A következőkben az erjesztett takarmányok védelmének általános ismérveiről, illetve a különböző adalékanyagok tudatos alkalmazásáról szeretnénk szólni.



A gyakorlatban a következő erjesztett takarmányokról beszélhetünk: kukorica- és fûszilázs, lucernaszenázs; CCM, nedves egész, darált v. roppantott szemek; nedves répaszelet, sörtörköly, CGF, egyéb melléktermékek stb. A felsorolásból kitûnik, hogy igen sokféle takarmányt lehet e módszerrel tartósítani.

Egy adott termény erjeszthetősége – a technológiai feltételek mellett – alapvetően a száraz ­anyagtól, a pufferkapacitástól, valamint az erjeszthető szénhidrátok menynyiségétől függ; ezek a jellemzők szabják meg, hogy el tudjuk-e érni a kívánt irányú és intenzitású fermentációt.



Az erjeszthetőséget számszerûsíteni is lehet, amelyre a következő képlet szolgál:

Ennek alapján megkülönböztetünk könnyen (EK>45), közepesen (EK=35–45), illetve nehezen erjeszthető takarmányokat (EK

A cikk szerzője: Karnóth Joris