ma is gyakorlat a 90–110 ezres tőszám használata, és többször teszik fel a kérdést az ottani szakemberek, mi miért használunk ilyen alacsony tőszámot?



A kukorica kombájnnal történő betakarítása és a termés szárítása két nagyon fontos tulajdonságot helyezett előtérbe, a tenyészidőt és a szem vízleadását.



A hatvanas évek végén, a hûvös csapadékos években, a hosszú tenyészidejû kukoricák éretlenségük és csőfuzárium-fertőzöttségük miatt az állattenyésztőknek számos gondot okoztak. Azóta szinte évről évre rövidült a Magyarországon termelt kukoricahibridek tenyészideje. Először a FAO 600-at felejtettük el. Napjainkban a FAO 500 hibrideket már elsősorban silótermesztésre használjuk. A tenyészidővel kapcsolatban ismét találkozunk a genetikai és a realizálható termőképesség kérdésével. A dilemmát a gyakorlat oldotta meg. Mára kikristályosodott, hogy kedvező években legnagyobb termést a FAO 400-as hibridek adják, leggazdaságosabban pedig a FAO 300-asok termeszthetők.

Az energiaárak növekedésével a kukorica ­szárítása egyre nagyobb költséget jelentett. A nemesítés a jó vízleadó hibridek bevetésével hatékonyan tudott hozzájárulni a betakarításkori szemnedvesség csökkentéséhez. Mára azonban a hibridek ebben a tulajdonságban eléggé egyformák lettek, nincs nagy különbség közöttük. A szárszilárdság analógiáján a rossz vízleadású hibridek szemes kukoricaként nem tudtak hosszú életûek lenni. Más dolog a silókukorica, ott a lassú vízleadás erény.



Az aszályos évek gyakorisága a hibridek szárazságtûrésére irányította a figyelmet. Aszályos időben az agrotechnika jelentősége válik nagyon fontossá. A kellő gondossággal és időben végzett, a talaj nedvesség állapotát messzemenően figyelemmel kísérő talajmûvelés több termést őriz meg, mint az egyes hibridek közötti különbség. Azonban a hibridek közötti szárazságtûrést sem szabad lebecsülnünk. Ma már egyre jobban megismerjük a hibridek reakcióját, ami nem csak egyszerûen a szárazság-, hanem a hőtûrést is magába kell, hogy foglalja. Mivel a vetőmag beszerzéskor még nincs aszály előrejelzés, nehezen, vagy leginkább csak a tapasztalatokra hagyatkozva tudjuk eldönteni, hogy szárazságtûrő hibrid vetőmagját vegyük-e meg. A szárazságtûrés meghatározásakor nagyon vigyázni kell arra, hogy a szárazságtûrést ne keverjük össze az intenzív vagy extenzív termesztésre való alkalmassággal. Az elmúlt két évben például Békés megyét nagyon erősen sújtotta az aszály. Békés megyébe a szárazságtûrés jegyében mégsem javasolhatunk extenzív típusú hibridet.



A szárazságtûrő hibridek dilemmáját a nemesítés oldhatja fel olyan hibridek piacra vitelével, amelyek kellő csapadékellátásnál bő termők, a száraz évjáratokban pedig a termésveszteségük arányaiban a legkisebb.



Napjainkban a nemesítés legnagyobb kihívása a csőfuzárium rezisztencia. A termőképesség folyamatos és mindenáron való növelése a hibridek csőfuzárium érzékenységének növeléséhez vezethet. Az élelmiszerbiztonságnak szigorú szabályai vannak. Az EU a fuzárium toxinokra határértékeket állapított meg. Mindannyiunk egyetemes érdeke az egészséges takarmány, egészséges élelmiszer. Azontúl, hogy a nemesítés minden eszközt megragad az ellenálló genotípusok előállítására, tudnunk kell, hogy nagyon sok egyéb tényező válthat ki fuzárium fertőzést, és annak következtében toxintermelést. A kártevők jelenléte, a rosszul kezelt termény mind-mind veszélyforrás.



Rövid összeállításunk jól szemlélteti, hogy milyen kölcsönhatásban állnak egymással a klimatikus tényezők, a technológia és a hibridek tulajdonságai. A kölcsönhatás örök, a mi feladatunk pedig a köztük lévő harmónia megteremtése.



Dr. Szél Sándor

A cikk szerzője: Dr. Szél Sándor