Az egyik meghatározó mezőgazdasági piackutatatással foglalkozó vállalat Németországban immáron 6 éve, közel 7000 gyakorló gazda, szakember bevonásával összegzi a hibridrepcékkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. A feltett kérdések a vetésidőtől az alkalmazott talajmûvelési rendszeren és tápanyagellátáson át egészen a betakarításig igen széles spektrumot ölelnek fel. Habár a rendelkezésre álló adatok legszigorúbb tudományos kritériumoknak megfelelő kiértékelése nem lehetséges minden esetben, a nagyszámú gyakorlati eredmény alapján azért egyértelmûen olyan trendek válnak felismerhetővé, melyeket a kisparcellás kísérleti eredmények is igazolnak.
A legfontosabb: a terméstöbblet
A legmagasabb, 80% feletti vetésterület-részesedéssel az északi tartományok rendelkeznek, a legalacsonyabbal pedig Rajna-Pfalz, Észak-Rajna-Vesztfália és Szászország tartományok. Dél-Németországban mintegy 60%-os részesedést értek el a hibridek.
A gyakorlatban a hibridrepcék minden évben egyértelmû termésfölényt mutatnak a fajtákkal szemben. A tartományonkénti termés-összehasonlítás azért sem könnyû, mert a hibrid-fajta részarány eloszlása nem egyenletes vagy nem áll rendelkezésre kellő számú adat. Tendenciaként azért megállapítható, hogy a hibridek fölénye a fajtákkal szemben legmarkánsabban Schleswig-Holstein és Brandenburg tartományokban, valamint Bajorországban érhető tetten.
Mi a helyzet eltérő talajmûvelési rendszereknél? Érdemes megnézni a különböző intenzitású technológiák terméseredményeit. Nyilvánvaló, hogy a magasabb N-adag magasabb termést is eredményez. De a hibridek termésfölénye különösön az alacsonyabb N-utánpótlás esetén válik jelentőssé! Ilyenkor ugyanis hatványozottan jelentkeznek erőteljesebb gyökérrendszerük és jobb tápanyag-hasznosító képességük előnyei. A hibridek használata tehát hatékony eszköz a termésszintek stabilizálására egy költségtakarékosabb, csökkentett szintû tápanyag-utánpótlás esetén is.
A fajták-hibridek reakciója az eltérő N-adagokra természetesen összefüggésben van a talajok minőségével, termőképességével. Egy kiváló talajon egy magas N-adag nyilvánvalóan magas hozamot biztosít. Az extenzív tápanyag-utánpótlás inkább olyan területeken jellemző, ahol eleve behatárolt az elérhető maximális termésszint (átlag alatti, könnyû talajok, homoktalajok, aszályhajlam). Ezen vidékek jobb területein a hibridek terméselőnye mintegy 200 kg/ha, ott viszont ahol átlagos, vagy annál is gyengébb talajokon folyik a termelés akár 500 kg/ha különbség is kialakul a hibridek javára.
Nincs különbség a talajmûvelési módok között
Több év termelői válaszait kiértékelve az látszik, hogy mintegy 60%-ban alkalmaznak szántást és 20–20% a sekély- és mélylazítású mulcsvetés aránya. Érzékelhető mértékû terméskülönbségek nem alakultak ki az egyes talajmûvelési módok között, azaz: nem maga a talajmûvelési mód a döntő, hanem az, hogy azt milyen színvonalon mûveli az adott terület gazdája.
A fajták és hibridek közötti legkisebb különbség – a legalacsonyabb hozamok mellett – a sekély lazítású mulcsvetésnél alakult ki. Mélylazításos mulcsvetés és szántás esetén a hibridek a fajtákkal szemben 330 kg-os termésfölényt értek el hektáronként. Ezen eredményekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a hibridek különösen alkalmasak lennének a mulcsvetésre, de fordítva sem, miszerint a fajták különösen alkalmasak lennének a szántásos talajmûvelésre. Fontosabb itt, hogy egy jó teljesítményre képes hibriddel rendelkezzünk. Ezt meggyőzően igazolják a 2009. évi gyakorlati terméseredmények, ahol a VISBY valamennyi talajmûvelési módnál élen jár, és a korábbi hibridekkel szemben is meggyőző fölényt mutat.
Mi a helyzet a vetésnormával?
Már jó néhány éve, hogy a hibridek átlagos vetésnormája 50 csíra/m2 alá csökkent, 2009 őszén átlagosan 47 csírát vetettek négyzetméterenként. A fajták esetében csak az elmúlt évek hoztak jelentősebb vetési norma csökkenést, legutóbb az 52 csíra/m2 volt az átlag. Természetesen a vetésidőtől, földrajzi elhelyezkedéstől, fajtatípustól függően széles tartományban, akár 20 és 100 csíra/m2 között is változik a vetésnorma. Az elmúlt 6 év átlagában mind a fajták mind a hibridek esetén a 40 és 50 csíra/m2 közötti vetésnormák biztosították a legmagasabb termést.
A hibridek előnyei a gyakorlatban
A hibridek különösen akkor mutatják meg erényeiket, amikor fokozódnak a kihívások a repcenövénnyel szemben, pl. késői vetésnél, gyenge tápanyag-ellátottság esetén, gyengébb termőképességû talajokon és aszályos körülmények között. A talajmûvelési módtól és az alkalmazott vetési normától függetlenül a hibridek stabilan hozzák termésfölényüket a fajtákkal szemben. Sok év szántóföldi eredménye, tapasztalata alapján ennek mértéke eltérő évjáratok és körülmények között is mintegy 200–400 kg/ha. A piacra kerülő újgenerációs hibridrepcéknek köszönhetően pedig (pl. VISBY, ARKASO, ROHAN, ABAKUS) az elkövetkezendő években tovább javul a hibridrepcék termesztésének gazdaságossága.
RK – BK – BZ
