A körte nitrogén vonatkozásában kevésbé igényes. A nitrogén hiánytünetek első jelei a hajtások alsó, idősebb levelén jelenik meg. A levelek kicsik, kezdetben világoszöldek, majd elsárgulnak. A foszfor pozitívan befolyásolja a gyümölcsök hússzilárdságát és tárolhatóságát. A foszforhiány tünetei a gyümölcsfák levelein könnyen felismerhetők: a levelek kisméretûek, kezdetben sötétzöldek, majd bronzos árnyalatot nyernek.
Kálium. A nitrogén és a kalcium mellett a kálium a legnagyobb mennyiségben szükséges tápelem. Kedvezően hat a gyümölcsök savtartalmára valamint íz- és zamatanyagainak kialakulására. A kedvező káliumellátottságú gyümölcstermő növények szárazság- és fagytûrőbbek, s a gombás betegségekkel szemben is ellenállóbbak. A káliumhiány legjellegzetesebb látható tünetei először a legalsó, idős leveleken fejlődnek ki és fokozatosan haladnak a csúcs felé. A levelek széleitől kezdődően előbb világos, jól körülhatárolható sáv jelenik meg. Hiányos káliumellátottságnál a sejtmegnyúlás akadályozott, ezért a gyümölcsök kisebbek lesznek, valamint idő előtti lombhullás is bekövetkezhet. Az alacsony terméshozam és az apró gyümölcsméret a hiányos káliumellátottsággal hozható összefüggésbe.
Kalcium. A kalcium a gyümölcsminőséget leginkább meghatározó tápelem. A kalciumhiány tüneteit leggyakrabban tárolási betegségek jelzik. A kalciumellátottságot levél- és gyümölcsanalízissel lehet ellenőrizni.
Magnézium. A klorofill alkotórészeként a gyümölcsösök asszimilációjában, nitrogén-anyagcseréjében és a különböző beltartalmi anyagok képzésében vesz részt. A magnéziumhiány-tünetek először az idősebb, alsó leveleken jelennek meg. Kezdetben az elsődleges oldalerek közötti levélszövetek világosabb színûekké válnak, de az erek menti szövetrészek zöldek. A nyár végére a levélszélek és az erek felé haladva megnagyobbodnak, és elhalnak. Aszály idején ezek a foltok összeolvadnak és a levelek besodródva lehullanak. A megbetegedett fák gyümölcsei aprók, gyenge minőségûek, idő előtt érnek, gyakran erősen hullanak.
Vas. A vashiánytünet fiatal, csúcsi levelein jelentkezik. Az erek közötti területen látható, de az erek zöldek maradnak. Súlyosabb esetben azonban a levelek teljesen kifehéredhetnek, majd a levelek szélein barna, szabálytalan nekrózisos foltok keletkeznek
A mangánhiány fellépése a meszes homoktalajokon várható, vagy túlmeszezés következtében léphet fel elsősorban a fiatal leveleken. A klorózis a levélszélektől halad a főerek között és cikcakkos elrendeződést mutat.
A bórhiány leggyakoribb és legjellegzetesebb tünete magán a gyümölcsökön, a gyümölcshéjon és a gyümölcshúsban jelentkezik parás jellegû, barnás színû szövetelhalások formájában, ez az ún. külső parásodás. A belső parásodások kb. 6-8 héttel a sziromhullás után ismerhetők fel a gyümölcsalak deformálódásáról.
A cinkhiány a gyümölcsfák jellegzetes törpeszártagúságát okozza. A hiányos cinkellátottság veszélyével homoktalajon, elsősorban magas mésztartalom mellett kell számolni. A talaj túlzott felvehető foszfortartalma is cinkhiányt indukálhat.
Az alanyok jelentősége. A körte tápelem-ellátottsága, a tápelemek felvétele a talaj és a gyökérzet kölcsönhatásában alakul ki, ezáltal az alanynak jelentős szerepe van a tápelemek felvételében. A körteültetvények jelentős része ma is vadkörte alanyon áll, ez az alany a leginkább alkalmazkodó a különböző talajviszonyokhoz, noha a túl meszes talajokra még ezen az alanyon sem javasolható a körte telepítése. A birsalanyú ültetvényekben több problémával is szembe kell néznünk, ezek közül csak az egyik az alany rendkívüli mészérzékenysége. Az ilyen ültetvényekben hamarabb jelenik meg a mész okozta vasklorózis, amelyhez többnyire a levelek magas kálium és alacsony mésztartalma párosul. Különösen érzékenyek erre a birsen gyengén fejlődő fajták (Conference, Vilmos körte, Fétel apát, Packham's Triumph). Az ilyen fajtáknál a birsalany és a nemes fajta között nem tökéletes az asszimiláták szállítása a gyökér irányába, amely annak éhezését, a felszívó gyökerek gyenge fejlődését eredményezi, s így az oltvány egészének tápelem-ellátása egyre romlik. Ezt problémakört még inkább felerősíti a birsalanyok fagyérzékenysége. Nagyobb téli fagyok esetén a birsalanyú fák kambiuma és a fiatal háncstest is károsodhat, amely még inkább rontja a gyökér irányú tápanyagszállítás esélyeit. A birsalanyok közül leginkább érzékeny a „C” birs (EM – C), a mészre valamivel kevésbé érzékeny a BA-29. Megoldást jelenthetnek az utóbbi évek kínálatából az OH x F 34, 51, 333, a Pyriam vagy a Fox 11 és 16 alanyok, de ezekkel kapcsolatban még nincs elegendő hazai tapasztalat.
Dr. Hrotkó Károly
A cikk szerzője: Dr. Hrotkó Károly
