A napraforgóban előforduló leggyakoribb gyomnövények
A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos gabona után tapasztalható, mivel posztemergensen és a vegyszeres tarlókezeléssel megfelelő gyomirtást tudunk végezni, továbbá a tarlóhántás és az őszi szántás a magról kelő és az évelő gyomnövényeket tovább gyéríti.
A napraforgóban a magról kelő egyszikû gyomnövények közül megjelenhetnek a kakaslábfû, a gyomköles és a muharfélék. A felsorolt gyomnövények közül leginkább a kakaslábfû okoz problémát, mivel a muharfélék melegigényesebbek a kakaslábfûnél, így a kelésük is későbbre tolódik.
Ekkor pedig rendszerint a napraforgó már rendelkezik árnyékoló hatással, ami nem kedvez a csírázó muharféléknek. A köles az utóbbi évtizedben, a kapás kultúrákban folyamatosan tör előre, a borítottsági értéke az utóbbi tíz évben megduplázódott, így sokkal nagyobb figyelmet érdemelne!
A magról kelő kétszikû gyomnövények közül nagy valószínûséggel a legnagyobb borítottsági értékkel a parlagfû rendelkezik, de sok helyen gyomosít a csattanó maszlag, a selyemmályva, a szerbtövis fajok valamelyike, a disznóparéjfélék, a labaparéjfélék és a keserûfûfélék.
Az évelő gyomnövények közül az egyszikûek csoportjába tartozó fenyércirok és a tarackbúza okozhatja a legnagyobb problémát, de a kétszikû mezei acat és a szulákfélék is nagy területeken károsítanak a napraforgóban!
A napraforgó gyomirtása
A napraforgó sikeres gyomirtásában az első és legfontosabb lépés a vetésforgó tervezése, a tábla kiválasztása (az utóbbi években a legnagyobb gondot a parlagfû jelenléte jelentette). A vegyszeres gyomirtás elsősorban a magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, mivel az évelő gyomnövények ellen az előveteményben, vagy annak tarlóján kell védekezni, mivel ott eredményes, továbbá ott a legolcsóbb! Az olyan területekre, amelyeknek nem ismerjük a pontos gyomflóráját, illetve a terület magról kelő (leginkább parlagfûvel) és évelő kétszikû gyomnövényekkel erősen fertőzött, ne vessünk napraforgót.
A napraforgó vegyszeres gyomirtása nagy körültekintést igénylő feladat, mivel a szerválasztásnál a legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekedjünk. Továbbá, ha nem a megfelelő talajmûvelést és talaj-előkészítést választjuk, illetve a gyomirtó szerek kijuttatásánál nem tartjuk be az előírt kijuttatás-technológiát, akkor a csírázó-növekvő napraforgó növényeken fitotoxicitást fogunk tapasztalni, ami minden esetben terméscsökkenéshez vezet!
A tavaszi talaj-előkészítő munkákkal az egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezetet alakítjuk ki a vetéshez, illetve a vetés előtti vegyszeres gyomirtáshoz.
Az alkalmazható vegyszeres gyomirtási technológiák
2009-től, az Európai Unió előírásainak megfelelően, hazánkban sem lehet használni az eddig olyan sikeres és alapvetőnek mondott vetés előtti bedolgozásos (Ppi) technológiára a trifluralin hatóanyag-csoportba tartozó szereket, mivel a trifluralin hatóanyag-csoport kivonásra került! (Ezen hatóanyag-csoport elvesztése azt eredményezte, hogy magát a bedolgozásos technológiát vesztettük el, ami lényegesen kisebb mértékben függött a csapadéktól, mint a preemergens technológia).
A hagyományos napraforgó vetőmagot vetett termelőknek ezért a vetés utáni-kelés előtti (preemergens) technológia maradt egyedül, mivel ezen termelők csak korlátozottan tudnak védekezni a kikelt napraforgó állományban (tehát posztemergensen) a kétszikû gyomnövények ellen.
A preemergens technológiák a legtöbb esetben sikertelenek, ha nem hullik kellő menynyiségû csapadék a kezelés utáni két hétben! Aminek következménye, hogy hatástalan lesz a kétszikû gyomnövények elleni védekezés, így a kétszikû gyomfertőzöttség problémát fog jelenteni, főleg abban az esetben jelent ez majd további fejfájást (lásd növényvédelmi bírság) ha a területen jelen van a parlagfû, ami növekedni, virágozni fog!
- A vetés utáni - kelés előtti (preemergens) technológiák
Megkövetelik az aprómorzsás, szármaradványoktól mentes magágykészítést, mivel csak így érhető el, hogy a gyomirtó szerek egyenletesen kerüljenek kijuttatásra, illetve ne kötődjenek a hatóanyagok a szármaradványokra, mivel ezek a gyomirtás hatékonyságát csökkentik. Továbbá a legtöbb esetben ennél a technológiánál alapvető követelmény, hogy a kijuttatás utáni két hétben, legalább 15–20 mm csapadék hulljon a területre, különben a gyomirtó hatás nem lesz megfelelő. Kivételt jelentenek azon herbicidek, amelyek a kijuttatás után a talaj felszínén képeznek filmréteget, így ha a filmrétegen átnőnek az érzékeny gyom-csíranövények, a gyomnövény elpusztul. A jó gyomirtó hatáshoz így nem szükséges bemosó csapadék! De e készítményeknél még inkább követelmény a jól elmunkált, egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezet, mivel csak ebben az esetben várhatunk megfelelő gyomirtó hatást. Ezek a hatóanyagok (flumioxazin, oxifluorfen) intenzív esőzések alkalmával, az apró talajszemcsékkel együtt, felverődhetnek a napraforgó alsó leveleire és múló fitotoxikus tüneteket okozhatnak.
A készítmények, illetve a szerkombinációk megválasztásánál elengedhetetlen, a területen előforduló gyomnövények ismeretén túl azt is tudni a felhasználónak, hogy az adott gyomirtó szer mely gyomnövények ellen ad kielégítő gyomirtó hatást, illetve mely gyomokat nem irtja megfelelően.
- Állománykezelések
A hagyományos fajtákat termesztő gazdáknak a kétszikû gyomnövények ellen posztemergensen korlátozottabbak a lehetőségeik, mivel igen szûkös a rendelkezésre álló készítmény paletta! Továbbá azzal is tisztába kell lenni, hogy nem minden kétszikû gyomnövény ellen nyújtanak védelmet az alkalmazható herbicidek! Az egyszikû gyomnövények elleni védekezésben nincsen különbség a hagyományos és a herbicid ellenálló napraforgók között, mivel itt mind a magról kelő, mind az évelő egyszikûek ellen megoldott a védekezési technológia! Fontos, hogy az egyszikûirtó készítményeket önmagukban kell kijuttatni a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.
Megfelelő géppark meglétekor, illetve tökéletesen elvégzett talajmunkát és vetést feltételezve megemlíthető a sorközmûvelő kultivátorozás technológiája is, de ez a lehetőség csak kiegészítése lehet a vegyszeres gyomirtási technológiának.
Az elmúlt években jelentős újítás volt a napraforgó termesztésben a herbicid-ellenálló napraforgó hibridek megjelenése!
A megjelenést követő néhány év alatt, ezen technológiák olyannyira sikeresek lettek, hogy mára már, több mint a teljes napraforgó vetésterület felén kerülnek ezen hibridek elvetésre hazánkban! Ezen hibridek nemesítés útján váltak ellenállóvá az adott gyomirtó szer hatóanyagára, tehát nem genetikai úton lettek ellenállóak, így nem genetikailag módosított (nem GMO-k!) napraforgókról van szó! Ezen hibridek lehetővé tették a sikeres posztemergens kezelést a kétszikû gyomnövények ellen!
A herbicid ellenálló napraforgó hibridek posztemergens gyomirtása
- Az imidazolinon-ellenálló hibridnél
az imazamox hatóanyag használható posztemergensen.
Itt több vetőmag nemesítő háznak van imidazolinon-ellenálló napraforgó hibridje, így a lehető legoptimálisabbat tudja minden termelő kiválasztani a saját adottságait figyelembe véve.
- A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridnél a tribenuron-metil használható posztemergensen.
Ennél a technológiánál egy kézben van a napraforgó hibrid és az alkalmazható herbicid is! A fent említett hatóanyagok egyike sem rendelkezik (sajnos) tartamhatással, így az alapkezelést semmi esetre sem szabad elhagyni!
Természetesen a fent említett herbicid-ellenálló napraforgó hibridek csak a saját hatóanyagukra ellenállóak, így csak az azzal való posztemergens kezelést viselik el fitotoxikus tünet nélkül. A hagyományos napraforgó növények pedig egyik hatóanyagot sem viselik el, így egy véletlenszerû permetezés következtében minden nem ellenálló napraforgó el fog pusztulni!
A napraforgó állománykezelése graminicidekkel az egyszikû gyomok ellen
A napraforgó állománykezelésében az egyszikû gyomnövények elleni védekezési technológia teljes egészében megoldott, és a végrehajtásban nincsen különbség a hagyományos és a herbicid toleráns hibridek között. Az egyszikû gyomnövények közül a legnagyobb problémát az évelők közé tartozó fenyércirok jelentheti, ami az utóbbi években jelentősen előretört hazánkban. Ha már védekeznünk kell az évelő egyszikû gyomnövények ellen, akkor megfelelően hatékony gyomirtást csak akkor tudunk folytatni, ha az egyszikû gyomnövények kellő nagyságú levélfelülettel rendelkeznek a kezelés időpontjában. Ez általában a gyomnövények legalább 10 cm-es nagyságakor van, így ezt a nagyságot minimálisan meg kell várni a kezelés időzítésénél. Ennél a technológiánál az alacsony páratartalom és a száraz időjárás csökkentheti a hatékonyságot. Az egyszikû gyomnövényeken jelentkező hatás lényegesen lassabban jelenik meg, mint amit megszokhattak a termelők az egyéb gyomirtási eljárások során, tehát itt a látványos hatáshoz 10–14 napnak el kell telni! A kijuttatási dózisokat minden esetben a jelenlévő gyomnövények ismeretében kell meghatározni, mivel az engedélyezett dózisok minimuma az egyéves gyomnövényekre vonatkozik, a leginkább ellenálló gyomnövények közé pedig az évelő egyszikû gyomnövények tartoznak (tarackbúza, csillagpázsit, nád, rizómás fenyércirok, siska nádtippan), amelyek ellen az engedélyezett maximális dózist kell alkalmazni a megfelelő hatékonyság érdekében! Ha ezen információk birtokában vagyunk, és a kezeléseket megfelelően megtervezzük és a kijuttatás-technológiánk megfelelő (egyenletes kijuttatás, megfelelő fedettség, apró cseppméret), akkor tökéletes hatékonyságot tudunk elérni. Azt azért tudni kell, hogy tartamhatása ezen kezeléseknek nincsen, így egyszeri kezelés nem fog tökéletes megoldást eredményezni!
Melyek azok a legfontosabb szabályok, amelyeket az imidazolinon-ellenálló és
a tribenuron-metil toleráns technológiánál szem előtt kell tartani
- A legveszélyesebb gyomnövénynél, a parlagfûnél, a posztemergens kezeléseket maximum 4 leveles fenológiában végezzük el, mivel ha nagyobb a gyomnövény a permetezéskor, akkor a nagyobb egyedek egy része, képes lehet néhány hét alatt teljesen regenerálódni, ezáltal gyomosítani, virágozni, magot érlelni!
- A napraforgó árvakelés problémakörét sem szabad figyelmen kívül hagyni, főleg a jelenlegi termesztési kedv ismeretében, ahol évente közel 300 ezer hektáron mesterségesen terjesztjük az árvakeléssel a vegyszer-ellenállóságot! A tribenuron-metil ellenálló árvakelésû napraforgónál a tribenuron-metil hatóanyag (szulfonilkarbamidok csoportja, amelyek ALS gátlók), illetve az ebbe a csoportba tartozó más hatóanyagok alkalmazásánál tapasztalhatunk hatékonyságbeli csökkenést (ami akár olyan mértékû is lehet, hogy a kezelés az árvakelésû napraforgó ellen hatástalan lesz!). Ez leginkább a kalászos gabonák és a kukorica gyomirtásánál jelenthet problémát. A kalászos gabonák gyomirtásánál úgy küszöbölhető ki a gyomirtási hatékonyság esetleges csökkenése, hogy nem a tribenuron-metil hatóanyagot választjuk önmagában, továbbá olyan hatóanyagot választunk, ami nem a szulfonilkarbamidok csoportjába tartozik.
Ha kombinációt választunk, akkor a kombinációs partner legalább egyike tartozzon más herbicid csoportba, így biztosan elkerülhetjük a hatékonyságbeli csökkenést! Ez a lehetőség a gyakorlatban könnyen megoldható, csak tudni kell róla, és egy kicsit oda kell figyelni a szerválasztásnál! A kukorica gyomirtásánál sem lehet probléma a tribenuron-metil toleráns árvakelésû napraforgó gyomirtása, mivel itt is azt kell szem előtt tartani a herbicid választásnál, mint ami az előbb leírásra került! Tehát olyan hatóanyag-tartalmú készítményt kell választani, ami nem egyazon csoportba tartozik a tribenuron-metillel, illetve ha mégis ilyen hatóanyag tartalmú készítményt választunk, akkor az kombinációban legyen jelen a készítményben, és a kombinációs partner ne szulfonilkarbamid legyen! Ha ezen ismeretek tudatában választunk, akkor nem érhetnek meglepetések a kukorica gyomirtásánál sem!
Az imazamox-ra ellenálló IMI-s árvakelésû napraforgó is odafigyelést kíván, de közel sem akkora mértékût! Ez abból adódik, hogy az imazamox az imidazolinon típusú herbicidek közé tartozik, amely csoport lényegesen kevesebb hatóanyaggal rendelkezik, illetve ezen hatóanyagok felhasználási köre nem olyan széles (a borsó és a szójatermesztés nagysága miatt!) mint a szulfonilureák csoportja. De ennél is tudni kell, hogy az árvakelés problémát jelenthet, és tisztában kell lenni a védekezés alternatíváival! Továbbá azzal is tisztában kell lenni, hogy az imazamox és a tribenuron-metil elleni ellenállóság nagyon hasonló formában van jelen a napraforgóban, így az árvakelésnél az is előfordulhat, hogy az IMI-s napraforgó árvakelés érzékenysége csökkeni fog a szulfonilkarbamid csoportba tartozó hatóanyagokkal szemben, illetve ez fordítva is igaz!
Tehát minden esetben tudni kell azt, hogy akár az imidazolinon-ellenálló, akár a tribenuron-metil toleráns technológiát is alkalmazzuk, az árvakelés gyomirtásánál érhetik a termelőt nem várt kellemetlenségek, amelyekkel jobb előbb tisztában lenni, mivel így fel lehet erre készülni, és egy gondosan megválasztott gyomirtási technológiánál, továbbra is tökéletesen hatékonyak tudunk lenni az árvakelésû napraforgó irtásánál!
- Hûvösebb, vagy éppen a szárazabb-melegebb időjárás miatti stresszhelyzetek következtében, a kezelést követően előfordulhatnak múló sárgulási, növekedési depressziók, amelyek attól függően lehetnek kisebb vagy nagyobb mértékûek, hogy éppen mekkora volt az optimálistól eltérő környezeti hatás, aminek a permetezés előtt ki volt téve a kultúrnövényünk! Ennek ismeretében még körültekintőbben kell eljárni a kezelések végrehajtásakor, kivitelezésekor, mivel ezek is befolyásolhatják a megjelenő esetleges fitotoxikus tüneteket!
Termelői vélemények, tapasztalatok
Papp László, cégvezető, növényvédelmi szakirányító (Free-Land Kft., Ráckeve)
Napraforgó vetésterületünk nagysága 112 hektár. A régi úgymond hagyományos napraforgó termesztés mellett először az Express-toleráns, majd az IMI-s technológiát próbáltuk ki. Jelenleg a hagyományos napraforgó termesztés már nem része a termelésünknek. Napjainkban az új technológiákhoz már megvan a bőséges, jó fajtakínálat is. Az olajos növények felértékelődésével az örökölt, több évtizedre elegendő gyommag készlet már nem lehet akadálya egy biztonságos, magas színvonalú termesztéstechnológiának. Régen csak a pre kezelés létezett (egy gyenge poszt-tal) a kétszikû gyomok ellen, most viszont kaptunk még egy lehetőséget a gyomok elleni beavatkozásra, egy valódi poszt-os kezelési lehetőséggel. Erre szükség is volt, mert az országos gyomfelvételezés alapján egyes gyomok szerepe átértékelődött, ami miatt igen csak szükség volt már az új technológiai elemre.
Helyi szinten a mezei acat, a parlagfû, a fenyércirok és kis mértékben a szerbtövis okozott problémát, ami a két gyomirtási technológia alkalmazásával megoldható probléma
A pre kezelést továbbra is alkalmazzuk a magról kelő egy- és kétszikû gyomok ellen. A vetésforgó és az időjárás segítségével nem mindig van szükség a posztkezelésre. A két technológiából a később induló rizómás fenyércirok lóg ki, ami külön beavatkozást igényel. A napraforgó a következő növénykultúrákban már nemkívánatos kultúrgyomként jelenik meg, ami problémát jelenthet. A gazdálkodási napló pontos vezetése az alapja annak, hogy a szerrotációval végzett gyomirtásoknál véletlenül se válasszunk olyan hatóanyagú növényvédő szert, ami azonos hatóanyagú a fenti technológiákkal. A fővetésû, kezdeti gyenge fejlődési erélyû napraforgó a gyomoktól nagyon tud szenvedni, de mint árvakelés igen agresszív gyomként viselkedik. Az Express-es és IMI-s technológia tudományával új út nyílt a biztonságos napraforgó termesztésre, ami kicsit átalakítja az utóvetemények gyomirtási technológiáit, előtérbe helyezve a kombinációk alkalmazását, amit az elmúlt évek gyommentes kultúrái bizonyítanak. Ezekkel a tudományos fejlesztésekkel újabb nagy lépést tett előre a mezőgazdaság a jövőbeni biztonságos élelmiszerellátás érdekében.
Fülöp László, elnök (Lovasberényi Mezőgazdasági Szövetkezet, Lovasberény)
Napraforgó területünk nagysága 300 hektár. A kétszikû gyomnövények közül leginkább a csattanó maszlag és a parlagfû okoz problémát, az egyszikûek közül pedig a köles. Szövetkezetünk mindig figyelemmel követi a piaci változásokat, így a termesztési technológiák változásait is nyomon követjük. Rendszeres a kapcsolatunk a különböző fajtatulajdonosokkal, információink nagy többségét közvetlenül tőlük kapjuk. Clearfieldes (IMI-s) napraforgót már korábban is vetettünk, így ismerjük a technológia lényegét, az eljárásokat. Tavaly is vetettünk Clearfieldes hibridet, ami bevált a területünkön, ezért idén ismét tervezzük a vetését. Ezen technológiai elem alkalmazása azért vált szükségessé, mert területünkön a napraforgó preemergens kezelése problémás, a csapadék eloszlása miatt! Gondosan figyelünk az időjárásra, hiszen ha elmarad a bemosó csapadék, akkor a hagyományos napraforgó technológiáknál korlátozottak a kétszikû gyomok elleni vegyszeres védekezés lehetőségei. Ennél az IMI-s technológiánál viszont a Pulsar 40 SL megbízható gyomirtási eredményeket ad a megjelenő egy- és kétszikû gyomnövények ellen. Ezen technológia alkalmazásakor a gyomirtási technológiánk 90% fölötti hatékonysággal rendelkezik, ami számunkra elegendő, így meg vagyunk elégedve ezzel a technológiával. Az árvakelés gyomirtásával eddig nem volt problémánk, ami abból is adódhat, hogy csak néhány éve alkalmazzuk ezt a technológiát, másrészt a napraforgó vetésünket mindig valamilyen kalászos gabona követi és a gyomirtás ott is megoldott. A Clearfield technológia jól bevált területünkön, a napraforgót gyommentesen tudtuk tartani, továbbá kiváló eredménnyel tudtuk betakarítani, így csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a technológiát.
Szûcs Imre, termelési igazgató (Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt., Belvárdgyula)
Napraforgó területünk nagysága 2009-ben 548 hektár volt. A piacon jelenlevő típusokat, hibrideket, fajtákat ismerjük, a kereslet és a jövedelmezőségük miatt kizárólag magas olajsavtartalmú (HO) hagyományos hibrideket termesztünk. Az IMI, illetve Express-toleráns típusok előnyeit nem tudnám kihasználni, mert nincs olyan mértékben gyommal fertőzött területem, ahol ezeknek a típusoknak a termesztése indokolt lenne.
A mûvelt területeken leggyakrabban, de alacsony borítottsági értékkel, a parlagfû, a szerbtövis fajok, a csattanó maszlag, a fenyércirok és a baracklevelû keserûfû üti fel a fejét, ezek táblánként és időben eltérő mértékben okoznak gondot
Ezen gyomnövények ellen eddig a preemergens technológiát alkalmaztuk, és azt lehet mondani, hogy ezzel a technológiával kielégítő mértékben sikerült eddig a gyomborítottságot a gazdasági kártételi szint alá csökkenteni. Az egyedüli gyomnövény, mely az átlagnál több odafigyelést igényel az a parlagfû, de nincsen akkora mértékben felszaporodva a területen, hogy szükséges lenne valamelyik nem hagyományos technológiát alkalmazni.
Boér Ernő, ügyvezető („Október 6.” GAZDA Kft., Nagyszénás)
Napraforgó területünk nagysága 200 hektár. Társaságunknál a csattanó maszlag, a szerbtövis fajok, a selyemmályva okoz gondot, illetve esetenként a parlagfû és a keserûfûfélék. A napraforgó termesztésünk elsődlegesen Express-toleráns hibridre épül, de IMI-s hibridet is termelünk, mondhatom most már több éve. Ezen hibrideket részben gazdaságunkban, másrészt kísérletekben ismertük meg. A hibridekkel meg vagyunk elégedve, mivel gyomirtásuk jól megoldott, egészségesek és nem utolsó szempont az sem, hogy jól teremnek. A napraforgó vetéseinket a következő évben biztosan valamilyen kalászos gabona követi, ahol a gyomirtási technológia tervezésénél figyelemmel vagyunk arra, hogy az előző évben Express-es, illetve IMI-s napraforgót termeltünk-e, mivel a hatékony gyomirtás miatt ez elengedhetetlen. Eddig nem volt semmilyen problémánk ezen technológiában szereplő árvakelés gyomirtásában!
Összefoglalás
Elmondható, hogy a napraforgónál is rendelkezésére áll a teljes termesztési technológia, egyedül a kétszikû gyomnövényekkel (parlagfû) erősen fertőzött területeken van és lehetnek problémák a gyomirtás hatékonyságával! De szerencsére léteznek erre is megoldások, a nem hagyományos technológiákban, amelyek az utóbbi években bizonyítottak. Ezen néhány év alatt rengeteg tapasztalattal gazdagodtak a termelők, illetve ezen időszak alatt sikerült megtanulni a technológiák helyes alkalmazását is, így elmondható, hogy a termelők hibájából egyre kevesebb az okozott fitotoxikus tünet. A termelői véleményekből kiderült, hogy a gazdálkodók tisztában vannak ezen technológiák előnyeivel, de ismerik a technológia esetleges árnyoldalait is, amelyekre fel vannak készülve, így nem érheti őket meglepetés, sem az adott évben, sem az árvakelés gyomirtásánál!
Így elmondható, hogy ha a termelő körültekintően kiválasztja a területet, megfelelő agrotechnikát alkalmaz, ismeri a terület gyomflóráját (kiváltképpen a parlagfû-fertőzöttség mértékével van tisztában!), akkor van lehetőség a számára a legjobb vetőmagot kiválasztani, amihez rendelkezésre állnak a hatékony gyomirtó szerek, így a termesztést biztonsággal meg tudja valósítani! Tehát minden adott ahhoz, hogy kiváló minőségû és a várt mennyiségû termést takarítsa be!
Hornyák Attila herbológus • Nógrád Megyei MgSzH NTI.
A cikk szerzője: Hornyák Attila
