A magyarországi agroökológiai potenciálban lévő előnyök, mint megújuló erőforrás kihasználása, döntő fontosságú Magyarország és a vidéken élő lakosság számára, mivel ez adhat biztos alapot a környezeti, természeti és gazdasági fenntarthatóságot figyelembe véve a magyarországi vidéki lakosság megélhetéséhez.
A magyarországi agroökológiai potenciál messze az EU-s átlag fölött van, ezért ha céltudatosan, komplexen hasznosítjuk jelentős előnyre tehet szert a hazai agrár- és vidékfejlesztés. Ehhez világos, átgondolt egymással összefüggő és egymást erősítő fejlesztésekre van szükség. Legtöbb hazai és külföldi szakember előtt érthetetlen az a gondolkodás, ahogy Magyarországon a mezőgazdaságot, illetve a vidékfejlesztést kezelik. Holott ha mindezt racionálisan, megfelelő struktúrába rendeznénk Magyarország gazdaságilag, élelmiszer és energiabiztonság szempontjából is megerősödhetne, megalapozva ezzel a vidéki lakosság 21. századi színvonalon való megélhetését. Ezért rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló csekély tőkét és pénzügyi forrásokat ennek érdekében és szellemében használjuk fel. Első lépésként a „fejekben” kell rendet tenni. Jó példa erre, hogy lassan a falvakban semmilyen haszonállatot sem lehet tartani, mert zavarja az ott lakókat.
A falusi élet természetes velejárója az egész világon, hogy a házi kerteket megmûvelik, illetve ház körül haszonállatokat tartanak. Nem lehet pl. Ausztriában, Dél-Németországban úgy menni a vegetációs idő elején és végén, hogy ne éreznénk a „bauer parfüm” illatát, ne látnánk a gazos területek helyett állatokkal legeltetett, szépen karbantartott legelőket, szakszerûen hasznosítva így az elsődleges (növényi) biomasszát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a helyi élelmiszerek fogyasztásának Európa nagy részén milyen kultusza van! Ezzel szemben a hazai munkanélküli lakosság nagy része gyakorlatilag minden élelmiszerét a kereskedelemben, alacsony biológiai és élvezeti értékû termékként veszi meg. Mindez nagymértékben megnöveli az „ökológiai” lábnyomunkat!
Ez nemcsak az élelmiszerekre, hanem egyéb más termékekre és a felhasznált energiára is vonatkozik. A kimutatások szerint a világon a textilipar által felhasznált alapanyagok mennyiségének több, mint kétharmada napjainkban mûszál, és amennyiben mindenki természetes textilipari alapanyagból készült ruhákban szeretne járni, csak a világ lakosságának kb. egyharmada tehetné meg! Ugyanez vonatkozik a magas biológiai és élvezeti értékû élelmiszerekre és az energia felhasználásra. Ezzel szemben Magyarországnak minden természeti adottsága megvan, hogy ne csak a hazai lakosságot lássa el magas biológiai értékû élelmiszerekkel, természetes textilipari alapanyaggal, elsődleges (növényi) és másodlagos (állati) eredetû biomasszára alapozott energiával, hanem jelentősen hozzá tudjon járulni a világ fogyasztásához. Kötelességünk tehát ezt a potenciált kihasználni!
Sajnos sok esetben ennek akadályozói maguk a nem képzett környezetvédők, mivel nincsenek tisztában a természetes ökoszisztémákra jellemző anyag és energia körfogással, illetve tévesen értelmezik azt. Így fordulhat elő, hogy a fosszilis alapanyagot felhasználó iparnál és a közlekedésnél veszélyesebbnek ítélik meg az állattenyésztést, holott az elsődleges és másodlagos biomasszát előállító rendszerek, amennyiben minden részletükben egymásra épülnek, úgy állítanak elő ipari (élelmiszer, textil, kozmetikai, bőripari stb.) alapanyagot, energiát (biogázt, bioetanolt stb.), hogy nem keletkezik hulladék, csak társtermék, megalapozva így az adott régióra jellemző ökológiailag és ökonómiailag is fenntartható fejlődést. Az a leegyszerûsített megítélése az állattenyésztésnek, amely szerint az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a légkör üvegházhatású gáz terheléséhez torz, szakmailag nem megalapozott álláspont.
Az igaz, hogy az állatok (az emberhez hasonlóan) élettevékenységük során anyagcseréjükön keresztül üvegházhatású gázokat bocsátanak ki pl. CO2, NH3, CH4, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a közelmúltban az autotróf szervezetek által közvetlenül, vagy közvetve légkörből, illetve a talajból megkötött szén és nitrogén forrásokból származnak, szemben a föld mélyén évmilliók óta raktározódott fosszilis energiahordozókkal, alapanyagokkal. Fontos ezzel kapcsolatban a nitrogén körforgásra is felhívni a figyelmet. A nitrogén megkötésére csak kevés szervezet képes. Ilyenek egyes baktériumok pl. Rhizobium fajok és cianobaktériumok. A szerves anyagok nitrogénje az ammonifikáció során ammónium alakban szabadul fel.
Az ammóniát a nitrifikáló baktériumok nitráttá oxidálják. Az ammónium- és a nitrátion vízben oldódik, így a növények könnyen felveszik. A nitrogén körforgásban fontos szerepe van a mineralizációnak és az immobilizációnak. Az ásványi nitrogént a mikroorganizmusok szerves kötésbe viszik, immobilizálják, az elpusztult szervezetek a talajba kerülnek, és egyéb mikroszervezetek ammóniává, majd ammóniumvegyületekké alakítják, mineralizálják a megkötött nitrogént. A talajba kerülő szerves anyagok C/N aránya befolyásolja az immobilizációt és a mineralizációt. A magas (30
A cikk szerzője: Dr. Póti Péter
