A kombájnok üzemeltetése, a vállalkozások nagyon eltérő ökológiai adottságainak megfelelően, változó körülmények, birtoknagyság, táblaméret, területi tagoltság, domborzat, időjárási körülmények között történik. Mindezek mellett a gyakorlatban a 7 kg/s áteresztőképességû, egyszerû konstrukciójú arató-cséplő gépektől a 20 kg/s áteresztőképességû, nagy teljesítményû gépekig számos konstrukciós változat megtalálható. Mindezek mellett talán a legfontosabb, amit figyelembe kell venni az aratás szervezésénél a búza vagy a betakarítandó termény optimális állapotát, érettségi fokát, nedvességtartalmát. Ezek a dolgok – különösen a jelenlegi szeszélyes, csapadékos időjárás mellett – különösen nagy odafigyelést igényelnek.
Az aratási munkák megszervezésénél a betakarítandó volumenből, ami az üzem adottságainak megfelelően változó, és az arató-cséplő gépek kapacitásából, ill. teljesítményéből kell kiindulni. Ez az említett paraméter nagymértékben függ az arató-cséplő gép konstrukciójától és nagyságrendjétől. Ezért ebből a szempontból nem árt elemezni az egyébként ismert arató-cséplő gép konstrukciókat. Az arató-cséplő gépek nagyságrendjét alapvetően a cséplőszerkezet geometriai méretei, a tisztítószerkezet, magleválasztó felület nagysága, a beépített szalmarázó ládák száma, az átejtő felület nagysága, vagyis azoknak a keresztmetszeteknek a nagysága, hatékonysága melyen a szem-törek, szem-szalma keverék át kell menjen, határozza meg.
A könnyebb áttekinthetőség érdekében az 1. ábrában foglaltuk össze a hazai gyakorlatban használt arató-cséplő gépek konstrukciós megoldásait, ill. azokat a fontos paramétereket, amelyek alapján az arató-cséplő gépek nagyságrendi kategóriába sorolhatók.
Természetesen az említett paramétereken túl még egyes gyártmányokon és típusváltozatokon belül is a konstrukciónak meghatározó hatása van az arató-cséplő gépek áteresztőképességére, tehát az áteresztőképesség értékére már nem lehet ilyen általános vagy valamiféle átlagértéket mondani. Az áteresztőképesség minden esetben szigorúan meghatározott – különböző gépvizsgáló intézeti – vagy az egyes gyártók idevonatkozó házi szabványainak előírásai szerint végzett szántóföldi mérővizsgálatokkal határozható meg, és ez az érték csak azon körülmények mellett érvényes. Ilyen hazai intézmény az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllő.
Az azonos típusú és gyártmányú arató-cséplő gépek áteresztőképessége és a kombájn nagyságrendje közötti összefüggést a 2. ábrán szemléltetjük az MGI mérései alapján. Az ábrán a New Holland gyártmányú arató-cséplő gép család tagjai szerepelnek, de hasonló ábra szerkeszthető az egyéb más gyártók gyártmányaival is. A John Deere WTS újabb „W”, a CTS újabb „C” sorozatú gépei ugyancsak részt vettek hazai vizsgálatokon, és ezek áteresztőképesség adatai szintén rendelkezésre állnak. A CLAAS cég „Dominator” – „Medion” – „Mega” – „Tucano” – „Lexion” modelljei, valamint a Finn „Rosenlew” gyár Sampo típusú arató-cséplő gépei szintén elhelyezhetők hasonló skálán.
Az áteresztőképesség az a szám ami azt fejezi ki, hogy az arató-cséplő gépen időegység alatt mennyi anyag (szem-szalma, pelyva és törek) halad át, a mértékegysége kg/s. Az áteresztőképességet Magyarországon 1,5% szemveszteség, 98% szemtisztaság, és max. 2% szemtörés mellett kell érteni. Természetesen a már korábban említett gyártói vagy egyéb gépvizsgálati szabványok ettől eltérő korlátozó tényezőket is előírhatnak. Minden esetre ez a mutatószám már képezheti az aratás szervezéséhez szükséges számítások alapját. A hazai búzafajták, illetve az aratási gyakorlatot figyelembe véve a szem-szalma arányát 1:1; 1:0,8 körülire lehet becsülni. Ennek alapján a 2. ábra szerinti kombájn nagyság rendekhez rendelt, számított szemtömeg-teljesítmény, illetve területteljesítmény adatokat a táblázat tartalmazza.
A táblázat adatai irányszámokként kezelhetők, ami az esetleges üzemi sajátosságok szerint korrigálhatók. Mindenesetre ezekből a számokból már sok, az aratással kapcsolatos feladat megoldása tervezhető, a tömegteljesítmény és a várható hozamok alapján meghatározható a betakarítandó volumen, ami alapja a szállítókapacitás meghatározásának. A területteljesítmények ismeretében és a kombájnkapacitás, darabszám alapján a betakarítási időszak tervezhető.
A táblázatban szereplő számadatok eléréséig azonban sok apró lépést kell megtenni a kombájnok üzemeltetése során. Ezeknek a lépéseknek a megtételével azonban az üzemeltetési paraméterek javíthatók. A betakarítási időszakban a meglévő kombájnpark már adott, azzal kell gazdálkodni. Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy az adott növényféleségnek, nevezetesen az őszi búza aratásához szükséges felszereltséget biztosítsuk, ez elsősorban a cséplőszerkezet esetében a búzakosár, a tisztítószerkezet vonatkozásában a búzához alkalmas rosták beépítését jelenti.
A 1,5%, vagy a gazdaság által elviselhető szemveszteség melletti tömegteljesítmény eléréséhez, a gazdaság termelési szintjéhez, a várható hozamokhoz és az arató-cséplő gép nagyságrendjéhez igazodó munkaszélességû vágóasztalok használata szükséges. Annak a szemléletnek kellene érvényesülnie, hogy az arató-cséplő gépek kihasználását, vagy leterhelését lehetőleg ne a munkasebesség növelésével, hanem a nagyobb munkaszélességû vágóasztalok használatával érjük el. Ez azért fontos, mert a munkasebesség növelésével a fajlagos hajtóanyag-felhasználás nő, a munkaszélesség növelésével viszont csökken ez az érték. Mindezek mellett törekedni kell a munkaszélesség maximális kihasználására, ez kézi kormányozás esetén 85–90% körüli, míg valamilyen GPS vezérlésû sor-, párhuzamvezető, vagy automatikus kormányzás esetén a fogáskiosztás akár a 100%-ot is megközelítheti. A GPS vezérlésû automata kormányzás vagy sorvezéres, és a beállítható szemveszteség alapú automata terhelés a tömegteljesítmény tekintetében 15% teljesítménynövekedés is elérhető. Mindezek mellett a betakarítandó őszi búza tulajdonságainak megfelelő, a gyakorlati szempontok szerinti, a kezelési utasításban leírtakkal összhangban történő gépbeállítással és annak a mindenkori helyzethez történő igazításával is közelíthetjük az üzemeltetés optimumát. Ezek a paraméterek a következők lehetnek: cséplőrész beállítása, szeletelő fordulat, motolla fordulat és -helyzet szabályozás. Ugyancsak fontos az üzemi körülményeknek megfelelő tarlómagasság beállítása, ez abban az esetben, ha a szalmát betakarítjuk 15–18 cm lehet. A szalma bálázásának megkönnyítésére az arató-cséplő gép hátuljára terelőlemezeket kell felszerelni, különösen nagy munkaszélességû, 7,1–9,1 m-es vágóasztalok használata, és nagy hozamok, 7–8 t/ha szem, ill. szalma esetén. Az aratási időszakban az állásidőket pedig a gépek gondos átvizsgálására, az esetleges kisebb, kezdődő hibák elhárítására használhatjuk ki. (3. ábra)
Az arató-cséplő gépek kiszolgálásában a legnagyobb feladatot a betakarított szem elszállítása jelenti. A szállítási feladat megszervezését részben az arató-cséplő gépek üzemeltetésének kell alárendelni. A jelenlegi birtokviszonyok mellett nagyon gyakran kisebb termőterületeket kell learatni. Ez esetben a tábla körbevágása és kinyilallása után vetélő mozgásmódban célszerû üzemeltetni az egy vagy két arató-cséplő gépet. Ebben az esetben a szállítást megoldhatjuk egytengelyes és tandem, illetve tridem futómûves, vagy két- és háromtengelyes billenőszekrényes pótkocsikkal. Az egytengelyes, tandem, tridem futómûves pótkocsik használatának előnye a jó terepjáró képességben, a jó manőverező képességben rejlik. A két- és háromtengelyes pótkocsik előnye, hogy két pótkocsis szerelvények is kialakíthatók. Mindezek mellett a pótkocsik csere pótkocsiként a tábla két végén leállíthatók, ezekbe a kocsikba a forduló közbeni ürítés is megoldható.
Nagyobb táblaméretek és több arató-cséplő gép üzemeltetésekor – nagyobb szállítási távolságok esetén – az említett traktoros szállítóeszközök mellett az összkerékhajtású terepváltóval szerelt billenőplatós tehergépkocsikból és pótkocsikból álló szerelvények használhatóak, a tehergépkocsik nagyobb megengedett sebességtartománya következtében nagyobb szállítási teljesítmények érhetők el.
Mind az arató-cséplő gépek, mind a szállítóeszközök kihasználása szempontjából mindenképp előnyt jelent a menet közbeni ürítés, illetve anyagátadás. Arra azonban gondolni kell, hogy nagy hozamok és nagy munkaszélességû vágóasztalok használata mellett a visszamaradt szalmarend geometriai méretei akadályozhatják a tehergépkocsis szállítóeszközök munkáját. A tehergépkocsik a szalmarendet összetolhatják, a szalmarendek esetleg tüzet is okozhatnak.
A menet közbeni ürítés biztonságos lebonyolítását mindenképp elősegíti a gyûjtő-átrakó pótkocsik használata. A nehéz univerzális traktorokkal üzemeltetett csigás átrakórendszerû pótkocsik rendszerint alacsony nyomású gumiabroncsokkal vannak felszerelve, vagyis kevésbé tömörítik a talajt, mint a közúti gumiabroncsokkal szerelt szállítóeszközök. A gyûjtő-átrakó pótkocsik alkalmazása különösen előnyös tehát, ha aratáskor a betakarított szemet nagyobb szállítási távolságra levő bértároló helyekre kell szállítani nagy teherbírású közúti szállítóeszközökkel. Ebben az esetben a gyûjtő-átrakó kocsi a táblán átveszi a szemet a kombájntól, kiközelíti a tábla szélén, vagy a közeli földúton várakozó szállítóeszközhöz és a csigás átrakó berendezéssel arra átrakja. Ez a megoldás a bérvállalkozók esetében is biztosítja mind a kombájn, mind a közúti szállítókapacitás összehangolását és optimális kihasználását.
Dr. Kelemen Zsolt • MGI–Gödöllő
A cikk szerzője: Dr. Kelemen Zsolt
